153130. lajstromszámú szabadalom • Adókészülék amplitudómodulált rezgések átvitelére
5 hangvisszaadás terén, azonban azt találtuk, hogy a jeltorzulás jelentős csökkenése ellenére zavarok léphetnek fel, amelyeket a keresztmodulációnak lehet betudni, ha az átvinni kívánt jelekben egyidőben több frekvenciakomponens 5 van jelen. A torzulása szint kedvezőtlen esetben például —25 dB értéket is elérhet. Természetesen a közepes torzulási szint jóval alacsonyabb, mint ez az elméleti maximum, amely csak különleges körülmények között lép fel. 10 A törzsszabadalom további utasításainak megfelelően a visszamaradó torzítókomponensck tovább csökkenthetők azáltal, hogy a 9 amplitudómodulátorból vett kimenőjelet a 28 amplitudólimiterben állandó értékre korlátozzuk, ezt 15 a ! határolt jelet állandó amplitúdóval a 29 erősítőben történő felerősítés után, mint vivőhullámot a 30 végmodulátorba vezetjük, amelynek modulációs jelét az átvinni kívánt kisfrekvenciás jellel alakítjuk ki, amelyet a 4 modulátor- 20 fokozathoz kapcsolódó 19 szinkron demodulátorról vesszük le. A szinkron demoduláció érdekében a 19 szinkron demodulátoríhoz az 5 vivőhullámoszicillátor kapcsolódik, amelynél a szinkrondemodulációval nyert kisfrekvenciás jel a 20 25 alulátreseztő szűrőn, a beállító 3>1 amplitúdószabályozón és a beállítható 32 fázisfordító áramkörön keresztül a 33 erősítőben történő felerősítés után a 30 végmodulátorba jut, mint modulációs jel. A 30 végmodulátorból vett 30 ampütudomodulält jelet a 34 kimenő áramkörön keresztül a 8 adóantennával kisugározzuk. Szesmléltet-és céljából a 2d. ábrán a 2b. ábrán bemutatott jel határolásával nyert frekvenciaspek4rumi(Ä mutatjuk, amelyet matematikailag 35 viszonylag egyszerű módon lelhet számolni. Ennek a^jelnek a hozzátartozó burkológörbe jelével történő modulációjánál a 9 arnpiitudámodulátorna a 2b. ábrán megadott frekvenciaspektrumot kell ismét visszakapnunk. 40 Ha a 28 amplitudóHmiterben határolt jelet a 30 végmodulátorban az eredeti kisfrekvenciás jellel moduláljuk, azaz a 9 modulátorból nyerhető jel burkológörbéjéhez tartozó jelet az ereidet! jellel helyettesitjük, akkor a 8 antennán 45 keresztül kisugárzott jelek demodulációjával a szokásos amplitúdómodulációs vevőben, amely a burkoló görbéihez tartozó jelet is visszaadja, gyakorlatilag az eredeti kisfrekvenciás jelet nyerjük vissza. Emellett a kisugárzott jel egy- 50 oldalsávos jellege lényegében megmarad, minthogy a 9 ampütudómodulátor kimenő jelének a burkológörbéje már magában igen jó megközelítését adja az eredeti kisfrekvenciás jelnek. A kívánt frekvenciasávokon kívül, külö- 55 nősen az elnyomott jelsáv oldalán, azaz a megadott példában a T vivőhullám bal oldalán fellépnek még nem-kívánatos frekvenciakomponensek, ámbár ezek jelentősen csillapítva vannak, Ezeknek a nemkívánatos frekvenciakom- QQ ponenseknek az összszintje elérheti például a —25 dB-t. A találmány célja, hogy ezeket a jelsávon kívül fekvő frekvenciakompönenseket tovább •csökkentse, amit azáltal érünk el, hogy a 4 g5 6 amplitudómodulátor áramkörébe a 3ö> dinamika szabályozó berendezést iktatjuk be, amely növekvő a jelamplitudó mellett a 4 amplitúdómodulátorból nyert egyoldalsávos jel és a vele együtt küldött vivőhullám modulációs indexének növekedését biztosítja. Azért, hogy a növekvő a. jeitómplitudónál a modulációs indexnek ezt a megnövekedését egyszerűen megvalósíthassuk, a 4 amplitudómodulátor a vivőhullám csillapítására alkalmas 36 ellenütemű modulátort tartalmazza az egyoldalsávos jel előállítására az együtt kibocsátott vivőhullámmal, a 36 ellenütemű modulátorhoz kapcsolódó egyoldalsávos szűrőnek kiképzett 6 szűrővel, amely alkalmas a jeloldalsáv elkülönített előállítására és a 37 összeiadőfofcozatot, amely a vivőhullám odavezetésére szolgál a 38 vezetéken keresztül a jeloldalsávra, a dinamika szabályozó berendezésen keresztül a 37 összeadófokozatra való hozzávezetés céljára. A 35 dinamika szabályozó berendezés változtatható csillapító áramkörnek kiképzett 39 dinamika szabályozót, 40 dinamika feszültség egyenirányítót, tiovábbá ez utóbbihoz tartozó 41 simítószűrőt tartalmaz. Az elrendezés célja, hogy a 39 dinamika szabályozó vezérlésére dinamika szabályozó feszültséget szolgáltasson az a, jelamplitudótól függően; a berendezés különösen optimális csillapítást jelent a jelsávon kívül fekvő frekvenciakomponensek számára, amikor a dinamika szabályozó jelleggörbe az a jelampli tud ótól függően a (1-f-a2 ) függvény szerint hálád. Ha ebbe a berendezésbe p frekvenciájú és a amplitúdójú bemenőjelet vezetünk be, akikor a 36 ellenütemű modulátorban a hozzácsatlakozó 6 szűrővel a 6 szűrő kimenetén egyoldalsávos moduláció révén az: a cos, (<» + p)t alakú jeloldalsáv alakul ki, amelyet a 39 dinamika sza^ báiyzóba viszünk, ahol annak '(l+a2 ) dinamika szabályzó jelleggörbéje szerint amplitúdója megnövekszik. Ezzel a 35 dinamika szabályzóberendezés kimenő áramkörében az a (1-f-a2 ) cos pt jeloldalsáv keletkezik. A 37 összeadó fokozatban az így előállított jeloldalsáv az adóberendezésben további feldolgozásra összekapcsolódik az 1 amplitúdójú cos <»t vivőhullámmal, míg a 37 összeadófofaozatból nyert jel frekvenciadiagramját a 3a. ábra mutatja. A 2a. ábra megfelelő jelével összehasonlítva, amelyet a torzsszabadlalom szerinti adókészülék szolgáltat, a jelen találmány szerinti berendezés abban különbözik ettől a berendezéstől, hogy a 2a. ábrán látható a amplitudóérték helyébe az a (1-f-a2 ) értéket helyettesítjük a 3a. ábra szerint. A 2b. és 2c. ábrák alapján a megfelelő frekvenciadiagramokat közvetlenül levezetjük a találmány szerint, ügyelve arra, hogy a 2b. és 2c. ábrákon lévő a nagyságot az a (l+>a2 ) nagysággal helyettesítsük. A 3b. ábra a 9 amplitúdómodulátor kimenőjelét mutatja, a 3c. ábra pedig a 28 amplitudólimiter kimenőjelét. A 3c. ábrán feltüntetett bj, b2, b3 , b 4 , amplitúdóértékek a kimenőjel a amplitúdójával a következő függvények szerint függnek össze: 3
