152789. lajstromszámú szabadalom • Kombinált mérőrendszerű forgódobos indukciós relé
152789 tálában hitelesítési és működési zavarokat okoz. Motoroknál alkalmaznak olyan elrendezést, melyben ezek a fluxusok külön mágneses úton záróinak. Ennek az elrendezésnek indukciós reléknél történő alkalmazása esetén a hitelesí- <> teakor és működéskor fellépő mágneses és villamos aszimmetriák okozta hiba-nyomaték, az ún. önjárási nyomaték elkerülhető. Ez a megoldás pontosabb, könnyebben hitelesíthető és könnyebben gyártható relét eredményez. Abban az 10 esetben, ha a forgodob szempontjából különálló mágnesrendszerek egyikét vagy mindegyikét légréssel megbontjuk és a megbontást jelentő légrésben a forgódobbal mechanikusan kapcsolt elektromágneses vagy indukciós mérőrendszer 15 mozgó fegyverzetét, lágyvas fegyverzetet vagy forgódobot helyezünk el, a relé működése szempontjából újszerű hatást érhetünk el, mely más eszközökké} egyáltalán nem vagy csak igen nehezen Valósítható meg. Ily módon pl. két -'0 mechanikusan kapcsolt mozgó fegyverzet felhasználásával olyan működési paraméterek biztosíthatók, amelyek a szokásos megoldások alkalmazása esetén három, vagy több mozgó fegyverzet mechanikus összekapcsolását teszik szűk- 25 ségessé, ami gyártási szempontból úgyszólván kivihetetlen. Az elmondottak részletesebb ismertetésére a következőkben az indukciós forgódobos relé szokásos kiviteli változatának, és az egyébként 30 ismertnek tekintett, de a kombináció szempontjából lényeges elválasztott mágneskörű váltó- x zlatának és a találmány szerinti megoldások néhány példakénti -felépítését és működését ábrák kapcsán mutatjuk be. 35 Az 1. ábra az isimert indukciós forgódobos relé felépítését szemlélteti. A 2. ábrán látható egy találmány szerinti kombinált már őrén dszerű indukciós relé ismertnek tekintett forgddobos mérőrendszere mágne- 40 ses körének látszati képe, míg a 3a, b, c ábrák ugyanezen mérőrendszer összeállítási vázlatát tüntetik fel. A 4a és b ábrák a találmány szerinti induk^ ciós-elektromágneses mérőrendszer kombinációt, 45 az 5a, b és c ábrák találmány szerinti két indukciós mérőrendszer-kombinációt mutatnak, míg a 6a, és b ábrák egyenáramú előmágnesezésű mágneses sönttel ellátott indukciós mérőrend- 50 szer-kombinációt szemléltetnék. Az azonos alkatrészeket az egyes ábrákon azonos hivatkozási számokkal jelöltük. A rajzokon látható megoldásokat alábbiakban részletezzük: Az ismert forgódobos relék egy 55 kiviteli változatát az 1. ábra szemlélteti. A gerjesztő elektromágneses rendszer a következő főrészekből áll: a kiképzett pólusú négyszögalakú 1 vasmagból, az 1 vasmagra helyezett 2 és 2a pólusokból és a hengeralakú 3 vastestből. 60 A 2 pólusok a négyszögalakú 1 vasmaghoz csavarozva csatlakoznak és külön szerkezeti egységben történő kiképzésük a tekercsek könnyű szerelhetőségét és cserélhetőségét biztosítja. A vasmagon kiképzett 2a pólusokból álló pólus- 65 rendszert a 4 csévékből álló tekercsrendszer gerjeszti, míg a 2 pólusokból álló pólusrendszer gerjesztése az 5 csévékből álló tekercsirendszerrel történik. A 2 és 2a pólusok és a 3 vastest között keletkező hengeres légrésben helyezkedik el az ugyancsak hengeres kiképzésű, metszetben gyűrűalakú 6 forgódöb. A 6 forgódob az ábra síkjára merőleges, rajzban fel nem tüntetett tengelyre van rögzítve és azzal együtt fordul el. A tengelyre van felszerelve az ugyancsak fel nem tüntetett, a találmány szempontjából érdéktelen érintkezőrendszer, amely a relé végrehajtó elemét képezi. A fenti elrendezés főbb jellemzői a következőkben foglalhatók össze: Egy-egy pólusrendszer gerjesztéséhez két párhuzamosan vagy sorosan kapcsolt, egy rendszeren belül azonos tekercsekből álló tekercsrendszer szükséges. A két 2 pólus a négyszögalaikú vasmaghoz szerelési légréssel csatlakozik. Az ábrában feltüntetett 0l és 02 fluxusok mind az 1 vasmagban és a 2 és 2a pólusokban, mind pedig a 3 vastestben közös úton záródnak. Az előbbiekben felsorolt főbb jellemzők általában az indukciós relé üzemvitelében ismert ún. önjárási nyomaték (Vortrieb) létrejöttét okozzák, mely abban nyilvánul meg, hogy egyetlen pólus, ill. tekercsrendszer gerjesztése esetén is a mágneses és villamos aszimmetriák eredményeként nyomaték jön létre. Ez a nyomaték a relé helytelen működését idézheti elő, és a négyszögalakú 1 vasmagon próbálgatás útján alkalmasan elhelyezett rövidrezáró gyűrűkkel csökkenthető bizonyos mértékig, de teljes mértékben nem küszöbölhető ku Ez a jelenség általában a gyárilag pontosan elkészített reléknél is felléphet a szerelési légrések, méretek, tekercsadatok, vasmag homogenitás nem pontosan biztosítható volta miatt. A fentiek következtében az önjárási nyomaték rövidrezáró gyűrűkkel történő kiegyenlítésére az esetek túlnyomó részében szükség van, ami annál is inkább nehézkes, mert egy-egy rövidrezáró gyűrű elhelyezése mindkét pólusrendszer fluxusát befolyásolja, mivel azok közös úton haladnak. Az előzőkben elmondott hátrányok kiküszö>bölhetők és a gyártás és szerelés megkönnyíthető az eddigiek során kis motorok megvalósítására alkalmazott és így ismertnek tekintett, a 2. ábrán bemutatott forgódobos mérőrendszer felhasználásával. A működtető nyomaték létrehozásához szükséges fluxusokat itt két, mágneses szempontból különálló elektromágnes hozza létre. Amint az világosan látható, a két 0t ás 02 fluxus egymással csak a hengeres 11 vasmagban kapcsolódik, egyébként egymástól függetlenül halad. Az egyik elektromágneses rendszer vasteste az U alakú 7 vasmagból és a rajta elhelyezett 8 pólusokból áll. A másik elektromágneses rendszer hasonló kivitelű és a 9 vasmagból és 10 pólusokból tevődik össze. A légrésben a hengeres 11 vasmagon átmenő 12 tengelyre rögzített 13 forgódöb foglal helyet. Az egyik, az ábrán függőleges elektromágneses rendszert a két 14 tekercs, a másik, az ábrán f. 2