153050. lajstromszámú szabadalom • Eljárás cefalosporin-származékok előállítására
7 153050 fémsókkal, és jól definiált komplexeket képeznek, ezeket a komplexeket is felhasználhatjuk a különálló fémsók helyett. Például a piridin a higany(II)-perkloráttal vízben valószínűleg a X képletű vegyület képződése közben reagál. Az ilyen komplexek használata előnyös lehet az egyszerű fémsók használata helyett, amikor az utóbbiak vizes oldatban hajlamosak a bomlásra, és így lehetővé teszik a fémion-koncentráció pontosabb ellenőrzését. Reakciófeltételek ' ' . iont el lehet különíteni kicsapással (pl. kénhidrogénnel szulfidok alakjában). A kívánt végtermékek oldhatók vízben, és a savas szennyezésektől anioncserélő gyanánt való átengedés útján tisztíthatók meg. A vizes eluátumokat .azután fagyasztva szárítással be lehet töményíteni, és a maradék átkristályosítással tisztítható. (ii) Nem-vizes közegek Figyelembe véve azt a körülményt,, hogy a reakció sikeréhez higany-, ezüst- vagy aranysók szükségesek, továbbá hogy ezek a sók ionos hatásmechanizmusúaknak tűnnek, meglepő az a megállapításunk, hogy a reakciót lényegileg nem vizes szerves közegben is le lehet játszani, tekintet nélkül a szerves közeg polaritásának fokára, ha a reakciókörülmények és a reagensek egyébként általában megegyeznek a fentebb leírtakkal. A reakciót azonban a reakcióelegy forráspontjáig terjedő bármilyen hőmérsékleten le lehet játszatni, figyelembe véve a reagensek stabilitását. Miként fentebb, említettük, a reakció lefolyását elektroforetikusan is követni lehet. A felhasználható reakcióközegek közül megemlítjük a következőket: alacsonyabb alkánsavnitrilek, pl. ácetonitril vagy propionitril; halogénezett szénhidrogének, pl. metilén-klorid, szén-tetraklorid, kloroform, etilén-diklorid vagy perklór-etilén; alacsonyabb nitro-alkánok, "pl.. nitro-metán; aromás nitro-vegyületek, pl. nitrobenzol- ciklusos éterek, pl. dioxán vagy tetrahidro-furán; R6.CO.NR 7 .R 8 általános képletű amidok — ahol R6 hidrogénatomot vagy 1—5 szénatomos alkilcsoportot jelent, R7 és R 8 pedig hidrogénatomot vagy 1—5 szénatomos alkilgyököt jelentenek, mimellett R7 és R 8 azonos vagy eltérő gyökök lehetnek, vagy pedig együtt kétértékű alifás gyököt képezhetnek, amely a szomszédos nitrogénatommal együtt heterociklusos gyűrűt képez; pl. N,N-dimetil-formamid, N,N-dietil-f ormamid, N,N-dimetil-acetamid, formamid és N-metUnformamid. Egyéb felhasználható oldószerek még az N-alacsonyabb-alkilpirrolidonok, pl. az N-metil-pirrolidon, és a dialacsonyabb^alkil-szulfoxidok, pl. a dimetil-szulfoxid (bár az utóbbi vegyület a higany(II)-perkloráttal robbanó keveréket alkot). Píridin-reagensek önmagukban is felhasználhatók reakcióközegként, .ha a reakció hőmérsékletén folyékony halmazállapotúak. A reakcióközegnek szobahőmérsékleten nem kell .folyékonynak lennie. Szilárd anyagok, pl. formamid is felhasználhatók, ameddig folyékonyak a reakció hőmérsékletén. Piridin-reagensek és fémsók komplexei előnyösen felhasználhatók nem-vizes közegekben, minthogy azokban általában jól oldódnak. A gyakorlatban az V általános képletű vegyületek oldhatók vagy szuszpendálhatók a piridin-reagenst tartalmazó, a reakcióhoz szükséges mennyiséghez viszonyítva célszerűen feleslegben alkalmazott, kiválasztott közegben; általában kielégítő a piridin-reagens és a kiválasz(i) Vizes közegek 15 Általában szívesebben alkalmazunk vizet reakcióközegként, bár a víz részt vehet a reakcióban, és nukleofilként versenghet a piridin-reagenssel. A reakciót nem-vizes körülmények között is kellő sikerrel lejátszhatjuk ugyan, 20 azonban azonos egyéb tényezők mellett akkor nyerhetők a legjobb átlagos hozamok, amikor reakcióközegként vizet használunk. Ennek valószínűleg az az oka, hogy ilyen módon könnyebben képződnek a fémsó kívánt kationjai, ame- 25 lyek viszont lényegesnek látszanak a reakció sikeres lejátszódása szempontjából. A vizet a piridin-reagens vagy a fémsó vizes oldata alakjában adagolhatjuk a többi reakciókomponenshez. Ha a piridin-reagens rosszul ol- 30 dódik vízben, az oldhatóság növelése céljából vízzel elegyedő szerves oldószereket használhatunk. A reakciót célszerűen 20 C° és 100 C° közötti hőmérsékleten hajtjuk végre, de különösen ha- 35 tásosnak találtuk a 35 C° és 70 C° közötti hőmérséklettartományt. A reakciót általában rövidebb idő alatt játszhatjuk le, mint abban az esetben, amikor az acetát-esoportot közvetlenül cseréljük le. Ilyen módon csökken a piridin-rea- 40 gensnek a kívánt termékre gyakorolt elbontó hatása. A • reakció lefolyását papír-elektrof orézis segítségével követhetjük. A IV általános képletű vegyületek rendszerint betainok; 1,9-es pH-ér- 45 ték mellett végbemenő proton-reakciókban azonban gyenge bázisként viselkednek, úgyhogy papír-elektrof orézis ^segítségével elkülöníthetők a nyers keverékektől. A frakciókat sötét pontokként detektálhatjuk, amikor a papírt ibo- 50 lyántúli fénnyel megvilágítva szemléljük; a zónát kivághatjuk, vízzel kimoshatjuk, és a bétáin mennyiségét a vizes-oldat ultraibolya abszorpciója útján meghatározhatjuk. Például, ha a IV általános képletben az Rí gyök tienil- 55 -acetil-csoportot jelent, akkor az optikai denzitások 240 m^-nál- és 250m/ur-nál mért aránya tájékoztatást ad a frakció tisztaságáról: ezzel a speciális bétámnál kapcsolatban az aránynak 1,09:1-nek kell lennie, és az E1 "' 0 értéke 240 m 1 cm m/t-nál 384, és 255 m/t-nál 351. A reakció befejezésekor a termék az —S—Y közeg maradékának sóját tartalmazza, amelyet le lehet szűrni. Bármilyen visszamaradó fém- 135 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 W A
