152879. lajstromszámú szabadalom • Eljárás fentiazinil-aminociklopropánok előállítására
.3 izomereket képezhetnek. E leírásban és az igénypontokban.. — amennyiben más kifejezetten nincs megadva — az egyes vegyületek alatt valamennyi izomer is értendő, akár különválasztott alakban, akár izomérelegy alakjában. A találmány szerinti új fentiazinil-aiminocifclopropán-származékok. általában fentiazinil-ciklopropán^karbonsavakiból állíthatók elő. Ezek a kiindulóanyagok a csatolt rajz szerinti (II) általános képlettel jellemezhetők — e képletben Y és. R3 jelentése megegyezik az (I) általános' képlet alatt adott meghatározás szerintivel, ml =i 0 vagy 1 —előállításuk pedig oly módon történhet, hogy a megfelelő 10-vinil-fentiazin-származékot etil-diazoacetáttal reagáltatjuk (m = 0 esetében) vagy a 10-helyzétiben helyettesítetlen fentiaziht közvetlenül alkilezzük, pl. etil-2-bróm-, 2-bróm-2-metil-, 2-'brómetil-2~metil- vagy 24>rómmetil-cikloprapán-karboxilát segítségével. Az említett lO^vinil-fentiazinok célszerűen Hoffmann-lebontás útján állíthatók elő a megfelelő lO^dimetilamino-etil-fentiazinmietiljodi dókból. „ A (II) általános képletnek megfelelő cikloprapán-karbonsav-származékok a találmány szerint különböző módszerekkel alakíthatók át a kívánt aminoszármazékokká. Ha a savat valarmely rövidszénláncú alkil-halogénformiáttal reagáltatjuk, akkor a megfelelő vegyes anhidridhez jutunk, amelyet ezután nátriumaziddal kezelve a ciklopropil-kailbonsav-azidot nyerjük. Ezt hőhatással, valamely közömbös oldószerben történő hevítés útján elbontva, a megfelelő izocianáthoz jutunk. Az izocianátot oly módon alakíthatjuk át az (I) általános képletnek megfelelő (n = 0) aminociklopropánokfcá, hogy a) a vegyületet ásványi savval, mint sósavval, vagy pedig alkálifémhidroxiddal, mint nátrium- vagy káliumihidroxiddal hevítve hidrolizáljuk, vagy b) rövidszénláncú alkilmagnéziumhalogeniddel vagy rűvidszériláncú alkanol'lal reagáltatjuk, amikor is a megfelelő N-iacil- vagy N-karbalkoxi-aminociklopropánt kapjuk, amelyet azután vagy közvetlenül redukálunk pl. litiumalumíniumhidriddel a megfelelő N-alkil-aminodklopropánná, vagy ' rövidszénláncú alkiljodiddal reagáltatva N-alkiJ-N-acil- ill. N-alkil-N^karbal, koxi^minociklopropánná alakítunk és ezt redukáljuk pl. litiumalummiumhidriddel a megfelelő N,N-dialkilamino-cikilopropán-származékká. A fenti reakciókat vázlatosan a csatolt rajz szerinti A) reakció-folyamatáhra szemlélteti, ahol Y és R3 jelentése megegyezik az (I) általános képlet alatt adott meghatározás szerintivel, m = 0 vagy 1, Rx és R 2 pedig rövidszénláncú alkilgyököt képvisel. Az olyan (I) általános képletű aminoeiklopropán-származékokat, amelyekben n == 1, oly módon állíthatjuk elő a (II). általános képletű ciklopropánikarbonsav-szárcnazékokból, hogy a (II) általános képletű savat rövidszénláncú alkilhalogénformiáttal reagáltatva a megfelelő vegyes anhidridet képezzük, ezt azután ammóniá-4 val, monoalkilaminnal, dialkilaminnal vagy heterociklusos aminnal reagáltatjuk a megfelelő ciklopropil-karboxamiddá. Az amidet pl. litiumalummiumhidriddel redukáljuk és így jutunk a 5 kívánt megfelelő aminometil-ciklopropán-szármlazékhoz. Az (I) általános képletnek megfelelő oly fentiazinil^aminociklopropánok, amelyek képletében m = 1, előállíthatók a megfelelő 10-helyet-10 tesítetlen fentiazinok közvetlen N-alkilezése útján is, amit a kívánt végterméknek megfelelő aminocikiopropilkarfbinol valamely reakcióképes észterével, pl. p-toluolszulfonátjával «folytathatunk le. Az e célra kiindulóanyagként alkalmaz-15 ható aminociklopropiljkarbinolok a csatolt rajz szerinti (III) általános képlettel 'jellemezhető; e képletben Rí és R2 rövidszénláncú alkilcsoportot képvisel vagy a nitrogématomimal együtt Pyrrolidin-, piperidin- vagy N-metil-piperazin-gyű-20 rűit képez, R3 hidrogén vagy metilcsoport, n pedig 0 vagy 1. E vegyületek előállítása oly módon történhet; hogy valamely, pl. etil-2--bróm-, 2->bróm~2-metil-, 2-brómmetil-2-metilvagy 2-brómmetilj ciklopropán-karboxilátot egy 25 N-acil -N-(rövidszénláncú alkil)-aminnal vagy heterociklusos aminnal reagáltatunk a megfelelő aminociklopropánkarboxiláttá, amelyet azután pl. litiumalumíniumhidriddel a megfelelő N,N-dialkilamino- vagy heterociklusos amino-30 ciklopropil-karbinollá redukálunk. Az oly (I) általános képletű vegyületek, amelyek képletében m=l, n=l, R3 pedig hidrogént képvisel, előállíthatók oly módon is, hogy az aminociklopropilkarbinol közbenső terméket 3'5 etil-gamma-brómkrotonát és a megfelelő dialkilamin vagy heterociklusos amin reagálta tása útján állítjuk elő, amikor is közvetlen reakciótermékként a megfelelő aminokrotonátot kapjuk és ezt egy trimetilszulfoxoniumjodidból ké-40 pezett reagenssel hozzuk reakcióba. Ez utóbb említett vegyület valamely erős bázis, mint nátriumhidrid jelenlétében dimettlszulfoxonium-metilidet (CH3 ) 2 S=CH 2 képez, ez adja azután 45 ; O a kívánt etdl-aminociklopropil-karboxilátot. Ha a karboxilátot a fentebb említetthez hasonló módon pl. litiumalumíniumhidriddel redukáljiik, akkor oly (III) általános képletű ammociklopro. '50 pil-karbinolhoz jutunk, amelyben n = 1, R3 pedig hidrogén. A (III) általános képletnek megfelelő aminociklopropilkarbinolok előnyösen tozilát alakjában alkalmazhatók a fentiazin alkilezésére. Így 55 az aminociklopropilkarbinol-tozilátnak a megfelelő 104helyettesítetlen fentiazinnal való reagáltatása útján a kívánt terméket kapjuk. Az oly (I) általános képletű vegyületek, amelyekben Rj és R2 együtt heterociklusos amino-60 csoportot képez, a megfelelő primer aminokból is előállíthatók. így a pirrolidinil- ill. piperidinil-^származékok a primer amin 1,4-dibrómbutánnal, ill. 1,5-dibrómpentánnal való reagáltatása útián állíthatók elő; e reakciók oly módon 05 folytathatók le, hogy a reagáló anyagok elegyét 2
