152769. lajstromszámú szabadalom • Szervokormánymű kézi és folyadéknyomás móködtetéssel

3 hogy mindkét elemük a kormányorsóhoz kap­csolódik. Ezek az elemek a kormányorsó elfor­dításakor egymáshoz képest elmozdított hely­zetben együtt forognak az orsóval az őket be­fogadó házrészben. A házrészen vannak ki­képezve a folyadék be- és kivezető nyílások, amelyek a forgó vezérlőelemekkel köíhornyok útján állandó kapcsolatban állnak. Hátrányuk ezeknek az ismert kormányszer­kezeteknek, hogy a vezérlést magábanfoglaló házrész feleslegesen növeli a kormánymű mé­reteit, tehát kihasználásuk kedvezőtlen. A külön elrendezett vezérlőszerkezet, számos nagy pon­tossággal egymásba finoman illesztett alkatrész alkalmazása miatt bonyolult. A vezérlőelemeket egymáshoz kapcsoló torziós rugót alaphelyzet­ben nem lehet előfeszítve tartani és emiatt a vezérlőszerkezet az úttest felől érkező legkisebb eltérítő erő hatására működésbe lép. Ez neni­csaik felesleges, ibanem kopási szempontból ki­fejezetten hátrányos. Hátrányt jelent az is, hogy a torziós rugónak viszonylag nagy beépítési méretei vannak, továbbá, hogy a vezérlőelemek meghatározott relatív elfordulás utáni ütköz^ tetésére külön ütközőelemeket vagy ütköző­felületeket kell kialakítani. Lényeges hátrány az is, hogy folyadékhozzávezetés és -elvezetés az álló házrészből az orsóval együtt forgó ve­zérlőelembe egymástól tömítéssel elválasztott körhornyok kialakítását teszii szükségessé.-Ezek a tömítőelemek olyan súrlódó erőt ébresztenek a forgó vezérlőelem és az álló ház között, amelynek nyomatéka a kormányorsó kézi for­gatása ellen dolgozik, hasonlóan az érzékelő­szerkezet által 'mesterségesen előidézett érzékelő nyomatékhoz és ezáltal a kormány érzékelő­képességét eltorzítja. A találmány célja olyan szervokormánymű kialakítása, amelynek vezérlőberendezése a leg­korszerűbb forgásos elven alapszik, de mentes ezen rendszerek ismert hátrányaitól. A találmány feladata tehát olyan szervokor­mánymű kialakítása, amelynek szerkezete kevés alkatrészből áll, helyszükséglete kicsi, a vezérlő­elemek nem igényelnek pontos illesztéseket, a relatív elfordulás határolásához, úgyszintén az érzékelés létrehozásához nem kell külön szerke­zeti elem vagy felület, a pontos középhelyzetet biztosító rugózóelem kisméretű, egyszerű és kö­zéphelyzetben is előfeszített állapotban van, meggátolva a vezérlés felesleges állandó be- és kikapcsolását az úttest felől a kerekeket érő kisebb ütések hatására, a vezérlőelemek az egé­szén kis mértékű relatív elmozdulás után az orsó forgatásakor nem mozdulnak el az őket befogadó alkatrészekhez képest, azaz súrlódást nem ébresztenek és így az érzékelőhaíást nem torzítják el, a vezérlőelemek kizárólag gördülő csapágyazáson keresztül kapcsolódnak, tehát relatív elmozdulásuk nem jár súrlódással, ami­nek következtében a vezérlés igen érzékennyé válik és a működtetéshez szükséges kézierő is csökken. A találmány tehát szervokormánymű kézi és folyadéknyomás működtetéssel elsősorban gép-4 járművekhez, amelynek kormányoszlopában ki­alakított munkahengere, a munkahengerben el­helyezkedő, külső hüvelyként kiképzett dugaty­tyúban elrendezett, hossztengely körüli elfordu­r> lássál vezérlő, belső és külső hüvelyből álló vezérlőelempárja van, amelyek közül a belső hüvely a kormányorsó menetéhez kapcsolódik,, a középső hüvely pedig a dugattyúként kikép­zett külső hüvelyben van rögzítve. A találmány 10 abban van, hogy a belső hüvely palástfelületé­nek kiemelkedő bordái bordástengely-kötéshez hasonlóan a középső hüvely hornyaiba benyú­lóan vannak kiképezve és a középső hüvely hornyaiba elfordulást biztosító játékkal vannak 15 illesztve. A találmánynál a forgásos elven működő vezérlőelemek tehát a dugattyú egyébként ki­használatlan belsejében vannak elhelyezve és ezek a vezérlőelemek nem egymáshoz pontosan 20 illesztett hüvely és tolattyúként, hanem egy­mással kizárólag gördülő ágyazás útján érint­kező, egymásba hézagosan illeszkedő hornyos hüvelyként és bordás csapként vannak kiké­pezve. 25 A találmány szerinti szervokormanynál a bordák végzik a vezérlőrések zárását, illetve nyitását, valamint a relatív elfordulás ütközte­tését. A találmány szerint a bordák és/vagy hornyok a belső hüvely forgástengelyéhez viszo-30 nyitva aszimetrikusan vannak kiképezve. Ez­által a kormány elmozdulásakor a találmány szerinti szerkezet külön szerkezet nélkül érzé­keli a kormányzási ellenállást. A két vezérlő elem egymáshoz viszonyított alaphelyzetének 35 biztosításária kisméretű felhasított csőként ki­képzett csőrugója van, a rugó fészkét pedig a két elemben kiképzett közös üreg alkotja. Ez­zel elérhető, hogy a csőrugó az egyenesállás állapotában is előfeszített állapotban van és 40 meggátolja a vezérlés szükségtelen ki- és be­kapcsolását. A találmány szerinti szervokormányművet részletesen kiviteli példán, rajz alapján ismer­tetjük, ahol az 45 1. ábra a szervokormánymű függőleges hossz­metsziete, a kormái^ytengelyt ágyazó házon ke­resztül, a . 2. ábra az 1. ábra II—II vonal menti hossz­metszete, a 0 3. ábra az 1. ábra III—III vonal menti ke­resztmetszete, a 4. ábra a 3. ábra IV jellel jelölt rész-metsze­tének nagyított képe. A kiviteli példán ábrázolt szervokormánymű 1 házrésze munkahengerként van kiképezve. A munkahenger két vége egy-egy 2a, illetve 2b fedéllel van lezárva. A munkahenger középső részéhez érintőlegesen 6 tér van kialakítva, amelyben a munkahenger hossztengelyére me­rőleges elrendezésű 4 kormánytengely van 60 ágyazva. A 2a fedélben elfordíthatóan, menetes végével központosán a munkahenger belsejébe nyúló 5 menetes orsó van ágyazva. Az 5 .mene­tes orsót három koncentrikus, egymásbatolt, 65 csőszerűén kiképzett 3a,, 3b, 3c hüvely veszi 2

Next

/
Thumbnails
Contents