152713. lajstromszámú szabadalom • Hidrofil kopolimerizátumok vizes emulziói, és eljárás azok előállítására

3 152713 4 mint pl. etilén, propilén vagy izobutilién, valamint ezek keverékei, monovinilHaromás. vegyületek, mint pl. sztirol, alfa-metil-sztírol, vinil-toluol, 2,4-dimetil-sztirol, 3,5-dimietil^sztirol, p-klór-^sztirol stib. Anra is lehetőség van, hogy a fentiek mellett térhálósító hatású monomereket, mint pl. dwinil-foenzolt vagy etuén-glikol-dimetakrilátot alkalmazzunk további kapolimerizáliható komponensként, azonban ezeket az anyagokat a monomerek teljes súlyára vonatkoztatva célszerűen 0,1—5% mennyiségiben adagoljuk, A találmány szerinti kopóhmerizátuimremulziók előállítása a vizes emulzióban végzett ismert polknerizációs eljárásokhoz hasonló módon történhet, így pl. a monomerek polimerizációját vagy ojtásos poliimerizációként folytathatjuk le. Emellett az anionos, kationos vagy nem ionos típusú ismert emulgeátarok vagy azok kombinációi is felhasználhatók. Megfelelő anioniaktív emulgeátorokként példaként említjük az alábbi vegyületeket: hosszú szénláncú mono- vagy polikarbonsavak, mint pl. zsírsavak vagy gyanitasavak, elsősorban 10— 20 szénatomos ilyen savak alkáli- vagy ammóniuimsói, telitett vagy telítetlen dikarbonsavaknak hosszú szónláncú agyértékű alkoholokkal képezett félészterei, savanyú alkil-kénsavészterek sói, hosszú szénláncú alkil-szulfonsavak, valamint al'Ml-iaril-szulfonsiavak alkáli-fémsói, szulfonált olajok sói, vagy zsírsavak kondenzációs termiékéinek oxi-, ill. amino^alkil-karbonsavakkal, ill. -szulfonsavakklal képezett sói, szulfonált etilén-oxid-adduktok sói és hasonlók. Megfelelő kationaktív emulgeátorok példáiként megemlítjük a csatolt rajz szerinti képletnek — ahol R rövid szénláncú alkilgyököt, R' és R" célszerűen rövid szénláncú alkilgyököt jelentenek — megfelelő típusú szervetlen vagy szerves savaiknak alkil-, aril-, aralkil- vagy gyantaaminokkal képezett sóit, továbbá kvaterner ammóniumvegyületöknek hosszú szénláncú alkilgyökkel, célszerűen 10—20 szénatomos alkilgyökkel képezett sóit. Nem ionos emulgeátorok példáiként megemlítjük az etilén-oxid (5—öO mól) reakciótermékeit fenolokkal (1 mól), továbbá alkilénoxidok és zsíralkoholok reakdótermékeit. A fentebbi emulgeátorok mellett tetszőleges időpontban beadagolhatunk a rendszerbe ismert védőkolloidokat is, mint pl. pofivinilHaJkoholt és polivinil^pirrolidont, poliakril-aminokat vagy vizoldlható kopolimerizátuinakat 50%-nál nagyobb akrilaimid-ntartalommal, poliakrilsavas sókat, formaldehidnek naftalin-szulfonsavaklkal képezett kondenzációs termékeit, kazeint, tragantot, alginsavátoat, metoxi- vagy karboxi-cellulózt, vagy szervetlen vegyületéket is, mint pl. magnézium-hidroxidot, finom eloszlású bárium-szulfátot vagy nagy disziperzitásfokú kovasavat és egyéb hasonló hatású anyagokat. A fenti emulgeátorokat általában 1—20 súly% mennyiségben célszerű alkalmazni. A találmány szerinti kopolimerizátuni-emulziók előállítására alkalmasak a hosszú szénláncú (10—2i5 szénatomot tartalmazó) monokarbonsavak, különösen az etilénes telitetlenségű monokairbonsavak alkáli- vagy ammóniumsói, melyeket célszerű 7—20 súly% mennyiségben 5 alkalmazni. Ezeknek a segítségévjel különösen jól tárolható, finom szemcséjű kopolinierizátum-emulziókat kapunk. A találmány szerinti kopolimerizáeiós .eljárás katalizátoraiként a szokásos gyökkópző anyagok 10 jönnek számításba. Ezek közül különösen előnyösek az ún. redox rendszerek, amelyek oxidatív hatású komponensekként alkáli- vagy ammónium-perszulfátot, hidrogén-peroxidot, alkáli- vagy anTmonium-peiiklorátokat, -perborá-15 tokát, -perkarbonátokat, valamint -perfoszfátokat tartalmaznak. Redukáló anyagokként savas közegben is működő alacsony vegyértékű kénvegyületek, mint pl. az alkáli- vagy amimónium-piroszulfi-20 tök, alkáli- vagy ammiómum^hidrogén-TSZulfitok vagy az alkálí-tioszulfátok említhetők. Számításba jönnek még az alfcálifiémHf'Ormialdehid-szulfoxilátok, a formamidin-szulfinsav, a p-toluol-szulfinsav, valamint a csak lúgos közegben 25 hatásos redulkálószerek, mint pl. a trietanol-amin, a dietilén-triamin és a trietilén-tetramin. Ezeket a katalizátorokat a felhasznált monomer mennyiségéhez viszonyítva a szokásos 0,1—10 aúly'% mennyiségben alkáLmazhat-30 juk. A redukált komponens mennyisége az oxidáló komponensnek legalább 10 súly%^a legyen. A találmány szerinti kopolimerizáeiós eljárásban előnyösen felhasználhatók az alkálivagy ammóniuim-perszulfátnak 0,1—2,0% meny-35 nyiségű alkáli-hidrogén-szulfittal vagy alkálipiroszulfittal képezett kombinációi. A molekulasúly nagyságának szabályozására önmagukban ismert szabályozók, mint pl. hoszszú szénláncú, vagyis kb. 8—1.8 szénatomot tar-40 talmazó merklaptánok, mint pl. terc. dodecil-nmerkaptán, továbbá diizopropil-xantogén-diszulfid és hasonló vegyületek' használhatók. Ezeket a szabályozókat a monomer teljes mennyiségére vonatkoztatva 0,02—i5 súly% 45 mennyiségben célszerű alkalmazni. Az emulziós kopolimerizációt 1 és 12 közötti pH-értéken lehet lefolytatni. Előnyösen dolgozhatunk 7-es vagy ennél nagyobb pH-éntéknél. A polimerizáció idő előtti letörése gyakran azt 50 eredményezi, hogy az emulzió beszáradásakor még ragadós filmek keletkeznék. A találmány szerinti kopolimerizátum^emulziókat felhasználás előtt a butadién-ipolimerizátumok esetében használatos stabilizáló sze-55 rékkel, pl. krezolok és kamfén kondenzáld ós termékeivel, 2,6-di-tere.4>util-p-krezollal, a difenil-amin aralkilálási termiekéivel, 2,2-cnetilán-bisz-(4-metil-6-eiklohexü-fenol)-lal stb. célszerű elegyíteni. A »talbilizálószer mennyisége az 60 emulzióknak a polimerizációban résztvevő részére vonatkoztatva előnyösen kb. 0,3—5 súly%-ot ér el. A találmány szerinti kopoliimerizátuni-emulziókhoz természetesen adagolhatunk mind kis^, tí5 mind nagymólsúlyú egyéb latex-^segédanyago-2