152833. lajstromszámú szabadalom • Automatikus feszültségérzékelő kapcsolási elrendezése váltakozó áramú stabilizátorokhoz
152833 3 4 vagy másik irányba kapcsol át. Ha a végleges stabilizált feszültség érték 'beáll, akkor a differenciál jelfogó nem búz be, és egyik kontaktusára sem ad földet. Hibajel fellépése esetén a hibajel előjelének 'megfelelően a differenciál jelfogó egyik irányba behúz és mindaddig behúzva marad, amíg a stabilizátor a névleges feszültségszintet újból be nem állítja. Ekkor a hídkapcsolásiban újból feszültség egyensúlyi állapot lép fel a differenciál jelfogó elenged és mindaddig nem húz be, amíg a stabilizálandó feszültség névleges értékét tartja. A differenciál jelfogó gerjesztő tekercsével sorbakötött változtatható ellenállás segítségével az érzékenységet szabályozhatjuk a referencia feszültségszintjének beszabályozásával pedig a stabilizálandó feszültségszintet állíthatjuk be. , Az alábbiakban a rajzok alapján részletesen ismertetjük a találmány szerinti automatikus feszültségérzékelő két kiviteli alakját. Az 1. ábrán Zx és Z 2 .Zéner diódákat, a 2. ábrán 'V1 és V2 .staibirizátorcsöveket alkalmazunk a kivitelezésben. A stabilizált feszültséget (a stabilizátor kimenőfeszültsége) K-x hálózati kétáramkörös kapcsolón, Bi és B2 ^biztosítókon, R x változtatható védőellenálláson keresztül egy Gráetz rendszerű egyenirányítóra vezetjük. Az egyenirányított feszülséget a Ci puffer-kondenzátorról az R2 ellenállásból és C2 kondenzátorból álló szűrőláncra Vezetjük. A C2 kondenzátoron megjelenő egyenirányított, szűrt feszültség, — amely követi a stabilizált váltakozó feszültség esetleges ingadozásait —, az ún. érzékelő hídáranikör tápfeszültségét szolgáltatja. A hadáramkor keresztágában Ix differenciál jelfogó található. Az íj differenciál jelfogó egyik gerjesztő tekercse Z2 Zéner diódával, illetve V2 stabilizátorcsővel előállított referenciafeszüitségre van kötve P2 potenciométer csuszkáján keresztül. A P2 potenciométer egyik vége közvetlenül a referencia-feszültséget kapja meg, másik vége :R3 ellenállás — szintén nem földre menő — kivezetéséhez csatlakozik. R4 ellenállás, amely Z2 Zéner dióda, illetve V 2 stabilizátorcső munkaponti beállításához szükséges előfeszítést biztosítja, a C2 kondenzátor és a Z 2 Zéner dióda illetve V2 stabilizátorcső közé van kötve. így az R4 ellenállás, P 2 potenciométer, R 3 ellenállás, és Z2 Zéner dióda, illetve V 2 stabilizátor csőből álló komplexum, amely lényegében véve az egyik hídágat alkotja, az Ix jelfogó számára egy szabályozható beállítható referencia feszültséget biztosít. Az R3 ellenállás és P 2 potenciométer elemek változtatásával a szabályozási tartomány állítható be. A másik hídágat a Zx Zéner dióda, illetve Vi stabilizátorcső, R5 ellenállás, R 6 ellenállás sorbaikapcsolt áramköri elemek hozzák létre. A Zx Zéner dióda, illetve a Vi stabilizátorcső közvetlenül a C2-es kondenzátorra, az egyenirányított és szűrt feszültségre kapcsolódik, amelynek ingadozásai a stabilizált váltófeszültség ingadozásait követi. A Zj Zéner dióda, illetve V± stabilizátorcső másik kapcsa R5 ellenálláshoz csatlakozik, amely a vele sorbakapcsolt R6 ellenálláson keresztül a föld-(0)-ponthoz csatlakozik. Az R5 és R6 ellenállások találkozási pontjára van kötve a differenciál jelfogó másik gerjesztő tekercse. Ezen a ponton az R6 :(R 5 +R6) ellenállás arányának megfelelően leosztott hibafeszültség (A stabilizált váltófeszültség esetleges ingadozásainak iiíiegfelélő hibajel/) szerepe az, hogy a hibajel osztási arányát csökkentse (ezen elemek sarkain gyakoirlatilag a feszültség állandó!) és ezáltal a rendszer, érzékenységét növelje. Extrém esetben (R5 ellenállás = O) az R 6 ellenálláson a hibajel leosztás nélkül jelenik meg. R5 ellenállásra általában az egyenáramú hídegyensúly beállítása céljából szükség van, de Z1 és Z2 Zéner diódák, illetve Vt és V 2 stabilizátorcsövek bizonyos névleges stabilizált feszültségértékeinek esetében elhagyható. Abban az esetben, ha a rendszer érzékenységével kapcsolatban bizonyos engedményeket teszünk, akkor Zx Zéner dióda, illetve Vx stabilizátorcső hagyható ki a kapcsolásból. Az előbbiekben ismertetett módon az Ix differenciál jelfogó egy olyan hídkapcsolás keresztágába kerül, amely egyik oldalról stabil-referencia feszültséget, másik oldalról pedig hibajelet biztosít. A referencia feszültség és a hibajel hatására Ii differenciál jelfogó a hibajel polaritásának megfelelő irányba kapcsol. Ha a hibajel zérus, .akkor a feszültségegyensúlyi állapotnak megfelelően az Ix differenciál jelfogó nyugalmi helyzetben marad, azaz egyik irányba sem* kapcsol. — Az Ii •differenciál- jelfogó két gerjesztő tekercse között levő és a gerjesztő tekercsekkel sorbakötött Px potenciométer az It differenciál-jelfogó és azáltal a teljes rendszer érzékenységét szabályozhatóan csökkenti, mert a Px potencioiméter közbeiktatásának megfelelően az Ii differenciál-jelfogó működéséhez nagyobb gerjesztő feszültség, illetve nagyobb hibajelre van szükség. A P2 potenciométerrel a referencia-feszültség szintjét és ezáltal a teljes rendszer feszültségszabályozási szintjét állíthatjuk be, mert a referencia feszültség szint megváltoztatásával a hídkapcsolás feszültségegyensúlyát borítjuk fel és ennek következtében a váltóáramú stabilizátort mindaddig, működésre késztetjük, amíg a hibajelet kiegyenlíti, azaz [megszünteti. Az ismertetett hídkapcsoláshan alkalmazott differenciál jelfogóval különböző típusú stabilizátor rendszerék vezérelhetők közvetlenül vagy esetleg nagyobb teljesítmények kapcsolására alkalmas, közbeiktatott jelfogók segítségével, mert a differenciál jelfogó (irányszerinti!) meghúzott állapota vagy nyugalmi helyzete a feszültségváltozásokat érzékeli. Az ismertetett automatikus feszültségérzékelő kapcsolás újdonsága, és egyben előnye a következőkben foglalható össze. A készülék megépítéséhez kizárólag tömeggyártásban futó olcsó és rendkívül kevés alkatrész szükséges, A rendszer nem tartalmaz semmiféle erősítő elemet (erősítő cső vagy tranzisztor) és ennek ellenére rendkívül érzékeny. Ezt 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 2
