153211. lajstromszámú szabadalom • Szalagtovábbító, -terelő és -egyenesítő szerkezet rostipari gyújtógéphez
MAGYAf! N£PKGZTAKA<\SA J ORSZÁGOS TALÁLMÁNYI HIVATAL SZABADALMI LEÍRÁS SZOLGALATI TALALMAIÍY Bejelentés napja: 1964. IV. 29. (TE—381) Közzététel napja: 1966. V. 23. Megjelent: 1966. XII. 20. 153211 Szabadalmi osztály: 76 b 26—29 Nemzetközi osztály D G2 c Decimái osztályozás: 677.051.74 Feltalálók: Kerékgyártó Pál gépészmérnök 40%, Domes Ottó gépészmérnök 35%, Zolna Antal főiBéraöftr 25%, Budapest _ Tulajdonos: Textilipari Kutató Intézet, Budapest Szalagtovábbító, -teretöés -egyesítő szerkezet rostipari nyáj tógéphez A rostipari nyújtógépek jellegzetes alkatelemei többek között a rostszálakból álló szalagokat a nyújtógépbe betápláló etető hengerpár, a szalagokat alátámasztó tűsl'éeekből álló tűsmező és a nyújtóhengerpár. Az etető hengerpár 5 kerületi sebességéhez képest a tűslécek haladási sebessége csak néhány százalékkal, a nyújtó hengerpár kerületi sebessége azonban sokszorosan, nevezetesen annyiszor (pl. négyszer, hatszor) nagyobb, ahányszoros nyújtást a gép- 10 pel el akarunk érni. Különböző ismert rostipari nyújtógépek főleg a tűslécek mozgató szerkezetében térnek el egymástól. E tekintetben két megoldás szokásos. Az -egyik megoldás szerint, amelyet röviden . 15 csavarorsós nyújtóműnek nevezünk, a tűslécek \|égei egy-egy csavarorsó menetei közé nyúlnak be, amelyek a léceket pályájukon előre mozgatják. A pálya végén az önsúly hatására a lécek függőlegesen, vagyis a szalagokra merőleges" 20 irányban, egy alacsonyabb szintre sülyednek le, majd visszafelé haladnak és a pálya elején a szalagokra merőlegesen felemelkedve, tűik a szalagokon áthatolnak. A másik megoldásnál, a láncfogaskerékkel 25 mozgatott tűsléces nyújtóműnél, vagy más néven toltléces nyújtóműnél, a tűslécek végei önmagába zárt pályán vannak vezetve, amelyen azokat láncfogaskerekek tolják előre, miközben a tolóerő egyik lécről a másikra adódik át. A ÍO tűknek a rostok közé behatolása és azok közül eltávozása közben a lécekre ütköző hat, abból a célból, hbgy a tűk a rostok között, amennyire csak lehet, a szalagokra merőlegesen mozogjanak; ezt a célt azonban csak tökéletlenül lehet elérni. A tűslécek továbbításának e két megoldását összehasonlítva azt látjuk, hogy a rostszálak elrendeződése szempontjából a csavaros nyújtógép cBőnyösébb, mert a szalagba merőlegesen behatoló és azt merőleges irányban mozogva elhagyó tűk a rostszálak helyzetét nem zavarják; míg a toltléces nyújtóműnek a szalagba behatoló és a szalag elhagyása közben változó szögállású tűi a szálak bizonyos mértékű összekuszálódását okozzák. Termelékenység szempontjából azonban a toltléces nyújtómű az előnyösebb, mert tűsléceinek sebessége percenként a 15—25 métert is eléri, míg ez a\ sebesség a csavarorsós nyújtóműveknél csak 2—3 méter • lehet. A rostszalagok nyújtását és egyesítését eddig olyan gépekkel végezték, amelyek egyetlen csavarorsós, vagy toltléces nyújtóművet tartalmaztak. Az ilyen nyújtógépekből gépcsoportokat állítottak össze, amelyek kb. négy különálló nyújtógépből állottak. Minden egyes,gép etetőhengerpárjához a szalagokat kannákból vezették hozzá és a gépből a nyújtott szalagokat kannákba gyűjtötték össze, amely a kannából 153211