153252. lajstromszámú szabadalom • Eljárás gamma-pikolil-származékok előállítására

153252 ii felelően előállíthatók azok savakkal képezett sói. A sóképziéshez; felhasználhatók ásványi sa­vak, például sósav, brómihidrogénsav, salétrom­sav, kiénsav, foszforsav, továbbá szerves savak, minit például nialeimsaiv, citromsav, fumársav, bqrostyánkősav, faprkösav, stb. A sók előállítása a bázis és a megfelelő sav oldatainak egyszerű elegyítésével történik. A gyógyászatban fel­használható sók az e oélra általánosan alkalma­zott savakkal állíthatók elő. A találmányunk tárgyát képező eljárással elő­állított új vegyületek állatokon gátolják, vagy legalábbis erősen csökkenitilk la Tremorin (1,4-tdi­-pirrolidino-2-butin) ibeadása által előidézett remegést, mimellett perifériás antikolinergitikus mellékhatások egyáltalán nem, vagy csak mini­mális mértékiben lépnek fel. Ennek megfelelően a vegyületek felhasználhatók a Parkinson-fcórra jellemző remegések kezelése során. Az eljárá­sunkká! előállított új vegyületek ezenkívül meg­változtatják a máj milkroszómájában levő, far­miakonokat metabolizálló »enzimek aktivitását. A vegyületek többek között gátolják a hexo­bairbittal keto-hexabaríbitallá, az acetanilid p­^hidroxiacetaniliddé, az amfetarnin fenilaeeton­niá, és a dilantin annak p-hidroxi-származékává történő enziimatikus oxidációját. A vegyületek hosszabb adagolás esetén stimulálják a máj mikroszómájiában levő, farmafconokat meta'boli­záló enzimek aktivitását. Az általunk előállított új vegyületek fenti hatásuk következtében ki­válóan alkalmasak a máj mikro'szómájában levő, a farmakonok metabolizálását végző enzim­rendszerek tanulmányozására, valamint a fenti enzim-rendszereik anyagcsere zavarai esetén fel­lépő betegségek, mint például fenilketonuria tanulmányozására és kezelésére. Az új vegyüle­tek ezenkívül igen meglepő módon antikonvul­zív hatással is rendelkeznek s ezért antikonvul­zív szerekként is felhasználhatók. A találmányunk tárgyát képező eljárással elő­állított új, I képjétű vegyületek a gyógyászat­ban önmagukban vagy valamely sójuk formá­jiában, enterális vagy parentterális adagolás cél­jaira megfelelő, szerves vagy szervetlen inert hordozóanyagokkal keverve használhatók fel. Hordozóanyagként például vizet, zselatint, tej­cukrot, keményítőt, magnéziumsztearátot, tial­kumot, növényi olajokat, imézgát, políalkilén­glikolokat, vazelint stb. alkalmazhatunk. A ve­gyületek szilárd (például tabletta, drazsé, kúp, kapszula) vagy folyékony formában, (mint pél­dául oldat, szuszpenzió, emulzió) készíthetők ki. A •készítményeket kívánt esetben sterilizálhat-4 juk, illetve segédanyagokkal, mint például kon­zerváló-, stabilizáló-, töltő- és emulgáló-anya­gokkal, pufferekkel, vagy az ozmózis-nyomást megváltoztató sókkal egészíthetjük ki. A ké­szítmények további gyógyászatilag hatásos anya­gokat is tartalmazlhatnak. Eljárásunk további részleteit a példák ismer­tetik, anélkül, hogy találmányunkat a példákra korlátoznák, A példákban szereplő valamennyi hőmérsékleti adat Celsius fokban értendő. 1. példa: 0,5 mól fenil-lítiuimot tartalmazó éter-benzol oldatot nitrogén védőgáz atmoszféráiban 30 perc 5 aÖt 46,6 g (0,5 mól) y-pifeolin 350 ml tetrahid­rofuránban készült oldataihoz csepegtetünk. A reafeciöelegyet jeges fürdő segítségével az ada­golás ideje .alatt 15—25 C°-on tartjuk, majd további 30 percig szobahőmérsékleten keverjük. 10 Az ily módon előállított y-pikolil-líthim oldatot a következő példákban kiindulási anyagként használjuk. y-pikolil-lítium helyett y-pikolil-mágnéziuim­halogenid, y-pikolil-nátrium, vagy y^pikolil ká­!5 hum is alkalmazható. A y-pikolil magnéziutm­bromid oly módon állítható elő, hogy 17 g (0,7 mól) magnézium és 76,3 g (0,7 mól) etilbromid reakciójával előállított etilmiaignéziunibramid 350 ml tetrahidrofuránban készült forró oldatához 20 visszafolyó hűtő alatt, keverés közben cseppen­ként 64,9 g (0,7 mól) y-pikolint adunk. 2. példa: 25 0,5 mól y^pikolil-lítiumhoz nitrogén atmoszfé­ráiban, 0 C°-ra való hűtés közben, kéverés mel­lett 60,1 g (0,5 mól) aoetofenon és 250 ml víz­mentes tetrahidrofurán oldatát csepegtetjük. Az adiagolás idejle 1 óra. A reakeióelegyet egy £° éjszakán át keverjük, 100 ml vízzel hidrolizál­juk, majd 3X150 ml 6n sósavval extraháljuk. Az egyesített sósavas oldatot 3X100 ml éterrel mossuk, imajid jeges hűtés köziben ammonium­hidroxid oldattal semlegesítjük. A kiváló csa-35 padékot leszűrjük. A termék nyers 2-fenil-l-(4-Hpiridil)-2-propanol; op. 78—85 C°. Háromszori, vizes etanolból történő átkristályosítás után 83—85 C°-on olyadó színtelen lapokat nyerünk. 40 3. példa: 10,9 g (70,5 millimól) 2-klór-acetofenon és 25 ml tetrahidrofurán oldatát 10 C°-on, 30 perc alatt 0,25 g y-pikolil-lítiumhoz csepegtetjük, A 45 reakeióelegyet egy éjszakán át keverjük, majd a 2. példában leírt módon feldolgozzuk. A ter­mék 2-(2-^klór-fenil)-fl-i(4Hpiridil)-2-propanol. Ace­tonból hiáromízben történő átkristályosítás után 139—141 C°-on olvadó, színtelen prizmákban 50 kristályosodó terméket kapunk. 4. példa: 24,2 g (0,20 mól) 4-acetil-piridin és 100 ml 55 tetrahidrofurán oldatát 30 perc alatt, 10 C°-on, keverés köziben 0,25 mól y^pikolil-lítiumhoiz ad­juk. A reakeióelegyet 30 percig 25 C°-on kever­jük, majd hidrolizáljuík és sósavval extraháljuk. A savas extraktot éterrel mossuk és semlegesít-60 jük. A kapott olajat magnéziumszulfáton szá­rított metilénkloriddal extraháljuk, majd a metilénklorid ledesztillálása után visszamaradó - olajat b- nal digei áljuk. A kapott termék 2-(4-piridil)-l-(4-piridil)-2-propanol, mely etil­es aeetát-hexán-elegyből három ízben történő át-4

Next

/
Thumbnails
Contents