152957. lajstromszámú szabadalom • Eljárás új 2,4-dioxo-1,3-diazacikloalkán-vegyületek előállítására

152657 Í0 1. példa. 5,0 g. nátriumacetát 200 ml vízzel készített oldatához 10,0 g N,-[5-nitrotiazoli1-(2)]-N'-<klár­acetil)-karbamidot adunk. Az elegyet keverés közben 3 óra hosszat 80° hőmérsékleten hevít­jük. Ezután a reakcióelegyet 2 n sósavoldattal semlegesítjük. Csapadék válik le, ezt leszűrjük, majd dimetilformamid és víz elegyéből átkris­tályositjuk. Ily módón a (VIII) képletű l-[5-nit­rotiazönil~(2)]-2,4-dioxo-imidazolidmt kapjuk, 240—242°-on olvadó kristályok alakjában. A kiindulóanyagként felhasználásra kerülő N­-r5-nitrotiazolü-(2)]-<N'-klóracetil)-karhamid az alábbi módon állítható elő: 4Ts g 2-arnino-'5-nitro-tiazol 270 ml. absz. tet­rahidrofuránnal készített oldatához keverés köz­ben, 50° hőmérsékleten 36 g klóracetil-izocianá­tot csepegtetünk. Az elegyet 1 óra hosszat ke­verjük 50° hőmérsékleten, majd szobaihőfokra/ hűtjük le. Víz hozzáadására sárga csapadék vá­lik le, ezt leszűrjük és meleg alkohollal utána­mossuk. Az így kapott N-[5-nitrotiazolil^(2)]-N'­-(klóracetil)-karbamid olvadáspontja 218—220°. 2. példa. 5,0 g l-[5-mtrotiazolil-(2)]-2,4-dioxo-imidazo­lidin 100 ml absz. tetrahidrof uránnal készített oldatához 1 g diazometán 20 ml éterrel készí­tett oldatát adjuk és az.elegyet 4 óra hosszat hagyjuk szobahőfokon állni. Ezután vákuumban bepároljuk a reakcióelegyet és a maradékot di­metilformamid és víz elegyéből átkristályosít-, juk. Ily módon a (IX) képletű l-[5-nitrotiazolil­- (2) ] -3-metil-2,4-dioxo-imidazolidint kapj uk, 230—232°-on olvadó kristályos termék alakjá­ban. 3. példa. 24 g N-[5-nitrotiazolil-(2)]-N-karbetoximetil­-N'-(n-butil)-karbamidot 120 ml alkoholos só­savoldattal 2 óra hosszat forralunk visszafolyató hűtő alatt. A forró oldatot azután leszűrjük, be­pároljuk és a kapott kristályos terméket elkü­lönítjük. Ily módon a (X) képletű l-[:5-nitrotia­zolil-(2)]-3-(n-butil)-2,4-dioxo-imidazolJdint kap­juk, amely 128—130°-on olvad. A kiindulóanyagként felhasználásra kerülő N­-[5-mtrotiazolil-(2)]-JN-karbetoximetil-íN'-(n-bu­til)-karbamid oly módon állítható elő, hogy 44 g N-[5-nitrotiazoliÍ-(2)]HN'-(n-jbutil)-karbamidot (előállítva •2-amino-5-nitro-tiázolból és n-butil­-izocianátból acetonban) 33 g brómecetsav-etil­észterrel kondenzálunk absz. dioxánban, 8,8_ g nátriumhidrid olajos szuszpenzió (50%-os) je­lenlétében. Ez a termék 143—145°-on olvad. 4. példa. 6,4 g N-[5-nitrotiazolil-(i2)]-N'-(béta-brómpro­pionil)-karbamidot vízben szuszpendálunk és e szüszpenziöhoz 60° hőmérsékleten, keverés köz­ben20 ml 2 n natriumhidroxidoldatot csepeg­tetünk. 30 perc múlva az elegyet szobahőfokra hűtjük le és 2 n sósavoldat hozzáadásával 6 pH­-értékre beállítjuk. Csapadék válik ki, ezt di­metilformamid és etanol elegyéből átkristályo-5 sítjuk. Ily módon a (XI) képletű l-['5-nitrotiazo­lil-(2)]-2,4-dioxo-íb.exahidropirimidint kapjuk, 278—279°-on olvadó sárga kristályok alakjában. A fenti eljárás során kiindulóanyagként fel­használásra kerülő. N-[5-nitrotiazolil-(2)]^N'-(bé-10 ta-bróm-propionil)-karbamid H. W. JónnsofT-és mtsai (J. Am. Ghem. Soc, 80, 3150, 1958.) eljá­rása szerint állítható elő, az alábbi módon: 18 g N-bróm-szukcinimid, 9 ml allilklorid és 100 mg benzoilperoxi4 180 ml kloroformmal ké-15 szítért szuszpenzióját keverés közben 30 percig forraljuk visszafolyató hűtő alatt. Ezután az ele­gyet szobaihőfokra hűtjük, le és 13 g 2^amino­-5-nitrotiazol 100 ml absz. tetrahidrofuránnal készített oldatát csepegtetjük hozzá. Csapadék 20 válik le, ezt elkülönítjük és etanolból átkristá­lyosítjuk. Ily módon 168°-on olvadó kristályok alakjában kapjuk az N-[5-nitrotiazolil-(2)]-N'­-(brórn-propionil)-karbamidot. 25 5. példa. . A 3. példában leírthoz hasonló eljárással, de N-[5-nitrotiazolil-i(2)]-lN-kart)etoximetil-JSr'-etil­-karbamidból kiindulva, a (XII) képletű l-[5-30 -nitrotiazolil-(2)]-3-etil-2,4-dioxo-imidazolidinhez jutunk. 6. példa. 35 2,2 g l-[5^nitrotiazolil-(2)]-2,4-dioxo-imidazo­lidint 0,3 g pairaformaldeihiddel és 0,8 g dime­tiiamin-hidrokloriddal 20 ml dimetilformamid­ban 2 óra hosszat reagáltatunk 100° hőmérsék­leten. A reakcióelegyhez étert adunk, amikor is 40 lehűlés után a (XIII) képletű l-[5-nitrotiazolil­-(2)]-2,4^dioxo^3^(dimetilamino-metil)-imidazoli­din4iidroklorid válik le az elegyből, amelyet híg sósavból átkristá'lyosítva, hidrát alakjában* kapunk; ez a termék 208—209°-on bomlás köz-45 ben olvad. • > -7. példa. A találmány szerinti eljárással előállítható új •50 vegyületeket gyógyszerkészítmények alakjában használhatjuk fel gyógyászati célokra; a ható­anyag napi adagja 0,1—10 mg/kg testsúly. A hatóanyag beadása pl. kapszulák alakjában tör­ténik, amelyek a hatóanyag, elsősorban az l-[5-55 -nitrotiazolil-'(2)]-2) 4-dioxo-imidazolidin kívánt mennyiségét tartalmazzák. Ezeket az új vegyületeket, elsősorban az l-[5--nitrotiazolil-(2)]-2,4-dioxo-imidazolidint állati takarmányadalékként is alkalmazhatjuk pl. há-60 zi szárnyasok táplálására. Ilyen célra a ható­anyagok valamely állati tápszerrel, pl. a „Cere­lose" néven ismert készítménnyel keverhetjük (az ilyen keverék pl. 0,1—1%, előnyösen 0,5% hatóanyagot tartalmazhat). Az ilyen előkeveré-65 ket azután a szokásos módon adhatjuk az állat 5

Next

/
Thumbnails
Contents