153157. lajstromszámú szabadalom • Berendezés a bekapcsolási ugrás megakadályozására hibás kapcsolásoknál a villamos teljesítménykapcsolók kapcsolózárain

153157 emelő útján a zárókilincsre támaszkodik és amelynek másik emelőkarja a mozgatható érintkezőkkel van kapcsolva, Az ütköző működtetési útjában van a gyorskapcsolóretesz reteszelő- • karja, amely az ütközőt egy böhatárolt bekapj 5 csolási löket után zárja; úgy, hogy az • érintkezők ezáltal vissza vannak tartva és a működtetőtag további mozgásánál az erőtárolórugó megfeszül, .míg a működtetőtag egy toldata a reteszkart kioldja és ezzel iaz ütközőt a végleges 10 bekapcsolási mozgás számára szabaddá teszi. Ekkor a zárókilincs által a helyzetében tartott könyökemelő a szögemelőt az ütésszerű érintkezőzárás irányában elforgatja. Ha azonban a kapcsoló kilincse nyitva van, akkor a könyök- 15 emelőcsukló nincs megtámasztva és a hosszirányú nyílásban eltolódik, amidőn is egyidejűlég a gyorskapcsolóberendezés reteszel őkar ját az ütköző körzetéből elmozgatjuk úgy, hogy az erőtárolórugó nem feszülhet meg. 20 Ilyen elrendezés azonban nagy forgatónyömatékú kapcsolóknál, amelyeknél a nyomórugókkal együttdolgozó billenőkarokat. kell használni, nem alkalmazható. A találmány célja azoknak a hátrányoknak a 25 kiküszöbölése, amelyek a bevezetésben leírt bil- ' lenőkaros ugróművel ellátott kapcsolózárelrendezésnél még 'megvannak. A találmány alapja annak a feladatnák a megoldása, hogy egy ilyfajta elrendezésnél a 30 zárőkilincs és a billenőkaros ugrómű között közbenső tagok útján a bekapcsolási ugrást, megakadályozzuk akkor, ha a kapcsolózár bekapcsolásra nem kész, azaz ha a zárókilincs nincs bekapcsolt helyzetiben. Ennél azonban a közbenső 35 tagok nem akadályozhatják meg a zárókilincs szabaddá válását valamelyik kikapcsolásnál. A találmány szerint ezt azáltal érjük el, hogy a hajtókar és.a billenőkar között egy egyoldalúan 'kihajlítlható könyökemelő van elrendezve, 40 amelly, könyökcsuklój ával a kapcsolózár zárókilincsén van megtámasztva. Előnyösen a könyökemelő' és a zárókilincs között a könyökcsuklónál kibillentett támasztóheveder van elrendezve, amelyet a zárókilincshez való hélyze- 45 tében a zárókilincs forgáspontjában ágyazott himba tart meg. , Az erőátvitel a hajtókarról a billenőkarra így az egyoldalúan kibajlítható, a zárókilincsre tármaszkodó könyökemelővel történik. Bekapcso- 50 lásra nem kész kapcsolózárnál, azaz 'ha a zárókiliiics a, kioldótengelyne nem támaszkodhat, a hajtökarra a bekapcsolás céljából kifejtett erő végzi el a könyökemelő kihajlását úgy, hogy az erőátvitel a hajtókarról a billenőkarra elmarad 55 és ezzel a billenőkarral összeköttetésben álló nyomórugót nem mozgatja el a billenőponton túl. A találmányt közelebbről a rajzok alapján . egy kiviteli példán magyarázzuk meg. A rajzok eo a következőket szemléltetik: < Az 1. ábra a bekapcsolásra, kész kapcsolózárat ;a 2'.' ábra a,bekapcsolásra nem kész kapcsolózárát; gg a 3. ábra a kapcsolózárat bekapcsolt állapotban.' Az 1^15 hivatkozási számokkal jelölt alkatrészek egy ismert szabadkioldású kapcsolózárat szemléltetnek. A működtető 15 emelőkar egy nem ábrázolt utánfutó tengelykapcsoló útján a 14 hajtótengellyel van összekötve. A 13 hajtókar a találmány szerinti elrendezés ábrázolásával ellentétben egy ismert kapcsolózárnál közvetlenül a 8 billenőkarral van összekötve. A 8 billenőkarra, amely a 9 tengely útján a kapcsolóállványzaton van csapágyazva és a 11 és. 12 ütközők útján van határolva, a 10 nyomórugó van ráakasztva. A hajtóerőt a szabadonfutó 2 és. 3 könyökemelőkar útján az 1 kapcsolótengelyre és ezzel az érintkezőkre visszük át. A szabadonfutó 2 és 3 könyökiemelőkar a 4 kilincsheveder útján az 5 záróküincsre, amely a 6 kioldótengelyre támaszkodik, van felfüggesztve. A 16—20 hivatkozási számokkal jelölt alkatrészek a találmány szerinti berendezés alkatrészei. Az egyoldalúan kihajlítbató 16 és 17 könyökemelő a 13 haj tokárra és a 8 billenődkarra van csuklósan felfüggesztve, a 16 és 17 könyökemelőkar 18 könyökcsuklójára van a 19 támasztóheveder rákapcsolva, amely az 5 zárókilincsre támaszkodik és az 5 zárókilincs 7 forgáspontjában ágyazott 20 himba, illetőleg lengőkar tartja. A 19 támasztóheveder helyzete az 5 zárókilincsen pl. a 16 és 17 könyökemelőre támaszkodó, nem ábrázolt rugószár útján biztosítható. A találmány szerinti berendezés működés^ módja a következő: ; Az erőátvitel a működtető 15 emelőkarról a 14 hajtótengelyen át a 13 hajtókarra történik. ÍAz utánfutó tengelykapcsoló azt idézi elő, hogy a működtető emelőkart a bekapcsolási ugrásnál a szerkezet nem viszi magával. Bereteszelt kilincsnél a kapcsolózár, amidőn az 5 zárókilincs a kioldótengelyre~\tá.maszkodik, a 13 •hajtókarra és a 8 billenőkarra csuklósan felfüggesztett 16 és. 17 .könyökemelőt, az 5 zárókilinccsel megtámasztott 19 támasztóheveder kinyújtott helyzetében megtartja. Így az erőátvitel a kitámasztott 16 és 17 könyökemelőn át a 13 hajtókarról a 8 billenőkarra következik be, amely 8 billenőkar a 10 nyomórugót a billenőpontján túl vezeti és ezzel a bekapcsolási ugrást előidézi. Kireteszelt kilincsű kapcsolózárnál, anúdőn az 5 zárókilincs nem támaszkodhat a 6 kioldótengelyre, a 16 és 17 könyökemelőt nem tartja kinyújtott helyzetében a 19 támasztóheveder. A 16 és 17 könyökemelő kihajlik és jóllehet a 13 kapcsoló. kar a bekapcsolási helyzetben van, a 10 nyomórugó még a billentyűpontja előtt van, ezért a bekapcsolási ugrás elmarad. Azáltal, hogy a 19 támasztóheveder nincs közvetlenül az 5 zárókihncsre ráerősítve, hanem azt az 5 zárókilincs 7 forgáspontjában támadó 20 himba tartja, a szabadonfuió gyorsaságát a találmány szerinti közbenső tagok nem akadályozzák.