153163. lajstromszámú szabadalom • Eljárás alacsony energiájú radiokatív-, illetve röntgensugárzás detektálására és mérésére

3 * 153163 .<- 4 tomatikus mintaváltást rendkívül bonyolulttá teszi. -Az ismertetendő találmány célja a fenti (hát­rányokat kiküszöbölni és,, az., említett mérőbe­rendezéseknél jóval egyszerűbb és olcsóbb mé- 5 rési eljárást, illetve mérőberendezést megal­kotni. A találmány alapja az a felismerés, hogy a sokszorozok fotókatód] álból egymástól függetle­nül kilépő termikus elektronok okozta kimenő 10 zajimpulzusok adott szintre történő „egymásra­ülésének" valószínűsége arányos azzal az idő­vel, amely ezen egyedi termikus elektron im­pulzusoknak rendelkezésükre áll az összeépü­lésre, vagyis az úgynevezett kimenő jelhosszú- 15 sággal. A szokásos elektronikus egységek (erősítő, diszkriminátor, koincidencia berendezések) üzembiztos működtetése érdekében ez a jel­hosszúság néhány mikroszekundum nagyság- 20 rendű szokott lenni. Ennyi a sokszorozok anód­köri időállandója, azaz a munkaellenállás és szórt kapacitás szorzata. Ilyen nagyságrendű idő alattN már elegendő nagy valószínűséggel lép ki egynél jóval több termikus elektron a 25 fotókatódból, és így az, áramimpulzusaik okozta feszültségimpulzusok összegeződnek a sokszo­rozó anódkörében. Ha az anódköri időállandót — a jel-hosszúságot, pl. két nagyságrenddel csökkentjük, akkor ugyanúgy lecsökken a ve- 30 letlenül összeépülő . zajimpulzusok száma is. Eszerint célszerű a jelhosszúságot minél rövi­debbre választani. A jelhosszúság csökkentésé­nek azonban két fontos tényező szab határt: 1. a jelhosszúság az alkalmazott (gyors lecsen- 35. gési idejű) szcintillátor leesengési. idejének leg­alább három-négyszerese kell legyen, hogy prak­tikusan a szcintillációs folyamatban kiváltott összes fotaelektronok összegyűljenek az anódon, ezen idő alatt. 40 2. ne legyen rövidebb sem, mint a sokszo­rozó ún. saját fel-, ill. lefutási idejéből adódó impulzushossz. Ezzel a feladat első részét általánosságban megoldottuk. A második lépésben gondoskodás 45 történik arról; hogy a kapott gyors impulzusok közül a feldolgozó rendszerbe (erősítő, diszkri­minátor, számláló berendezés) az egyedi termi­kus elektronoktól származó impulzusok ne jut­hassanak be, viszont a szcintillációs impulzu- 50 sok, melyek a jelhosszúságon belüli időben a fotókatódból kilépő egynél több fotoelektrontól származmaik, tovább juthassanak. Harmadik lé­pésben biztosítva van, hogy a továbbjutott rö­vid szcintillációs impulzusok a feldolgozó rend- 55 szer számára alkalmasaik, vagyis megfelelő hosszúságúak legyenek. A találmány tehát a fent vázolt hármas fel-: adatnák megfelelően olyan szcintillációs mérő­berendezésre vonatkozik, amely gáz, folyadék, 60 plasztik, vagy kristály szcintillátor .használata esetén megfelelő rövid (gyors) jelet állít elő, ezen gyors jelet alkalmas (diódás, csöves, vagy tranzisztoros) gyors működésű diszkrimináto­ron, esetleg diszkriminátorral működtetett ka- 6 5 pun át vezetve akár analóg, akár digitális, de a további jelfeldolgozó rendszerek számáramár alkalmas formában továbbítja. A fentiekben ál­talánosságban ismertetett találmány egy meg­valósított kiviteli példáját az ábra (kapcsolási vázlat) alapján ismertetjük. A szcintillációs mérőfej ún. univerzális szcin­tillációs mérőfej típusa és alkalmas gáz,* folya­dék, plasztik, vagy kristály szcintillátarral való mérés céljára. Az .alkalmazott fényelektromos sokszorozó Zeiss gyártmányú M 12, FS 35, de az M 12 FS sorozat bármely tagja lehet. A mérőberendezéshez megfelelő mérőfej használata esetén bármely gyártmányú és rend­szerű fényelektromos sokszorozó használható'. A fényelektromos sokszorozó Ra anód mun­kaellenállása 1,5 kOhm, a szórt kapacitás cca. 20 pF, így az impulzus leesengési ideje kb. 30 nanoszekundum, Ennél rövidebbre nem célszerű választani az: időállandót az említett típusú sok­szorozó használata esetén, mivel annak saját fel- ill. lefutási ideje mérések szerint 30—40 nanoszekundum. Gyorsabb fel- illetve lefutási idővel rendel­kező sokszorozok használata esetén, (pl. Zeiss K14 FS 50) az időállandó lecsökkenthető mini­mum 15 nanoszekundumra. Az anódköri jelet White-féle katódkövető to­vábbítja a mérőfejtől a további elektronikus egységekhez koaxiális kábelen keresztül. Mivel a kábel hossza 2 méter körül van, és a katód­követő kimenő impedanciája kih. megegyezik a kábel hullámellenállásával, ezért számottevő többszörös reflexiót nem kapunk, ifi. a reflexió nem zavar, ha a kábel másik végét, mely az EF 184 csővel működő erősítő és fázisfordító fokozat rácsára csatlakozik, nem zárjuk le a hullámellenállással, viszont ilyen módon a jel amplitúdója kétszeres lesz. Természetesen, le­zárt kábel esetén a jel nagyobb távolságra is elvezethető. Az erősítő fokozat feladata, hogy a szcintillációs fejből jövő jeleket, melyek amp­litúdója 10 mV . nagyságrendű az alkalmazott sokszorozó típus és néhány keV részecske, ill. kvantum energiák esetén, á germániumdiódás .diszkriminátor számára alkalmas szintre erő­sítse. A fokozat gyors jelek erősítésére alkal­mas, felfutási ideje kb. 15 nanoszekundum, erő­sítése kb. 20X-OS. Anódköréből a jelek a Di nagy nyitóáramú diódával (OA 1180A, OA 1182A, OA 1180 tip.) működő diszkriminátorra kerülnek. A dióda előfészültségét az erősítőeső katód­köréből vesszük, ezáltal a cső paramétereinek változását (meredekség, anódáram) a dióda elő­feszültségének változása kompenzálja. Tekintve, hogy a jelek még az erősítő után is meglehetősen alaesonyszintűek (100 mV nagyságrendben) és ilyen szinten a diódák zá­róirányú ellenállása 10 kOhm nagyságrendű, a diódákkal nem volna lehetséges a szükséges mértékű , felnyújtás, egy külön fokozat EF80 csővel oldja meg ezt a feladatot, megfelelően nagy anódköri időállandó segítségével. A diszkriminátor dióda vezetőirányú ellenál-

Next

/
Thumbnails
Contents