153004. lajstromszámú szabadalom • Eljárás 9,10-dihidro-4H-benzo(4,5)-ciklohepta(1,2)tiofén-származékok előállítására
1530Ó4 8 \ alatt bepároljuk. Ezután a maradványhoz 20 ml 20%-os nátronlúgot és 20 ml metiiénkloridot adunk, a szerves fázist elkülönítjük, a vizes részt még kétszer m etilénkloriddal kirázzuk, és az egyesített metilénkloridos kivonatokat kétszer 5%-os nátriumtioszulfát oldattal és kétszer Vízzel mossuk. Nártriumszulfát fölött megszárítva az oldószert csökkentett nyomás alatt elpárologtatjuk. A maradvány oldatát 10 ml metanolban számított mennyiségű oxálsav etanolos * oldatával elegyítjük. A kicsapódott oxalátot szűrőn elválasztjuk, és m§tanolos etanolból átkristályosítjuk. A tiszta hidrogénoxalát bomlás közben 178—180°-on olvad. A kiindulási anyagként használt 4-(3-metilami!no-"2-m!eitil-propilidén)-i9,; l«0-dihidro-4ÍH-benzo [4,5]ciklohepta[l,2-b]tiofént a következőképpen állítjuk elő: a) 2,0 g klórhangyasavetilészter 15 ml vízmentes benzollal készült oldatához 15 perc alatt hozzácsepegtetjük 1,8 g 4-(3-dimetilamino-2--met il-propilidén) -9,10-dihi dro-4ÍH-benzo[4,5] ciklöhepta[l,2-b]tiofén 15 ml vízmentes benzollal készült oldatát. Ezután a reakciókeveréket kavarás .közben még két óra hosszat forraljuk, lehűlés után háromszor n sósavval, majd még kétszer vízzel mossuk, és a benzolos oldatot nátriumszulfát fölött megszárítjuk. Az oldószer elpárologtatása után tiszta 4-[3-(N-metil-iN-et-oxikarbonilamino)-2-metil^propilidén]-9,10-dihidro-4H-benzo[4,5}ciklohepta[l ,2-b]tiof ént kapunk, n^o = 1,5700. b) 1,7 g 443-{N-metil-iN-etoxikarbonilamino)-2-metil-pröpilidénp9,! 10~di)hidro-4'H-benzo[4,5]ciklohepta[l,2-b]tiofén, 1,5 g káliumhidroxid és • 15 ml n-butanol keverékét 5 óra hosszat kavarás közben nitrogénatmoszférában forraljuk. Lehűlés után 20 ml toluolt adunk hozzá, és ötször vízzel mossuk. A szerves oldatot ezután háromszor 2 n borkősavval kirázzuk, a borkősavas oldatot hűtés köziben nátronlúggal meglúgosítjuk, és metilénkloriddal extraháljuk. Ezután a metilénkloridos oldatot vízzel jnossuk, nátriumszulfát fölött megszárítjuk, és az oldószert elpárologtatjuk. Hidroklorid: a nyersbázis acetonos oldatához számított mennyiségű acetonos hidrogénkloridot adunk, egy idő múlva szűréssel elválasztjuk a kicsapódott hidrogónkloridot, és acetonból átkristályosítjuk. A hidrogénklorid 194—195,5°-on bomlás közben olvad. 9. példa 4-[2-,(2-Piperidil)-etil]-9.10-dihidro-4H-ben^ö[4,5]ciklohepta[l,2-íb]tiofén 1,0 g 4-[2-(2-piperidil)-etilidén]-9,10-dihidro-4H-benzo[4,5]cikloheptí.[il,2-b]tiofén, 1,0 g vörös foszfor, 5,6 ml 56%-os vizes hidrogénjodid és 20 ml jégecet keverékét 10 percig forraljuk. A reakciókeveréket a 2. példában leírt módon feldolgozzuk. A kapott bázist nagyvákuumban desztilláljuk, mire a diasztereoizomér-keverék 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65 165-—170o -on 0,08 torr nyomás alatt sárga olajként átmegy. Hidroklorid: a ledesztillált bázis acetonos oldatához számított mennyiségű acetonos hidrogénkloridot adunk. Több órai állás után a kicsapódott hidrakloridot leszűrjük, és aoetonból átkristályosítjuk. 164—il69° -on olvad bomlás közben (izomerek keveréke). A kiindulási anyagként használt 4-[2-(2-piperidil)-'etilidén]-9,10-dinidr'0-4H-benzo[4,ö|ciMohepta[l,2-b]tiotfént a következőképpen állítjuk elő: a) 2,6 g klőrhangyasavetilészter oldatához 15 ml vízmentes benzolban hozzáadjuk 2,5 g 4~[2--(l-piperidil)^tilidén]-9,10-cuhidro-4H-benzo:[4,5il ciklohepta[l,i2-b]tiofén oldatát 15 ml vízmentes benzolban, és a kapott oldatot szobahőmérsékleten 24 óra hosszat állni hagyjuk. Ezután az oldatot háromszor n sósavval, majd mégv háromszor vízzel mossuk, és nátriumszulfát fölött megszárítjuk. Az oldószer elpárologtatása után tiszta 4-[2-(l-etoxikarbonil-2^piperidil)-eti]idén]-g^lO-di'hidro^B-benzoí^Sjcikloheptaíl^-bltiofént kapunk, n25 D = 1,5772. b) 2,0 g 4-[2-(l-etoxikarbonil-2-piperidil)-etilidén]-9,10-dihidro-4p;-benzö[4,i5]'diklolhepta,[il,2-b] tiofén és 25 ml 48%-os hidrogénbromid oldatát 50 ml jégecetben nitrogénatmoszférában 20 percig forraljuk. Lehűlés után a reakcióoldatot 250 ml jeges vízbe öntjük, az oldatot nátronlúggal erősen meglúgosítjuk, és háromszor metilénkloriddal kirázzuk. A szerves kivonatokat vízzel mossuk, nátriumszulfát fölött megszárítjuk, és az oldószert csökkentett nyomás alatt elpárologtatjuk. Hidroklorid: a maradvány izopropanolos oldatához számított mennyiségű izopropanolos hidrogénkloridot adunk. A kicsapódott sót szűréssel elválasztjuk, és izopropanolból átkristályosítjük. A kapott 442-(2-piperidil)-etilidén]-9,10-~dihidro-4!H-foenzo[4,5]ciklohepta[ 1,24>]tiofén-Jhidroklorid bomlás közben 244—147°-on olvad (diasztereoizomer-keverék). Szabadalmi igénypontok: 1. Eljárás az I általános képletű új 9,10-dihidro-4H-benzo[4,)5]ciklohepta[l,2-ib]tiofén-származékok és savakkal alkotott addiciós sóik előállítására — ebben a képletben Rí hidrogénatomot vagy metilcsoportot, R2 hidrogénatomot, R3 rövidszénláncú alkilcsoportot, R4 hidrogénatomot vagy 1—4 szénatomos alkilcsoportot jelent, vagy R3 és R4 együttesen egy adott esetben rövidszénláncú alkilaminocsoporttal megszakított, legfeljebb 5 szénatomos alkilénlánpot vagy R3 Ri-gyel együtt egy di- vagy trimetiléncsoportot, illetve R2-^vel együtt egy tri- vagy tetrametiléncsoportot képvisel, amikor is az Rí és R2 jelek közül a másik hidrogénatomot jelent — azzal jellemezve, hogy egy II általános képletű 9,10-dihidro-4H-benzo[4,5]ciklohepta[l,2--bjtiofén bázisos alkilidénszármazékát — ebben a képletben Rí, R2, R3 és R4 . jelentése azonos a fent megadottal — adott esetben sói alakjá-4
