152874. lajstromszámú szabadalom • Eljárás új 10-(3-)1,3-dioxo-2,8-diazaspiro(4,5)dekán-8-il/-propil-fenotiazin-származékok előállítására

I 152874 mert kereskedelmi készítményekkel összehason­lítva ez a vegyület — hozzávetőleg azonos erős­ségű neuroleptikus hatás míellett — lényegesen csekélyebb toxicitásával, továbbá gyengébb ka­taleptikus és erősebb adrenolitikus tulajdonsa- 5 gaival befolyásolja, tűnik ki. Ezenkívül a kísér­leti állatokon sokkal erősebben befolyásolja a mesterségesen, például amfetamin alkalmazásá­val- keltett izgalmi állapotot, mint a spontán (normális) motorikus aktivitást. 10 Az új vegyületek és sóik a pszichiátriában mint nyugtatók és neuroleptikuniok nyerhetnék alkalmazást, előnyösen fiziológiailag alkalmaz­ható, vízben oldható sóik alakjában. A vegyületek gyógyszerként önmagukban, 15 vagy az enterális vagy a parenterális alkalma­zásra megfelelő gyágyszeralaikokfoan használha­tók. Alkalmas gyógyszertalakok előállítása céljá­ból szervetlen vagy szerves, farmakológiailag közömbös segédanyagokkal dolgozhatók fel. Se- 20 gédanyagakként használhatók például tabletták­hoz és drazsékhoz: tejcukor, keményítő, talkum, sztearinsav stb.; injekciós készítményekhez: víz, alkoholok, glicerin, növényi olajok és hasonlók. Ezenkívül a készítmények alkalmas tartósító-, 25 stabilizáló-, nedvesítőszereket, oldásközvetítőket, édesítőszereket és színezékfektet, ízesítő anyago­kat stb. tartalmazhatnak. A III általános képletű kiindulási termékek újak; IV általános képletű 2,8-diazaszpiro{4,5]- 30 -dekán-l,3-idionokbál — ebben a képletben R2 és R3 jelentése azonos a fent megadottal — az alább leírt eljárás útján állíthatók elő. Ä IV ál­talános képletű vegyületek már ismertek. Egy IV általános képletű vegyületet egy V 35 általános képletű halogénalkanollal — ebben a képletben R4 jelentése azonos az I általános képletben megadottal, Hal pedig klórt, brómot vagy jódot jelent — egy közömbös szerves oldó­szerben, előnyösen benzolban,- savlekötőszer je- 40 lenlétében szobahőmérsékleten vagy magasabb hőmérsékleten reagáltatunk. A kapott VI álta­lános képletű vegyületek — ebben a képletben R2, R3 és R 4 jelentése azonos a fent megadot­tal — újak; ezeket isimert módszerek szerint el- 45 különítjük, és megtisztítjuk. A III általános képletű kiindulási vegyületek előállítására a VI általános képletű vegyületek hidroxil-cso­portját ismert módon helyettesítjük egy reak­cióképes észter savmaradékával, például egy 50 tionilhalogeniddál vagy egy p-toluolszulfonilha­logeniddal való kezelés útján. Az alábbi példákban, amelyek az eljárás vég­rehajtását szemléltetik, a találmány terjedelmét azonban Semmiképpen sem korlátozzák, a hő- 55 mérsékleti adatokat Celsius-fokokban közöljük, és korrigálatlanok, 1. példa. 2-Klór-10-f3-(2-metil-l,3-<iioxo-2,8-ciiiazaszpiro- 60 -{4,5]d ekán-8-il)-propil]-fenotiazin. 14,5 g 2-klór-fenotiazin és 3,63 nátriumaimid keverékét 200 ml vízmentes xilolban keverés közben 3 óra hosszat forraljuk. A 40°-ra lehű- JS tött reakcióikeverékhez ezután cseppenként 16,05 g 8-(3-klórpropil) -2Hmetil-2,8-diazaszpiro[4,5] de­kán-l,3-dionnak 100 ml vízmentes xilollal ké­szült oldatát adjuk, még 4 óra hosszat 160°-on hevítjük, és a szobahőmérsékletre hűtött keve­rékhez 100 iml vizet csepegtetünk. A xilolos ré­teget dekantáljuk, nátriumszulfát fölött meg­szárítjuk, és 15 mm Hg nyomás alatt szárazra pároljuk. A maradványt 500 ml éterben fel­vesszük, a gyantás alkotórészeket szűréssel el­távolítjuk, és az éteres oidátot háromszor össze­sen 300 ml 10%-os vizes borkősav-oldattal ext­rajháljük. A savas kivonatokat szilárd kálium­karbonáttal meglúgosítjuk, és a felszabadított bázisokat kloroformmal extraháljuk.. A kloro­formos réteget nátriumszulfát fölött megszárít­juk, és az oldószert 15 mm. Hg nyomás alatt el­űzzük. A kapott vegyületet 500 g alumíniumoxi­don végzett kromatograíálással tisztítjuk, A klo­roformos benzollal (1:3) eluált bázisnak, a sava­nyú fumaráttá való átalakítása céljából a ve­gyületet számított mennyiségű fumársawal együtt forrásban levő etanolban oldjuk. Lehű­lés után a 2-klór-'10-l [3-(2^metil-l,3-dioxo-2,8--diazaszpiro![4,5]dekán-8-il)-propil]-fenotiazin­-hidrogénf'umarát kikristályosodik. Olvadás­pontja etanolból való hétszeri átkiristályosítás után 203—205° (csekély bémlás). Hidroklorid: Etanolból átkristályosítva bom­lás köziben 254—;256°-on olvad, A kiindulási anyagként használt 8-(3-klórpro­pil)-2-metilH2,8-diazaszpiro[4,5]de!kán-l,3-diont a következőképpen állítjuk elő: 404 g 2-metil-2,8-diazaszpiro[4,5]dekán-l,3--dion 800 ml benzollal készült oldatához 1 óra alatt hozzáadjuk 154 g l-brómpropanol-(3) ol­datát 350 ml benzolban. A reakciókeveréket szo­bahőmérsékleten 9 óra hosszat, majd 100°-on 5 óra hosszat keverjük, és szobahőmérsékletre va­ló lehűtés után leszűrjük a kicsapódott 2^metil­-2,8-diazaszpiroi[4,5]dekán-l,3-dion-hidrobromid­ról. A szűredéket 15 mim Hg nyomás alatt szá­razra pároljuk, és a maradványt 700 ml kloro­formban'felforraljuk, 'Lehűlés és szűrés után a szűredéket ismét 15 mm Hg nyomás alatt szá­razra pároljuk. A maradványt nagyvákuumban ledesztilláljuk, mire a 8-(3-hidroxipropil)-2-me­til-2,8-diazaszpiro[4,5]-Hdekán-l,3-dion 192 °-on 0,07 Torr nyomás alatt megy át. 120 g 8-(3-hidroxipropil-2-metil-2,8-diazasz­piroféjSJ-clekán-l^-dion oldatához 700 ml kloro­formban keverés közben szobahőmérsékleten hozzácsepegtetjük 60 ml tionilklorid oldatát 60 ml kloroformban. Szobahőmérsékleten 24 óra hosszat keverjük, majd még két óra hosszat visszafolyató hűtő alatt forraljuk. A reakcióke­veréknek jégfürdőben való lehűtése után a tisz­ta 8-(3-klórpropil)-2-metü-2,8-diazaszpiro[4,5]­-dekán-l,3-dion-hidrokloridot szűréssel elvá­lasztjuk. Olvadáspontja bomlás közben 250— 251°. A bázis felszabadítására a hidFokloridot éter­ben szuszpendáljuk, a szuszpenzióhoz 30%-os káhumikarbonát-oldatot adunk, és a bázist éter­rel éxtraháljuk. Az éteres kivonatnak nátrium­%

Next

/
Thumbnails
Contents