152758. lajstromszámú szabadalom • Eljárás vinil-monomérek polimerizálására

MAGYAR NÉPKÖZTÁRSASÁG ORSZÁGOS TALÁLMÁNYI HIVATAL SZABADALMI LEÍRÁS Bejelentés napja: 1964. XI. 04. (El—203) Olaszországi elsőbbsége: 1963. XI. 18. Közzététel napja: 1965. XI. 22. Megjelent: 1966. VII. 15. 152758 Szabadalmi osztály: 39 c Nemzetközi osztály: C 08, fi Decimái osztályozás: Feltalálók: Dorsini Giancarlo, Visani Francesco, Lodi Luciano, vegyészek, Milano, Olaszország. Tulajdonos: Societa Edison, Milano, Olaszország. Eljárás vinil-monomérek polimerizálására l A találmány eljárás vinilnmonomérek alacsony hőmérsékleten történő polimerizálására, közelebbről megjelölve a találmány oly polimerizálási eljárásra vonatkozik, amelynek során a polimerizálást oly folyósítószer jelenlétében' folytatjuk le, amely a reagáló tömeget a polimerizáció folyamán nagy mértékben folyékony állapotban képes tartani. Ismeretes, hogy olyan polimerek előállítása során, melyek a monomerben nem oldódnak, a konverziót a polimerizáció tömegben való lefolytatása esetén (amint e módszer a polivinilklorid előállítása során alkalmazható lenne) nem lehet egy bizonyos határértéknél magasabbra növelni; ennek az az oka, hogy a reagáló tömeget nem lehet cseppfolyós állapotban tartani és így nem tudunk homogén termiékhez jutni. A reagáló tömeg viszkozitása olyan nagy, hogy kielégítő mértékű keverést nem lehet alkalmazni. A vinilklorid alacsony hőfokon történő polimérizálása során feltétlenül szükségesnek látszik a reakció termikus viszonyainak gondos szabályozása; ilyen alacsony hőfokú polimerizálással a vinilklorid esetében oly polimerekhez jutunk, amelynek kémiai—fizikai jellemzői számottevő mértékben felülmúlják a szobahőfokon vagy magasabb hőmérsékleten nyert polimerekéit. Ilyen körülmények között még nagyobb a jelentősége a gondos hőfok-szabályozásnak a polimerizáció. teljes lefolyása során, egyrészt a reakció-tömeg kellő mértékű folyékonyságának fenntartása, másrészt pedig a képződő reakcióhő teljes kiküszöbölése érdekében. 5 Másrészről, a polimerizáció folyamatának a monomer polimerré való viszonylag kisfokú konverziója mellett történő megszakítása káros az eljárás ipari alkalmazása szempontjából, minthogy a monomer visszanyerésének a ter-10 melt polimiér súlyegységére számított aránya a konverzió fokától függ. Így pl. 10%-os maximális konverzió-határérték esetében a monomert mintegy tízszer kell bevinni a reakciókörnyezetibe a polimerré való teljes konverzió 15 biztosítása céljából, míg 20%-os konverzió-határérték esetén a szükséges visszavezetési ciklusok száma ötre csökken, a gyártási költségek megfelelő arányú csökkenése és az üzemi berendezés hatásfokának megfelelő arányú növe-20 kedése mellett. A maximális konverzió-határérték növelése a katalizátor kihasználása szempontjából is előnyösnek bizonyul (a katalizátor kihasználási fokán a felhasznált katalizátor súlyegységéré'szá^ 25 mított polimer-termékmennyiséget értjük); ha ugyanis a polimerizációt alacsony konverzió-értéknél már megszakítjuk, akkor a még aktív katalizátor nem kerül teljes mértékű kihasználásra. 30 A katalizátornak a reagálatlan polimerből va-152758