153217. lajstromszámú szabadalom • Leállító szerkezet sajtológépekhez

3 153217, .4 szély esetén nemcsak a sajtológép kapcsolódik ki, hanem a sajtológép lendkereke is leáll. Ezt a zárópecek tengelyirányú elcsúsztathatósága révén érjük el, ami mellett a pecek kapcsolódik a tuskós fék működtető szerkezetéhez. Másrészt fokozott biztonság adódik abból, hogy a záróretesz egyidejűleg a sajtológép hajtásának kikapcsoló ját is működésbe hozza. A találmány további megvalósítási alakjában a pecek az önmagában ismert módon elmozdítható vezérlő emeltyű vezetékében rugózóan van ágyazva és a peceknek a szilárdan álló ütközővel együttműködő,. ékalakú felfutófelülete van. Ilymódon mozdulhat el, tengelyirányban"* a'. zárópecek, hogy felszabadítsa a tuskós féket és kikapcsolja a sajtológép hajtását, elkerülve a törést összes, hátrányos következményeivel együtt. A találmány további jellemzője, hogy a pecken olyan toldat van, amelynek mozgási körzetében fekszik a kikapcsoló A találmány keretében van még az a megoldás is, amikor a peoek és a fék között a pecekre rugóhatására erőkapcsolatba felfekvő rudazat van, amely együttműködik a fékhez szolgáló záróemeltyűvel. Amíg ez a záróemeltyű záróhatását kifejti, a tuskós fék nem fekszik fel. Ha azonban a záróretesz és a közbekapcsolt rudazat működtetésével a záróemeltyűt oldjuk, a tuskós fék felszabadul, ami által azonnal felfekszik a lendkeréken és azt leállítja. A találmány értelmében: a tuskós fék féktuskója lejtős felületnek támaszkodik és kikapcsolt állásban egyik homlokfelületével olyan kétkarú emelő teherkarjának támaszkodik, amelynek erőkarja a fékrudazat záróemeltyűjével működik együtt. A kétkarú emelőnek ez az erőkarja előnyösen súlyterhelésű. Ha a záró^ emeltyűvel az emelőkart szabaddá tesszük, a súly a féket meghúzza. A találmány értelmében a pecek és a kikapcsoló közötti mechanikai kapcsolatban kisebb az üres mozgás, („játék") mint a pecek és a fék közö tűben. Ennek az a következménye, hogy veszély esetében a szerkezet először a sajtológép motorját állítja le, majd pedig ha nagyon csekély időbeli eltéréssel is, ezután meghúzza a féket. A találmány további jellemzői, részletei és előnyei kivehetők az előnyös kiviteli alak következő leírásából, valamint a razökból. Ezek közül az 1. ábra a sajtológép oldalnézete, részben feltörve és néhány rész elhagyásával; a 2. ábra az 1. ábra II- nyilának irányából vett oldalnézete a sajtológépnek. Az 1 gépkeretben, amelyet, mivel nem tartozik a találmányhoz, csak jelképesen ábrázoltunk, van a 2 tengely ágyazva. A tengelyen van a 3 lendkerék. A kapcsoláshoz a 4 forgóék van, amely egyrészt a 2 hajtótengely hornyában, és részben a 2 tengelyen ágyazott 6 reteszgyűrű 5 kivágásába ér bele. A 3 lendkerék forgásirányát a 7 nyíl jelzi. A 6 reteszgyűrűnek a 8 és 9 két bütyke van. Ezeknek a 8, 9 bütyköknek mozgási körzetébe nyúlik a 11 zárópecek 10 orra. A zárópecek a 13 csap körül elmozdítható 14 vezérlőemeltyű 12 karján van ágyazva. Ecélból a 12 emeltyűkar szabad vége villáskiképzésű és a villa 15 szárait a 16 csapszeg köti össze egymással. A 12 emeltyűkar villaszárai és 16 csapszege által képezett 17 vezeték tartja, a 18 csapszeg révén a 11 záróreteszt, az 1. ábrából látható helyzetében, miközben felfekszik a 15 villaszárakat összekötő , 16 csapszegre. A 18 csapszeget a 12 emelőkar 19 vájata (furata) vezeti, miközben a csapszeg a 20 tányérrugók hatása alatt áll. A 11 zárópecek 10 orrának alsó felén a 21 felfutó felület van, ékalakban, amely a szilárdan álló 22 ütközővel működik: együtt, ha a 10 orron a 6 reteszgyűrű 8, 9 bütykeinek egyike felütközik. A 22 ütközőre felfutó 21 ékfelület révén az ilyen esetben a 11 zárópecek tengelyirányban elmozdulva elfoglalja a szaggatott vonalakkal jelzett 23 helyzetet. Az ismert módon működtethető 24 25 bekapcsolórudazat 25 emelőkarja a 26 csuklózási pont körül elmozdul- és a 27 nyíl irányában elmozdulásakor megemeli a 28 állítóemeltyűt, úgy, hogy a 14 vezérlőkar a 13 forgópontja körül elfordul és ezáltal megszünteti a kapcsolatot a 11 zárópecek 10 orra és a reteszgyűrű mindenkori 8, 9 bütyke között. Ily módon a sajtológép elindul. Eközben a 11 zárópecek a 14 vezérlőkar 12 részével az 1. ábrán pontvonással rajzolt 23' helyzetébe fordul, anélkül, hogy a 17 vezetékében tengelyirányban eltolódnék (elcsúsznék). Az 1 gépkereten felerősített 29 támaszon lejtő alakúra kiképezett 30 siklópálya van. Ezen a siklópályán nyugszik a 31 féktuskó, amelynek az a rendeltetése, hogy adott esetben a 3 lendkerék 32 külső felületére felfeküdjék. Az 1. ábra a lazított állapotú 31 féktuskó helyzetét szemlélteti. 33 végével a 31 féktuskó a 34 nyomórugónak támaszkodik, amely rugón viszont a 35 tám található. A 36 nyomócsavarnak az a célja, hogy a 31 féktuskót a 32 lendkeréktől eltávolítsa, amennyiben ehhez a 34 rugó ereje nem lenne elegendő. * A 31 féktuskónak a másik, ellenkező oldalon fekvő 37 homlokoldala ékfelületszerű kiképzést kapott. Azon fekszik a 40 pont körül elforgatható 41 kétkarú emelő 39 teherkarjának a 38 görgője. A kétkarú emelő 42 erőkarját a 43 súly terheli. A 41 kétkarú emelőnek a 42 erőkarját 44 fogantyú alakjában meghosszabbították. Ez a 42 erőkar annak a 45 záróemeltyűnek a mozgási körzetében fekszik, amely a maga részéről viszont a 46 tengelyen van felerősítve. Ennek a 46 tengelynek a 47 és 48 csapágyai az 1 gépkeretben vannak. A 46 tengelynek másik végén van a 49 billenőkar, amelyen az 50 rudazat nyugszik. Ezt az 1 gépkeretben az 51 vezeték tartja. A rudazatnak két, a tengely-10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 2