153171. lajstromszámú szabadalom • Eljárás egy új tricikloalkán-amin előállítására
A találmány szerinti' eljárással nyerhető új triciklo[4.3.1.13 -8 ]undekán-3-amin értékes' és sokoldalúan, pl. a gyógyszerszinfézisben alkalmazható közbenső termék. Így e vegyületből arilszulfonil-izocianátokkal, pl. p-tolilszulfonil-izo-' cianáttal vagy p-klór-fenilszulfonüizocianáttal vagy pedig arilszulfonilkarbaminsavak reakcióképes funkcionális származékaival N-arilszullfonil-N'-(triciklo[4.3.1.13-8 ]undiec-3-il)-karbamidok, mint a N-(p-tolilszulfonil)- vagy N-<(p-klórnfenilszulf onil)-N'-.(triciklo[4.3.1. l^undec-S-il)-karbamid állíthatók elő, amelyek kiváló vércukorcsökkentő hatású gyógyszerek. A triciklo[4.3.1,l3 -8 ]undekán-3-aimin és szervetlen, ül. szerves savakkal képezett sói azonban maguk is értékes farmakológiai tulajdonságokkal, elsősorban vírus-ellenes hatással rendelkeznek. Így az új amin gyógyszerészeti szempontból elfogadható, nem toxikus sói, pl. faidrokloridja, orálisan a szokásos gyógyszer-alakokban, mint tabletták, darzsék vagy zselatin kap-szulák alakjában, vagy parenterálisan, vizes oldatok alakjában, vírusos megbetegedések, mint influenza vagy rubeola megelőzésére és gyógykezelésére alkalmazhatók. A találmány szerinti eljárás gyakorlati kiviteli módjait közelebbről az alábbi példa szemlélteti; megjegyzendő azonban, hogy a találmány lehetséges kiviteli módjai nincsenek erre a példára korlátozva. A példában a hőmérsékleti adatok Celsius-fokokban értendők. Példa. • a) 58,0 g (3,0 mól) trieiklo{4.3.1.18 -8 ]undekán-3-karbonsavat 350 ml frissen desztillált tionilkl-orididal 45 percig forralunk visszafolyató hűtő alatt. A tionilklorid feleslegének ledesztillálása után kapott maradékhoz 500 ml absz. benzolt adunk, az" oldatot szárazra pároljuk be, a maradékot pedig 200 ml absz. tetraMdrofurán'ban oldjuk. Az így kapott nyers savkloridoldatot becsepegtetjük 500 ml 0° hőmérsékleten tartott vizes ammóniamhidroxidoldatba, amikor is az oldatból az amid válik le. 1000 ml vízzel (hígítjuk a reatocióeiegyet és lészűrjük, a szűrön maradt szilárd terméket 200—200 ml hideg vízzel há«•maszor mossuk, majd mötilénkloriidban oldjuk, Az így kapott oldatot vízmentes magnéziumszulfáton szárítjuk, faapároljuk és a maradékot ciklohexán és benzol elegyéből átkristáilyosítjuk. Ily módon 50,0 g triciklo[4.3.1.13 -8 ]undekán-3r-karbonsavamidot (az elméleti hozam 86%-a) kapunk, amely 166—16i8°-on olvad. b) r 50,0 g (0,26 mól) fenti módon előállított amidöt '5° hőmérsékleten hozzáadunk 62 g nátriumhidroxid, 520 ml desztillált víz és 49,5 g (0,31 mól) bróm -©legyéhez, miközben a reakcióelegy hőmérséklete 10°-ra emelkedik. A kapott sárga tejszerű emulziót először 5° hőmérsékleten 10 percig, majd 80° hőmérsékleten 1 óra hosszat keverjük. Lehűlés után a reakcióelegyet 500 ml hideg vízbe öntjük, a képződött sárga csapadékot leszűrjük, 100—100 mi hideg vízzel 4 háromszor mossuk, végül pedig 500 ml metilénkloridban oldjuk. Az így kapott oldatot 200 ml 2 n sósavval, majd vízzel mossuk, vízmentes magnéziumszulfáton szárítjuk és bepároljuk. By módon 48 g triciklo[4.3.1.13-8 ]undec-3-il-izocianátot (az elméleti hozam 96%-a) kapunk, amely 140—143°-on olvad ésyebben az állapotban közvetlenül felhasználható a következő reakciólépésben. Ha e termék mintáját etanolból átkristályosítjuk, 144—146°-on olvadó terméket kapunk. c) 29,0 g (0,152 mól) fenti módon előállított izocianátot 400 ml 2 n sósavoldat és 200 ml dioxán elegyével 3 óra hosszat forralunk visszafolyató hűtő alatt. Ezután a diöxánt ledesztilláljuk, a visszamaradt savas vizes fázist a semleges anyagok eltávolítása céljából éterrel mossuk, majd 500 ml friss éter alatt tömény nátronlúggal meglúgosítjuk és 500—500 ml éterrel kétszer extraháljuk. Az .alkalikus fázisból kapott éteres kivonatokat egyesítjük, vízmentes niátriumszíulfáton szárítjuk és bepároljuk. A maradékot 0,01 mm Hg-oszlop nyomás alatt 110° hőmérsékleten szublimáljuk, Hy módon 20,0 g triciklo[4.3.1.13 -8 ]undekán-3^amint (az elméleti hozam 80%^a) kapunk, amelynek olvadáspontja 191—193°; pK metoxietanolban 9,55. d) A fenti eljárás során a semleges alkotórészek éterrel történt extralhálása helyett szűrés is alkalmazható, ha az izocianát hidrolízisét pl. az alábbi niódon folytatjuk le: 56 g nyers ixocianátot 500 ml 2 n sósavoldat és 300 ml dioxán elegyével 3 óra hosszat forralunk visszafolyató hűtő alatt, majd az oldatot kevés aktívszénnel és „Hyflo" adszorbenssel derítjük, szűrjük és vákuumban csaknem szárazra pároljuk be. Annyi vizet adunk hozzá, amennyi elegendő az amin-hidroklorid oldására (kb. 300 ml víz szükséges ehhez), majd leszűrjük az elegyet, amikor is kb. 4,0 g 1,3-bisz-triciklo-[4.3,1.ls-siundec-S-il-karbamid (op. 260°, hozam a kiindulóanyagként alkalmazott amidra számítva 6%) és némi ixöcianát-nyomok maradnak a szűrőn. A szüredéket 600 ml éter alatt tömény nátriumhidroxidoldáttal meglúgosítjuk és 600—600 ml éterrel kétszer extraháljuk. Az éteres kivonatokat egyesítjük, vízmentes káliumkarbonáton szárítjuk és bepároljuk, Á maradékot 0,1 mm Hg-oszlop nyomás alatt 100°ról 10°-ra szublimáljuk; ily módon 36,6 g triciklo{4.3.i.l3-8 ]unde'kän-3-amint (a nyers izocianátra számítva 75%-os, a kiindulóanyagként-alkalmazott amidra számítva ?2%-os termelési hányad) kapunk, amely 191—193°-on olvad-. Szabadalmi igénypontok: 1. Eljárás egy új tricikloalkán-aminnak, a triciklo(4.3.1.13 -8 ]undekán-3-iaminnak ' és adott esetben e vegyület szervétlen vagy szerves savaikkal képezett sóinak az előállítására, amelyre jellemző, hogy a triciklo[4.3.1.I 3-8 ]undekäh-3r-rkarbonsav amidját valamely alkálifém- vagy földalkalifém^hiipőbTomittal vagy -hipoklorittal 2
