152694. lajstromszámú szabadalom • Eljárás és berendezés erősítőfokozatok átviteli karakterisztikájának linearizálására

3 152694 4 Ezek az erősítők tehát a közvetlen csatolású egyenáramú erősítők hibáit azzal próbálják kiküszöbölni, hogy a szükséges erősítés nagyobbik részét váltóáramú csatolású erősítővel valósítják meg. A vivőfrekvenciás egyenáramú erősítők munkapont vándorlását tehát csak a modulátor és demodulator fokozat okozza. A modulálás és demodulálás azonban mindenképpen nonlineáris elem felhasználását teszi szükségessé. Ezek miatt további stabilitási és linearitási problémák lépnek fel, amelyek csak bonyolult kapcsolásokkal oldhatók meg. A vivőfrekvenciás erősítése után egy demodulator fokozaton keáltalában kis teljesítményű, így továbbra is szükség lehet egy vagy több nagyteljesítményű közvetlen csatolt erősítő fokozatra, amelyekre továbbra is jellemzők a közvetlen csatolt egyenáramú erősítőknél említett hibák. Jelen találmány célkitűzése a közvetlen csatolású-, és a vivőfrekvenciás egyenáramú erősítők előnyeinek egyesítése azok kedvezőtlen tulajdonságai nélkül, valamint a leírás elején említett összes alapkövetelmény kielégítése. A találmány szerinti eljárásnál az erősítőfokozat átviteli karakterisztikáját zárt-hurkos szabályozó lánccal befolyásoljuk. A találmányt a fig. 1. kapcsán magyarázzuk. Az erősítő egyenáramú csatolású. Az erősítendő jelet az A pontra vezetjük. Innen a jel az FI előerősítő fokozatra kerül, majd az F2 különbségképző fokozat B bemenetére. Az F2 különbségképző fokozat kimenete vezérli az F3 végerősítő fokozatot. Az F3 végerősítő fokozat D kimeneti pontjáról a felerősített hasznos jel teljesítményének egy részét az F4 osztó fokozatra vezetjük. Ugyancsak az F4 osztó fokozatra kerül az F5 erősítőalapszint beállító fokozat kimeneti jele. Az F5 erősítő-alapszint beállító fokozat a jelet az F6 referencia szintadóról kapja. Az F4 osztó fokozat kimeneti jelét az F2 különbségképző fokozat C bemenetére vezetjük vissza. Ez a fokozat a B és C bemeneti pontokon levő jelek különbözősége esetén az F3 végfokozatot úgy vezérli, hogy az F2 különbségképző fokozat B és C bemenetein megjelenő jelek közti különbség minimumra csökkenjen. Ha az F6 referencia szintadóval az F5 erősítő alapszint beállító fokozatra jutó feszültséget megváltoztatjuk, ez azt eredményezi, hogy az F4 osztó fokozaton keresztül az F2 különbségképző fokozat C bemenetére jutó feszültség is megváltozik és ezzel természetesen az F2 különbségképző fokozat B és C bemeneti pontjára jutó feszültségek közti különbség is. Ez olyan értelemben vezérli az F3 végerősítő fokozat munkapontját, hogy a különbség minimumra csökkenjen. Ezáltal az F3 végerősítő fokozat kimeneti jele az F6 referencia szintadó jelének megváltoztatásával arányosan megváltozik. Ha az F3 végerősítő D pontján megjelenő kimeneti jelben bármilyen instabilitás lép fel (pl. lecsökken a kimeneti jel), az visszajut az F4 osztó fokozaton át az F2 különbségképző fokozatra, mely az általa kiadott szabályozó feszültség segítségével a fellépett változással ellentétes irányban változtatja meg az F3 végfokozat munkapontját. Az előbbi elrendezésnek egy konkrét áramköri példája a fig. 2. — n látható. 5 Az erősítő két bemeneti pontja 1 és 2. Az 1 bemeneti pont a TI tranzisztor, a 2 bemeneti pont a T3 tranzisztor bázisára kapcsolódik. A TI tranzisztor és a T2 tranzisztor közös R4 emitter ellenállással rendelkezik. A T2 tranzisz-10 tor kollektorpontja a T5 tranzisztor, a T4 tranzisztor kollektorpontja pedig a T7 tranzisztor bázisára kapcsolódik. A T5 tranzisztor emittere a T6 tranzisztor bázisára, a T7 tranzisztor emittere a T8 bázisára van kötve. A T6 tranzisztor 15 emitterében az R12 ellenállás-, a T8 tranzisztor emitterében pedig a terhelő Rll. ellenállás található. A T6 tranzisztor emitterpontja a 3 kimeneti pont, a T8 tranzisztor emitterpontja az 5 kimeneti pont. A Pl potenciométer és a 20 P2 kettős-potenciométer a pozitív U/ tápfeszültség és a földpont között képez feszültségosztót. A P2 kettős-potenciométer egyik leszedője az R8 ellenálláson keresztül a T2 tranzisztor bázisára, a másik leszedője pedig az R7 ellenállá-25 son keresztül a T4 tranzisztor bázisára kapcsolódik. A T2 tranzisztor bázisára kapcsolódik még az RIO ellenállás, melynek másik végpontja a 3 kimeneti pontra van kötve. A T4 tranzisztor bázisára az R9 ellenállás kapcsolódik, melynek 30 másik vége az 5 kimeneti pontra van kötve. Az áramkör működése a következő: a földszimmetrikus bemeneti jelet az 1 és 2 bemeneti pontokra vezetjük. Az 1 pontra vezetett jel a TI tranzisztoron keresztül a T2 tranzisztor-, a 35 2 pontra vezetett jel a T3 tranzisztoron keresztül a T4 tranzisztor emitterét vezérli. A T2 tranzisztor kollektoráról a jel a T5 és T6 tranzisztorokon keresztül a 3 kimeneti pontra, a T4 tranzisztor kollektoráról a jel a T7 és a T8 tran-40 zisztorokon keresztül az 5 kimeneti pontra kerül. A T2 tranzisztor bázisára az R8 és RIO ellenállásokból álló osztófokozat jelét-, a T4 tranzisztor bázisára az R7 és R9 ellenállásokból álló osztófokozat jelét vezetjük. A végfokozat 45 munkaponti beállításához szükséges feszültséget a +UÍ stabilizált tápfeszültség forrásból a Pl és P2 potenciométerekből álló feszültségosztó segítségével állítjuk elő. A Pl potenciométer a T6 és T8 végerősítő tranzisztorok munkapont-50 ját azonos értelemben változtatja, így alkalmas a kivezérlési tartomány nagyságának beállítására. A P2 kettős potenciométerrel a T6 és T8 végerősítő tranzisztorok munkapontját ellentétes ' értelemben változtathatjuk, így segítségé-55 vei a nyugalmi munkapont a kivezérlési tartományon belül tetszőleges helyre állítható be. A fokozat erősítését az R7 és R9 ellenállások viszonya, valamint az R8 és RIO ellenállások viszonya határozza meg. A rendszer nagyfokú 60 stabilitását az biztosítja, hogy a különbségképzők kényszerkapcsolatot létesítenek az erősítő 1 bemeneti pontja és 3 kimeneti pontja, illetve a 2 bemeneti pontja és 5 kimeneti pontja között oly módon, hogy az R8 és RIO, illetve R7 és 65 R9 ellenállások arányában visszavezetett kimenő 2