153149. lajstromszámú szabadalom • Eljárás N,N'-diszubsztituált-4,4'-bipiridiliumsó tartalmú gyomirtószerek előállítására

153149 aceton; szénhidrogének, pl. benzol és hexán; szerves bázisok, pl. piridin; halogénezett szén­hidrogének, különösen klórozott szénhidrogének, pl. klórbenzol, kloroform, és triklóretilén; ami­dok, különösen tercier alkdlamidok, pl. dimetil- 5 formamid; szulfoxidok, pl. dimetilszulfoxid. A rea'kciót kívánt esetiben más oldószerekben, pl. alkoholokban {ide értve a glikolokat is), pl. etilénglikolban, dietilénglikolban, metanolban, 2^(2-metoxi-etoxi/-etanolban), etanolban és izo- 10 propariolban is végrehajthatjuk, jóllehet ez oldó­szerek használata a bisz-kvatérner sóban kissé alacsonyabb termelésekhez vezet. Kívánt eset­ben oldószerelegyeket is használhatunk. Az N,N'j dÍ!SZubsztituált tetrahidro-4,4'-bipiridil 15 előnyösen N,N'-dialkil-tetrahidro-4,4'-bipiridil lehet, mely esetben a fenti oxidálószerek külö­nösen jó termeléseket adnak, melyek egyéb oxidálószerekkel nem érhetők el. Az N,N'dialkil­-tetrahidro-bipiridílt ismert módon állíthatjuk 20 elő, pl. az N-alkil^piridinium só (pl. N-metil­-piridinium-jodid) vizes oldatának nátrumamal­gámos vagy elektrolitikus redukciójával. Más módszer szerint a tetrahidro-bipiridil nátrium­származékát alkilhalogeniddel kezeljük. Az el- 25 járás oly tetrahidro-4,4'-bipiridilekihez is alkal­mazható, amelyek különféle . egyéb N-szubszti­tuenseket tartalmaznak, mint amilyenek pl. a benzil-csoportok. Használhatunk továbbá oly tetrafaidro-bipiri- ffO dileket is, melyek íN-szubsztituense karbamil­alkil-csoport, különösen N,N'-diszubsztituélt karbamilmetil-csoport. Ily vegyületéket a meg­felelő N-szubsztituált piridinium sóból elektro­litikus redukcióval állíthatunk elő. Az ezen ve- 35 •gyületekből előállított bipiridilium sók (813.532 sz. brit szabadalom) alternative úgy állíthatók elő, hogy halogénezett alifás monokaboxilsav N,N'-diszubsztituált amidját (különösen N.N'­-diszúbsztituált klóraoetamidot) 4,4'-bipiridillel 40 hozunk reakcióba. A karbamilalkil-csoportok a —Rj—CO—NR2R3 szerkezetűek, ahol Rx szén­hidrogén-csoport (rendszerint —CH2 — metilén­-csoport), míg R2 és R 3 szénhidrogén- vagy szubsztituált szénhidrogén csoport az R2 és R 3 45 csoport a kapcsolódó nitrogénatommal együtt heterociklusos (pl. piperidin vagy morfolin) gyűrűt alkothat, amely előnyösen szubsztituálva is lehet. Ha oxidálószerként kinont használunk, a meg- 50 felelő .arányok kb. 2 mól a diszubsztituált tetra­hidro-bipiridil móljára számítva, bar kívánt esetben nagyobb vagy kisebb arányok is meg­engedhetők. A reakció mechanizmusa bonyolult, mivel valamennyi különböző oxidációs-reduk- 55 ciós állapot előfordulat a kinon/kinol, valamint a bipiridiliumsó/tetrahidrobipiridil rendszerek­ben. A bruttó reakciót az jellemzi, hogy a di­szubsztituált tetrahidrobipiridil molekulából két hidrogénatom és két elektron, távozik. Hasonló 60 meggondolások végezhetők, ha más oxidáló­szereket használunk, ' amelyek két hidrogén­atomot vesznek fel, amilyen pl.- a maleinsav vagy anhidridje. Ha az oxidálószer kettőnél több hidrogénatomot vehet fel, az arányokat 65 megfelelően kell változtatni. Folyékony nitro­alkánok esetében a felesleg a reákcióelegy oldó­szeréül szolgálhat. A reakciót általában 'közönséges hőmérsék^ leten hajtjuk végre, bár kívánt esetben maga­sabb és alacsonyabb hőmérsékletek is használ­hatók. A használandó részletes reakciófeltéte­lek iminden egyes esetben természetesen bizo­nyos mértékig az alkalmazott reaktánsoktól és oldószertől függnek. Az N,N'-diszubsztituált tetriähidrobipiridil és az oxidálószer reakciója után általában meg­határozatlan összetételű termék keletkezik, amely addíciós terméknek látszik és erősen szí­nes. A nyers reákcióelegy közti termékét N,N'­-diszubsztituált 4,4'-bipiridilium-sóvá úgy ala­kíthatjuk át, hogy savval, különösen ásványi savval, •'pL sósavval, kénsavval vagy foszforsav­val kezeljük, jóllehet más savakat is~ használ­hatunk. ' • A savas kezelés szempontjából a hőmérséklet közömbös és tág hőmérsékleti határokat hasz­nálhatunk. A savas kezelés bipiridiliumsót és az oxidálószer redukált alakját pl. kánonból kinolt eredményez. A bipiridiliumsót és az oxi­dálószer redukált melléktermékét szokásos mó­don nyerjük ki. így pl. a kinolt a kvaterner sótól úgy választhatjuk el, hogy víz (amely előnyösen a sókat tartja vissza) és vízzel nem elegyedő oldószer mint éter (amely előnyösen a kinolt oldja) között oszlatjuk el. A találmány szerinti eljárás előnye, hogy a bisz-kvaterner sóban magas kitermelést ér el, mely az elméletinek 55%-^a vagy még több. További előny, hogy tetszés szerinti különböző sók állíthatók elő a megfelelő sav alkalmazása útján: lehetővé teszi egyszerű, kevésbé korró­zív sók, 'mint kloridok használatát, amelyek a korábbi ismert eljárásokban nem alkalmazha­tók. ' A találmányt az alábbi béldák szemléltetik, anélkül, hogy az ezekre korlátozná. A részek és százalékok súlyrészt és súlyszázalékot jelen­tenék. 1. példar 18,4 g (0,16 mol) 1,4-benzokinon 400 ml di­etiléterrel készített oldatát egyenletes áramban hozzáadjuk 16 g (0,085 mól) N,N'-dimetil-tetra­hidro-4,4'-bipiridil 200 ml dietiléterrel készített oldatához. A hozzáadást lényegében levegő ki­zárásával hajtjuk végre. Az elegyből világoskék szilárd anyag válik ki, majd az étert desztil­lációval eltávolítjuk. A maradékot 600 ml me­tanolban feloldjuk és ehhez az oldathoz 280 ml 10%-os alkoholos sósavoldatot adunk. Ily mó­don sötétvörös szilárd anyag képződik, melyet összegyűjtünk és vízben feloldunk. A képződő sötétvörös, metanolt és étert tartalmazó oldat­ból kolorimetriásan meghatározzuk az N,;N'-di­metil-4,4'-bipiridilium iont, ezen az; alapon a kitermelés az elméleti 40%^ának adódik. A piros oldatot kis térfogatra pároljuk be, amákoris sötétvörös kristályos szilárd anyag a

Next

/
Thumbnails
Contents