152951. lajstromszámú szabadalom • Eljárás mikroorganizmusok tenyésztésére, valamint az egyenesláncú séznhidrogének eltávolítására ásványolajfrakciókból
152951 5 érték helyreállításáról, akkor a mikroorganizmusok fejlődése eléggé hamar megakad, és a sejtkoncentráció 'a tápközegben nem növekszik tovább, vagyis egy un. stacioner fázis áll be a mikroorganizmus fejlődésében. % Ezért előnyös a vizes tápközeget a kívánt pH-értéken tartani, valamely nagy pH-értékű vizes közeg adagonkinti vagy folytonos hozzáadása útján. Penészgombák vagy élesztők, különösen Candida lipolytica mikroorganizmus alkalmazása esetén a pH-értéket általában 3 és 6 között, előnyösen 4 és 5 között tartjuk. (Baktériumok esetében az előnyös pH-tartomány magasabb, rendszerint 6,5—8). A tápközeghez való hozzáadásra alkalmas alkalikus anyagok példáiként nátriumhidroxid, káliumhidroxid, dinátriumhidrogénfoszfát és ammónia említhetők; ezeket szabad állapotban, vagy vizes oldatban adagolhatjuk a kultúrához. A mikroorganizmusok tenyésztésiének legkedvezőbb hőmérséklete a mikroorganizmusok fajtájától függően változik, általában azonban 25— 35 C° lehet. Candica lipolytica alkalmazása esetén az előnyös 'hőmérséklettartomány 28 és 32 C° között van. Az oxigénfelvétel lényeges a mikroorganizmusok fejlődése szempontjából. Gyors fejlődés fenntartása érdekében az oxigén biztosítására szolgáló levegőt finom buborékok alakjában, keverés hatására juttatjuk a tápközegbe. A levegőt zsugorított vagy egyéb pórusos felületen át vezethetjük be a tápközegbe. Kívánt esetben az ún. örvénylő szellőztetést is alkalmazhatjuk a levegővel való benső érintkeztetésre. Azt találtuk, hogy a Candida lipolytica élesztőtörzs és örvénylő szellőztetés alkalmazása esetén olyan7 gyors mikroorganizmusfejlődést érhetünk el, hogy a generációs idő kb. 2—5 óra, a sejtkoncentráció pedig 2 nap alatt ezerszeresére is növekszik. A 'mikroorganizmusok tenyésztéséhez a széntartalmú nyersanyagokon kívül víztartalmú tápközegről és oxigénről (előnyösen levegő alakjában) is gondoskodni kell. A Nocardia tenyésztésére alkalmas jellegzetes táptalaj összetétele a következő, lehet: ammóniumszulfát 1 g magnéziumszulfát—7H2 0 0,20 g vas(II)szulfát—7H2 0 0,005 g mangánszulfát—IOH2O 0,002 g monokáliumfoszfát 2 g dinátriumfoszfát—7'H2 0 3 g kalciumklorid 0,1 g nátriumkarbonát 0,1 g élesztőkivonat 0,008 g desztillált vízzel feltöltve 1000 ml-re. Másfajta baktériumok tenyésztésére az alábbi összetételű táptalaj alkalmazható: monokáliumfoszfát magnéziumszulfát—7H2O 7 0,2 6 nátriumklorid s 0,1 g ammóniumklorid 2,5 g vízvezetéki víz (nyomelemek) 100 ml élesztőkivonat 0,025 g desztillált vízzel feltöltve 1000 ml-re. Az élesztők (és penészgombák) tenyésztésére alkalmas tápközeg a következő összetételű le-10 het: diammóniumfoszfát 2 g káliumklarid 1,15 g magnéziumszulfát:—7H2 0 0,65 g 15 cinkszulfát-,H2 0 0,17 g mangánszulfát—10H2 O 0,045 g vas(II)szulfát—7H2 0 0,068 g vízvezetéki víz 200 g élesztőkivonat 0,025 g 20 desztillált vízzel feltöltve 1000 ml-re. Szakaszos fermentáció esetén a mikroorganizmusok kezdetben általában lassan fejlődnek a 25 se'jtkoncentráció növekedése szempontjából (a fejlődésnek ezt a szakaszát „késleltetett fázis"nak nevezzük). 'Ezután a fejlődés üteme meggyorsul; ezt a nagyobb fejlődési sebességű szakaszt „exponenciális fáz:is"-nak nevezzük. Utá-30 na a sejtsűrűség ismét állandó marad, ez a „stacionér-fázis". A következő fermentációs szakaszhoz felhasználásra kerülő mikroorganizmusokat előnyösen az exponenciális fázis befejeződése előtt vesz-35 szűk ki a fermentációs közegből. A mikroorganizmusok tenyésztését rendszerint a stacioner fázis beállása előtt szakítjuk meg. Az eljárás- e szakaszában a mikroorganizmust 40 rendszerint elkülönítjük a vizes tápközeg főtömegétől és a fel nem. használt kiindulóanyagfrakció főtömegétől is, A termék további tisztítása előtt a mikroorganizmust autolizisnek vethetjük alá. 45 A találmány szerinti eljárás: egyik előnyös kiviteli módja az, hogy egy mikroorganizmust a fent leírt módon tenyésztünk olyan ásványolajfrakció jelenlétében, amely részben egyenesláncú szénihidrogénekbői áll, és amelynek átla-50 gos molekulasúlya molekulánként legalább 10 szénatomnak 'felel meg, továbbá valamely vizes tápközeg és egy szabad, oxigént tartalmazó gáz jelenlétében, mimellett £ fermentációs elegyből egyrészt a mikroorganizmust, másrészt pedig a 55 termékként kapott ásványolaj frakciót, különítjük el, mely utóbbiban az egyenesláncú szénhidrogének mennyiségi aránya kisebb, mint a kiindulóanyagban volt, vagy amely teljesen mentes az említett egyenesláncú szénhidrogé-60 nektől. A találmány szerinti eljárás különösen jó eredménnyel alkalmazható olyan ásványolajokból származó gázolajfrakciók kezelésére, amelyek szilárd paraffinok alakjában tartalmaznak ib egyenesláncú szénhidrogéneket, minthogy a ta-3
