152765. lajstromszámú szabadalom • Igen nagy frekvenciáknál működő elektroncső hengeres és koaxiális elektródákkal
s elektródáival és sugár irányban helyezkedik el a csőben elhelyezett két koaxiális vezetőtag között (azaz maguk az elektródák vagy az elektródákat a külső koaxiális áramvezetSkkel öszszekötő koaxiális áramvezetők között) és tengelyirányban térköz választja el az elektródák elektronikusan aktív részeitől. Hogy miért nagyobb hatású az ilyen elrendezés, mint a szokásos elrendezések, amelyekben a módusgátló elem a csövön kívül levő koaxiális tápvonalvezetők közé van helyezve, annak oka a'bban rejlik, hogy az elektromos tér kerületmenti komponensének erőssége állandóan növekszik a pl. negyedhullám-rezonanciában rezgő koaxiális tápvonalban a vonal rövidrezárt végétől a nyitott vége felé. Ennélfogva a nemkívánatos TE módust maximális hatékonysággal olyan kerületmenti módusgátló elemmel tudjuk gátolni, amely a találmány szerint a csőburán belül van elhelyezve. A találmányt példaképpeni kiviteli alakokon rajz alapján ismertetjük részletesebben. A találmány nem korlátozódik az ismertetett kiviteli alakokra. Az 1. ábra egy koaxiális trióda tengelyirányú metszete és résziben nézete, a bura egy részének kitörésével, a cső a találmány szerinti tökéletesített beépített módusgátló szervvel van ellátva; a 2. ábra a csőnek az 1. ábra A—A vonalmentén vett metszete; a 3. ábra az 1. ábrához hasonló kép, amely azonban egy találmány szerinti tetródát áforázol és végül a 4. ábra a 3. ábra B—B vonala mentén vett metszet. Az 1. és 2. ábrán szemléltetett trióda általában szokványos koaxiális konstrukciójú, amilyent széles körben használnak nagyteljesítményű URH csövekben. Belül elhelyezett 1 katódból, 2 vezérlőrácsból és külső 3 anódfoól áll; utóbbi alkotja egyben a cső buráját. Az 1 katód közvetlen-fűtéses típusú és aktív része tóriummal bevont wolframdrót-háló, amelynek felső végét sugárirányú, vezető távtartó elem köti össze a vezető anyagból készült, tengelyirányban húzódó centrális 8 rúddal. A 2 vezérlő rács felső végén zárt csőalakú és a katód közelében, a katódon kívül, attól sugárirányban térközzel elhelyezett perforált falrésze van. A 3 anód tömör csőszerű vörösréztag, amelynek felső vége zárt és kívülről előnyösen a szokványos hűtőszervekkel, pl. bordákkal van ellátva, amelyeket nem ábrázoltunk — és ezek elvonják a működés közben fejlődött hőt, hűtőfolyadék áramoltatása révén, amelybe a cső bemerül. A fent említett három koaxiális csőszerű elektróda az 1 katód, 2 vezérlőrács és 3 anód alsó végén csatlakozik egy-egy hozzátartozó 5, 6, 7 csatlakozótaghoz, amely a cső alsó részéből nyúlik ki és arra szolgál, hogy a hozzátartozó elektródát egy — nem ábrázolt — koaxiális tápvonal megfelelő áramvezetőjével kösse össze. A koaxiális 5, 6 és 7 csatlakozó tagakat szigetelőanyagból, rendesen kerámiából készült 4 távolságtartó gyűrűk tartják meg az egymás-4 hoz képest előírt távolságiban. A tengelyirányú 8 rúd biztosítja a közvetlen fűtésű 1 katód számára a második csatlakozót és keresztül nyúlik az 5 csatlakozótag közepéibe szerelt szi-5 getelőn. A találmány értelmében a viszonylag nagy villamos ellenállású anyagból, pl. kovar ötvözetből készült gyűrűalakú 9 elem a 3 anód és a 2 vezérlőrács, között, azokkal koaxiálisán van 10 rögzítve és a Belső anódfelület alsó végében kialakított kerületi vájatban van elhelyezve. A 9 elemet az ábrázolt helyzetben különböző módon lehet rögzíteni; a példában az említett 9 elemet úgy ábrázoltuk, hogy az két félkörív-részből 15 tevődik össze, amint az világosan kitűnik a 2. ábrából. Mindkét rész végei sugárirányban kifelé vannak hajlítva és például forrasztással a 3 anód belső falfelületéhez vannak erősítve, az átmérő irányában átellenes 10 és 11 helyek-20 nél. A 10 és 11 helyek között levő közbenső pontoknál a 9 elemet sugárirányban befelé az említett anód falfelülettől térköz választja el. A találmány szerinti módusgátló 9 elem jelentőségének megértéséhez hasznosak a követ-25 kező magyarázatok. Az 1. és 2. ábrán bemutatott koaxiális elektródájú cső működésekor az 5, 6 és 7 csatlakozó tagok a (nem ábrázolt) megfelelő csőszerű áramvezetők felső végeihez csatlakoznak, amelyek 30 koaxiális tápvonalat alkotnak és amelyeket rendesen alsó végeiknél kapácitív hangoló magok vagy dugattyúk zárnak rövidre. Ezek a koaxiális tápvonalak így a felső végeikhez csatlakozó 1 katóddal, 2 vezérlőráccsal és 3 anóddal üreg 35 rezonátorokat alkotnak, amelyek rendesen az ún. transzverzális elektromágneses vagy TEM módusfoan rezonálnak. Ebben a rezonancia mó- ~" dúsban az elektromos térvektorok a koaxiális tápvonal bármely keresztmetszetében valameny-40 nyien szimmetrikusan sugárirányban kifelé vagy befelé irányulnak és intenzitásuk egyenlő, imíg a mágneses erővonalak a tápvonal áramvezetőivel koncentrikus köröket alkotnak. Az ilyen üreg , rezonátorok azonban más rezonancia-módust is 45 lehetővé tesznek, a TE módust, amelyben az elektromos térvektorok bár sugárirányban helyezkednek el, a kerület mentén nem szimmetrikusak és mind. értelmük, mind intenzitásuk változó a tápvonal keresztmetszetének kerülete 50 mentén úgy, hogy ipárosszámú feszültség csomópontot és ellentétes feszültségű csomópontot alkotnak. A hozzájuk tartozó mágneses erővonalaik az elektromos erőtér vektorait koncentrikusan körülvevő körök. 55 Ennek a TE rezonancia módusnak a jelenléte lehetővé teszi, hogy parazita rezgésiek induljanak meg bármely frekvenciánál, amely magasabb, mint az ehhez a módushoz tartozó levágási fc frekvencia. Ez egy olyan lc levágási 60 hullámhossznak felel meg, amely lényegében a koaxiális tápvonal közepes kerületének (a belső és külső tápvonal-vezeték között egyenlő távolságra fekvő kerület) a jelenlevő feszültséghurokpárok n számával elosztott hosszával 65 egyenlő, A legtöbb esetben a levágási fc frek-2
