153156. lajstromszámú szabadalom • Áteresztő típusú stabilizált egyenfeszültség-forrás és az általa kiszolgált berendezések védelmére és üzemi feltételeinek biztosítására szolgáló áramköri elrendezés

3 Az olvadó biztosító kiolvadása előtt a túláram következtében az áteresztő . elemek tönkre­mehetnek. A relés túláramvédelem szintén, régóta ismert. Hibája a viszonylag lassú működés, valamint 5 az, hogy dinamikus túlterhelések ellen nem nyújt» kellő védelmet. : Ezeknél korszerűbbek azok a megoldások, amelyek a tápfeszültségforrás védelmét elekt­ronikus úton biztosítják. Ezek közül legáltalá- 10 nosabb a Zener-diódás áramkorlátozás, vala­mint az áramérzékelésen alapuló tranzisztoros áramkorlátozó. A Zener-diódás megoldás dina­mikusan nem kellően gyors. Az áramérzékeléses tranzisztoros áramkorlátozás, illetve kimenő 15 feszültségleszabályozás körébe tartozó "egyik ismert megoldás (Siemens Schaltbeispiele 1960) hatásában kielégítő védelmet nyújt túlterhelés­sel és rövidzárlattal szemben. Bistabil multi­vibrator alkalmazásával eléri, hogy a leszabá- 20 lyozást kiváltó túláram felléptével a kimenő feszültséget, (illetve az áteresztő részt) lekap­csolja és mindaddig lekapcsolva tartja, amíg a külön indító kapcsolóval az újra indítás meg nem történik. 25 Egy másik ismert megoldás a 151.115 1. sz. magyar szabadalmi leírásban ismertetett elren­dezés a túlterhelés idejéig leszabályozza a ki­menetet, azonban a túl áramot előidéző ok (túl­terhelés) megszűntével visszaállítja a kimenő 30 feszültséget. Mind a két fent említett megoldás alkalmas arra, hogy a stabilizált tápegységet megvédje a kimenő pontjain jelentkező káros nagyságú túl­terhelés (túláram) hatásától. Ezért az említett 35 magyar szabadalmi leírásban szereplő megoldás a túláram fennállása, illetve az azt előidéző ok fennállása esetén, a Siemens megoldása pedig a túláram fellépésétől kezdve folyamatosan le­szabályozva tartja a tápegység kimenő feszült- 40 ségét. Itt kell még megemlíteni a magyar sza­badatom szerinti elrendezés olyan jellegű hibá­ját, hogy esetleges időszaki túlterhelések (zár­lat) esetén szabályosan vagy szabálytalan idő­közönként ki fog kapcsolódni a kimenő feszült- 45 ség.. Automatikai rendszer tápfeszültséggel való el­látásához'* a fenti módon biztosított tápegységek nem megfelelőek. Ha az említett bármelyik megoldású túláram védelemmel ellátott táp- 50 egységet alkalmazunk, a következő hiányossá­gok;, illetve problémák lépnek fel: Ha az automatikai rendszer működéséhez szükséges, általában minimálisan 2 vagy 3 fe­szültség mindegyikét az említett megoldások 55 szerint védett tápegység szolgáltatja, akkor pél­dául germánium tranzisztorokból felépített áramkörök esetén a pozitív előfeszítést létre­hozó tápegységre helyezett túlterhelés esetén a tápegység-védelem eme tápegység kimenő fe- 60 szültségét lesziábályozza. Ezzel megszűnik a rendszerben a pozitív előfeszültség és különösen a, szobahőfoknál nagyobb környezeti hőmérsék­let, vagy nagyobb disszipációjú tranzisztoros áramkörök esetén ezen áramkörök, ezzel együtt 35 4 pedig az egész rendszer meghibásodásához ve­zethet. Ezen túlmenően a magyar szabadalom szerinti megoldás alkalmazása esetén a túl­terhelés megszűntével visszakapcsolja a feszült­séget és a közben esetleg meghibásodott rend­szer tovább fog üzemelni, de természetesen helytelenül. Így lehetőség sincs esetleg arra, hogy a felügyelő személy a' hibát gyorsan és biztosan felismerje. A Siemens szerinti meg­oldásnál az áramkör és a rendszer egyetlen táp­feszültség kimaradása esetén meghibásodhat, de a kezelő személy legalább biztonsággal észre­veszi, hogy baj van. Egyik megoldásnál sincs azonban biztosítva, hogy egy tápfeszültség (forrás) leszabályozása a többi tápfeszültség leszabályozását is maga után vonja. Ebben az esetben ugyanis az áram­körök nemcsak hogy nem működhetnek hibásan, de hibájukat is föltétlen ki kell küszöbölni. Továbbá egyik megoldás sem biztosítja,, hogy a leszabályozás necsak -akkor valósuljon meg, ha olyan terhelés (túlterhelés) • lép fel, amely a tápegységet tönkreteheti, hanem akkor is, ha a tápegység hibája miatt az áramkör nem a meg­felelő nagyságú feszültséget kapná. Ez ugyanis az áramkörök, illetve az ezekből felépített rend­szer helytelen működését eredményezheti. Biz­tosítani kell tehát azt, hogy az automatikai rendszert kiszolgáló tápegység a túlterhelés, -il­letve rövidzár esetén túlmenően akkor is le­szabályozza a rendszert kiszolgáló valamennyi tápfeszültségforrás kimenetét, ha valamely táp­feszültségforrás meghibásodásából kifolyólag nem a megfelelő nagyságú feszültséget szolgál­tatja. Nagyobb automatikai rendszerek esetén lehet­séges, hogy a berendezés egyes' részeit külön tápegység rendszerek látják el feszültséggel. Te­hát azonos nagyságú feszültséget, vagy feszült­ségeket a berendezés különböző' részei számára külön tápegységek, illetve tápegységrendszerek szolgáltatják. Egy tápegység,, illetve egy táp­egységrendszer hibája, illetve túlterhelődése ese­tén a működésben hiba léphet fel. Ilyenkor természetesen biztosítani kell azt, hogy a hibás tápegység, vagy tápegységrendszer' leszabályo­zása magával vonja a többi, a rendszer egyéb részeit feszültséggel ellátó tápegység vagy táp­egységrendszer leszabályozását. Tehát bármely, a berendezés működését zavaró feszültséghiba, illetve tápegység túlter­helését okozó hiba esetén az egész berendezést ki kell kapcsolni, feszültségmentesíténi kell. Előnyösebb, ha a rendszer inkább leáll és egy­általán nem működik, semhogy hibásan mű­ködjék és ezzel az automatikai rendszer által kiszolgált helyeken üzemzavart, illetve hibás működést okozzon. Ezen hibákat kiküszöböli, valamint a felsorolt követelményeket teljesíti a találmány szerinti megoldás. A találmány szerinti kapcsolási elrendezés feszültségosztókat, VAGY-kaput, valamint , se­gédtápfeszültség-forrást tartalmaz és a stabili­zált tápegység kimenő feszültségének az előre 9

Next

/
Thumbnails
Contents