152915. lajstromszámú szabadalom • Berendezés mozgó testek ellenállásának meghatározására

13 Az előzőkben leírt, találmány szerinti kiviteli alakoknál a töredékeknek vagy más anyagtesteknek egyenáramú ellenállását határoztuk meg. természetesen váltóáram vagy váltóáramú áramforrás is használható az ellenállásmérő mű- 5 szerhez és a mérni kívánt anyagtestek impedanciájának meghatározására1

. Bizonyos anyagok esetén ez kívánatos lehet, azonban a legtöbb anyag számára elegendő és előnyös az egyenáramú ellenállás meghatározása. lb A 6.- és 7. ábrákon az érctöredékek ellenállásának meghatározására éá egy széles úton rendszertelen áramban mozgó töredékek osztályozására más berendezés látható. A berendezés legnagyobb része azonos a 4. és 5. ábrákon vá- 15 zolt berendezés megfelelő részeivel. Az alapvető különbség az, hogy a keféket itt vezető folyadéksugaraikkal helyettesítjük. Ezért a 6. és 7. ábrákon vázolt kivitel jelentősen kevesebb karbantartást igényel és nincs szükség kefecserére 20 sem. Az előzőkhöz hasonlóan a 60 garat, a 62 vibráló asztal és a 66 vezetőlap szolgál a 14 töredékek szélesutas rendszertelen áramban való irányítására egy ellenállás meghatározó zónán 25 keresztül, előre (meghatározott úton. Közvetlenül a 66 lap alsó vége alatt és egy kis távolságra a folyadékúttól egy sor 100—110 folyadékfúvólka van elrendezve, amely fúvókák vezetőanyagból készültek és szigetelő anyagból álló alkatrésszel 30 vannak szerelve. A 6. ábrán a 110 fúvóka látható módon a 111 konzollal és a 112 szigetelővel van a 66 lapra szerelve. A többi folyadékfúvóka hasonló módon Van felszerelve és mindegyiknek sugártengelye vagy kibocsátó tengelye 35 a töredék útját metszően van elrendezve. Egy szigetelőanyagból való, pl. plasztikanyagból való cső köti össze az egyes folyadékfűvőkákat a 114 folyadéktartállyal. A 7. ábra a 110 fúvókát mutatja, amint a 115 műanyag csővel a 114 tartály- 40 hoz van kapcsolva. A 115 csőbe a 116 csőkígyó van beiktatva, annak erdőkében, hogy a később tárgyalásra kerülő okokból meghosszabbítsa, ill. megnövelje a folyadék útját. így egy vezetőfolyadék, ill. áramló folyadék van vezetve a 45 114 tartályból külön minden egyes 100—110 fúvökához, amelyekből külön folyadéksugár áramlik a töredék útjába, r" A 100—110 fúvókák alatt és a töredék út szomszédságában több 117—121 folyadékfúvóka 50 van felszerelve. A fúvókák elrendezését a 7. ábra egy előnyös alakban szemlélteti, amelynél a 101, 103, 105, 107 és 109 folyadékfúvókák a megfelelő 117, 118, 119, 120 és 121 osztályozó fúvókák középpontja fölött vannak elrendezve. 55 A 100, 102, 104 stb. folyadékfúvókák az osztályozó fúvókák csatlakozása vagy vége fölött vannak elrendezve. Látható, hogy a 6. ábrán a vezető folyadéksugarat képező 100—110 fúvókákból több van 60 117—121 szűrő-, ill. osztályozófúvókánként, mint az a 4. ábrán látszik, ahol a 67, ill. 76 vezetőkefékhez tartozó osztályozó 90—98 fúvókák vannak. Természetesen könnyebb egy keskeny folyadéksugarat előállítani az érintkező töredékek- 65 14 hez, mint a töredékekhez érintkezőként sörtéket kiképezni és a sugaraknál nem szükséges olyan nagy méret, következésképpen a sugarakból többet használunk és a 6. és 7. ábrákon vázolt berendezés képes kisebb töredékeket is osztályozni, yagy azonos nagyság esetén nagyobb pontossággal osztályozni. Természetes azonban, hogy á 6. és 7. ábrákon vázolt 100'—110 fúvókák elrendezhetok a 4. és 5. ábrákon vázolt kefékhez hasonló módon is. Az is természetes, hogy a 100— 110 és 117—121 fúvókák számát növelni vagy csökkenteni is lehet az út méreteitől függő, illetve megkívánt mértékben. A 6. és 7. ábrákon vázolt berendezésnél a 117—121 fúvókák mindegyike a 123—127 vezérlőszelepeken keresztül csatlakozik egy nyomás alatt levő folyadekforráshoz. Ez hasonló a 4. és A 8. ábrán a berendezés elektromos áramköre 5. ábrákon vázolt berendezésekhez. Van vázlatosan ábrázolva. A 130—139 ellenállásmérő készülékek, amelyeknek egyenáramú áramforrásuk van, a 100—110 fúvókák két-két szomszédos fúvókájához vannak kapcsolva. Ez annyit jelent, hogy pl. a 130 számú ellenállásmérő készülék a 100 és 101 fúvókákhoz van kapcsolva, a 131 számú ellenállásmé'íő készülék a 101 és 102 fúvókákhoz csatlakozik, és így tovább. Az osztályozó fúvókák csatlakozásánál levő fúvókák, azaz a 100, 102, 104, 106, 108 és 110 fúvókák 155-nél csatlakoztathatók a látható módon közös potenciálhoz és a mérőkészülékekben elrendezett áraimforrások ugyanazzal a polaritással csatlakoznak a 101, 103, 105, 107 és 109 fúvókák egyikéhez. A 140—149 amplitúdódiszkriminátorok a megfelelő 130—139 mérőkészülékekhez csatlakoznak. Az amplitudó-diszkriminátorok kivezetései a 150—154 ütemező fokozathoz csatlakoznak, úgyhogy a 140 vagy 141 amplitudó-jdiszkiriminátorok közül bármelyiknek kivezetése működtetni tudja a 150 ütemező fokozatot, a 142 vagy 143 diszkriminátorok egyikének kivezetése a 151 ütemező fokozatot működteti,' és így tovább. A 150—154 ütemező fokozatok gondoskodnak vezérlőjelről a 123—127 vezérlőszelepek egyike számára és ezzel nyitják vagy zárják a szelepet, amikor a töredék elhalad a megfelelő 117—121 osztályozó fúvóka előtt. Látható, hogy az ismertetett elektromos rész lényegében ugyanaz, mint .a 4. és 5. ábrák szerinti kivitelnél. » A 6., 7. és 8. ábrák szerinti kiviteli alak működése nyilvánvaló. A 14 töredékek lefelé csúsznak a 66 vezetőlapon és ennek végén leesnek. A töredékek közvetlenül a 1001—110 fúvókák előtt haladnak el szélesutas rendszertelen áramban és vezetőfolyadék-sugár szórja be a töredékeket, A 100—110 fúvókák a töredékútnak ugyanazon az oldalán vannak, mint a vezetőlap, és eredményként a töredékeket, súroló vezető folyadéksu'garak hosszának változása minimális. Más szavakkal a 66 vezetőlap a töredékeket olyan útra tereli, amely alapjában véve egyenlő távolságra van a 100—110 fúvókák csúcsától. A különböző töredékek .vastagságának lényegében nincs hatása a vezetőfolyadékok hosszára. 7