152982. lajstromszámú szabadalom • Eljárás illó kloridokat képező nem-vasfémek folytonos eltávolítására ércekből

152982 4 ció már nem megy végbe a kívánt tökéletességgel. A bejelentő DBP 1,160.622 sz. szabadalma szerint az aknakemencét keresztmetszetének szűkítésével három övre osztjuk, mégpedig egy előfűtőszakaszra, az alatta fekvő klórozó szakaszra és az ez alatt levő hűtőszakaszra, különkülön gázfoe- és elvezetéssel, ügyelve arra, hogy túlnyomás alkalmazásával megakadályozzuk a gázok egyik szakaszból a másik szakaszba való átmenetét; a klórozó szakaszhoz képest a szomszédos szakaszok túlnyomás alatt állnak. A kemence-szakaszoknak ez a szigorú elkülönítése egyrészt lehetővé teszi még igen szegény ércek klórozását is klórban viszonylag nagy koncentrációjú gázokkal, anélkül, hogy kényszerülve volnánk a stöchiometrikus arányt lényegesen meghatározó klórmennyiségek alkalmazására. Ezenkívül az elkülönítés áltál elkerüljük a fémkloridtartalmú gázok hígítását az égési gázokkal úgy, hogy a fémkloridgőzök aránylag nagy koncentrációban képződnek és gazdaságosan visszanyerhetők. Ennél az eljárásnál elsősorban a nem-vasfémek kinyerése volt a feladat és ezért javasolták a klórozó gázoknak az előfűtőgázoktól elkülönült bevezetését. A klórozás utáni távozó gázoknak a fűtőgázoktól való szigorú elkülönítését, illetve a távozó klórozó gázok távoltartását az előfűtőszakasztól nem csak ezért javasolták, hanem azért is, mert az előfűtőszakaszban a fémkloridok bomlásától tartottak; feltételezték, hogy az esetleg képződött fémoxidok vagy fémek újbóli klórozása fokozná a klórszükségletet, ezenkívül azok elősegítenék a sósavképzódésit és ezzel elviselhetetlen korróziót okoznának az előfűtőszakaszban és az utána következő gázvezetékekben és készülékben. A jelen találmány szerinti eljárásnál a fentiekben leírt, saját eljárásunkkal szemben új eljárásunk lényege, hogy a klórozó gázokat a kiinduló-anyag 800 C° fölé való fűtéséhez szükséges forró gázoktól elkülönítjük és azok alatt vezetjük be az aknakemencébe. Ellentétben saját régebbi javaslatunkkal, az egyes kezelési szakaszokban az aknakemenoét nem szűkítjük és a különböző szakaszokban nincs nyomáskülönbség. A klórozó és előhevítő szakasz távozó gázait a továbbiakban nem egymástól elkülönítve vezetjük el, hanem a klórozószakaszból kapott fémkloridtartalmú gázokat az aknakemencén belül közvetlenül az előhevítő szakaszba szívatjuk és az elhasznált előhevítő gázokkal együtt az aknakemence tetején levő csővezetéken át távolítjuk el. A gázok ott rendesen 80— 150 C° hőmérsékletűek és ezért a szokásos be- • rendezésekben nehézség nélkül tisztíthatók és feldolgozhatók. További előny a régebbi eljárással szemben, hogy a szilárd, kezelésire kerülő anyag sima áthaladása a kemiencén biztosítva van, mivel a szűkítesd helyek és a nyomáskülönbségek szabályozása az előhevítő- és klórozó szakasz között megszűnt. Ez az egyszerűsítés különösen olyankor igen hasznos, amikor nem a nem-vasfémek kinyerése a cél, hanem a vasfeldolgozás számára használható kiindulóanyag előállítása. Mivel a klórozó szakaszba a klórt gyakorlatilag csak stöchiometrikus arányban kell beve-5 zetni, a klórozó szakaszból az előhevítő szakaszba lépő gázok gyakorlatilag klórt már nem tartalmaznak. Ezenkívül ezek a gázok az aknakemence e helyén bevezetett fűtési gázok aránylag nagy mennyiségével annyira felhígulnak, 10 hogy korróziós károsodása klórgáz miatt sem az előfűtési szakaszban, sem az utána következő készülékekben nem léphet fel. Az aránylag csekély gázmennyiségek bevitelének további előnye az, hogy a klórozó gázoknak 15 800 C° feletti — legcélszerűbben 1000 C°-ra való felfűtéséhez csak csekély hőmennyiség szükséges és ezért nem kell a klórozó gázokat az aknakemencébe való bevezetésük előtt külön felfűteni. Ennélfogva találmány szerint csak leve-20 gővel keverjük, mégpedig előnyösen a külső légköriből származó hideg levegővel keverve kerülnek bevezetésre a kemencébe. Azáltal, hogy hígítóul atmoszferikus levegőt használunk, az eljárás lényegesen egyszerűbbé válik. 25 , Ismeretes, hogy ércek és hasonló anyagok klórozásánál a kiinduló anyagot szemcsés agglomerátum (pelletek) alakjában alkalmazzák. Ebben a formájukban az ércek legtöbbnyire kü-30 lönösen reakcióképesek. Azt találtuk, hogy egyes esetekben az anyag reakcióképességének csökkenése következik be még ebben az alakban is, ha túlságosan gyakran hevítik fel. Hogy elkerüljük az anyag túl gyakori felhevítését a 35 találmány szerint, célszerű a nyers szemcsés agglomerátumok vagy adott esetben az: előre szárított termék égetését a klórozó kemence hevítési szakaszában végezni, úgy, hogy az agglomerátum az újból való felhevítés elkerülésével az 40 égetési hőmérsékleten kerüljön a klórozó szakaszba. A nyers agglomerátum égetése a klórozó aknakemence hevítési szakaszában azonban előnyösen alkalmazható oly kiinduló anyagoknál, melyeket előzőleg még nem hevítettek, il-45 ietve, amelyek csak csekély hőkezelésben részesültek, mert hőgazdálkodási előnye van, kevesebb időráfordítást igényel és feleslegessé teszi a külön berendezést az agglomerátum égetésére. Előnytelen, ha a klórozásnál a brikettezett 50 kiindul óanyago ka t többször hevítjük. Különösen előnyös az eljárás abban az esetben, ha az örvényrétegben pörkölt anyagot közbenső hűtés nélkül forrón brikettezünk és a forró briketteket közvetlenül, vagyis ugyancsak közbenső hű-55 tés nélkül juttatjuk be a klórozó aknakemence hevítési szakaszába, Hőmérsékletük itt a klórozó eljáráshoz szükséges hőfokra állítható be. A szilárd kiinduló anyag reakcióképességének fennmaradása mellett ez az eljárási mód szá-60 mottevő hőgazdálkodási és apparativ előnyt, nyújt. Zsugorított érc használatánál az említett okoknál fogva ugyancsak célszerű a zsugorított anyagot közvetlenül vagyis közibenső hűtés nél-65 kük a zsugorítőberendezésből pl. zsugorítószalag-3