152692. lajstromszámú szabadalom • Eljárás etilében és propilénben dús gáz termelésére

3 152692 4 A jelen találmány egyik jellemzője értelmé­ben azt találtuk, hogy viszonylag vastag rétegű katalizátorágy alkalmazása esetén, amelyben a katalizátorréteg vastagsága és az ágy átmérője közötti viszony értéke 0,5 és 1,2 között, elő­nyösen 0,7 és 0,9 között van, nagy térsebesség­gel dolgozhatunk és kondenzálható szénhidrogé­neket csak csekély mértékben tartalmazó gáz­alakú terméket kapunk. A katalizátort a találmány értelmében tűz­álló anyagokból, mint szilikátokból, aluminátok­ból, szilikoaluminátokból vagy a periódusos rendszer II. és/vagy III. csoportjába tartozó fémek, mint a magnézium és/vagy alumínium oxidjaiból kiindulva állítjuk elő, előnyösen 10— 20 mm átlagos szemcsenagyságú alakban alkal­mazva ezeket az anyagokat. Az átlagos reakcióhőmérsékletet, amely 700 C° és 900 C° között van, az etilén és propilén között a végtermékben kívánt súlyaránytól füg­gően választjuk meg. Adott óránkénti térsebes­ség esetén, amely pl. 650—1000 kg átalakítandó könnyű párlat/m3 katalizátor lehet, 1 m vas­tagságú katalizátorréteg mellett, a termékben az etilén/propilén viszony a hőmérséklet eme­lésével 1-ről 5-re növelhető, miközben a reak­ciótermékben csökken a kondenzálható mellék­termékek mennyisége. Ha viszont egyidejűleg növeljük a térsebességet és a reakcióhőmérsék­letet a megadott határok között, akkor az ole­finek termelését állandó szinten tarthatjuk. A vízgőz/szénhidrogén arány, a kiindulóanyag természetétől függetlenül, az alkalmazott reak­cióhőmérsékletnek megfelelően 0,5 és 1,5 kö­zött lehet. A vízgőz lényeges szerepet játszik a találmány szerinti eljárásban, minthogy az el­gőzölögtetett szénhidrogének parciális nyomá­sának csökkentésével megkönnyítjük a dehidro­génezési reakciókat és az oldalláncok lehasítá­sát, védjük a reakciótermékeket és korlátozzuk a másodlagos reakciókat és a koromképződést, A találmány egyik további jellemzője értel­mében bizonyos esetekben előnyös lehet az el­járást két egymást követő fokozatban lefoly­tatni, hogy olyan véggázt kapjunk, amelyben az etilén/propilén arány 1 körül van, csekély a kondenzátum mennyisége és ebben is nagy a könnyen értékesíthető aromás szénhidrogének mennyiségi aránya. Ebben az esetben az átalakítás első fokozatá­ban alacsony hőmérsékleten dolgozunk és olyan gázt kapunk, amely 35—45 súly% kondenzál­ható terméket tartalmaz. A termék kb. 40% aromás szénhidrogént is tartalmaz, amint ezt a fenti táblázat mutatja; ez utóbbiak gyakorla­tilag nem keringtethetők vissza az eljárásba. A második fokozatban ezt a terméket ugyan­olyan katalizátorágy jelenlétében, ugyanolyan súlyarányú (1,08) vízgőz jelenlétében, magas­hőmérsékletű átalakításnak vetjük alá. Ily módon viszonylag csekély mennyiségű kondenzálható szénhidrogént kapunk, amely kb. 98%-ban benzolt, toluolt és xilolt, tehát köny­nyen értékesíthető termékeket tartalmaz. A két egymás követő fokozatban kapott gázalakú ter­mék egyesítése útján oly gázalakú termékhez jutunk, amely nagyobb mennyiségben tartalmaz propilént, mint az a termék, amelyet a kiin-5 dulóanyag egyetlen magashőfokú műveletben történő kezelése esetén kapnánk. A találmány szerinti eljárás kivitelezésére al­kalmas berendezés egy példaképpen! kiviteli alakját az alábbiakban a csatolt rajz alapján is­mertetjük; hangsúlyozni kell azonban, hogy a 10 találmány egyáltalán nincs a berendezés e kivi­teli alakjára korlátozva. A berendezés lényegében egy 1 égési kamrá­ból, egy 2 krakkolókamrából és egy 3 hőreku­perátorból áll, amelyeket a 4 és 5 csővezetékek 15 kötnek össze egymással. Az égési kamra és a krakkolókamra fémburkolatú, belül tűzálló és hőszigetelő béléssel. Az égési kamra alsó része egy 6 égővel van felszerelve, amely az eljárás hevítési szakaszában forró oxidáló égési gázt 20 termel; ez a 7 katalizátort a kívánt reakcióhő­mérsékletre hevíti és egyúttal elégeti az eljárás előző szakaszában az égési kamrában lerakódott szenes maradékokat. A 8 égő a 2 krakkolókamra felső részén van elhelyezve; ez adott esetben 25 kiegészítő kalóriamennyiséget szolgáltathat a 7 katalizátornak. A hevítőgáz az 5 csővezetéken át hagyja el a 2 krakkolókamrát és a 3 hőrekupe­rátoron halad keresztül, ahol érzékelhető hő­tartalmánák nagyobb részét leadja, mielőtt a 30 9 kürtőn keresztül a légkörbe távoznék; a 9 kürtő 10 zárószelepe az eljárás hevítési szakasza folyamán nyitott helyzetben van. A 3 hőreku­perátor az eljárást a gőzszükséglet szempont­jából önellátóvá teszi. 35 Az eljárás termelő szakaszában a kiinduló­anyagot — adott esetben porlasztott, ill. elgő­zölögtetett állapotban — a 11 injektoron ke­• resztül, vízgőz segítségével lövelljük be a 4 csővezetékbe, míg a kiegészítő gőzmennyiséget 40 a 12 csövön át vezetjük be az 1 égési kamrába, ahol az előzetesen felhevítődik, mielőtt egye­sülne a 4 csővezetékbe bevezetett reakcióelegy­gyel. A szénhidrogének és vízgőz elegye felül­ről lefelé halad keresztül a 4 krakkolókamrá-45 ban levő 7 katalizátorágyon, a reakciótermékek pedig, miután gőzbefúvatásnak vetettük őket alá a 2 krakkolókamra alsó részén levő 13 csö­vön át befúvatott vízgőz segítségével, keresztül­haladnak a 3 hőrekuperátoron és a 14 csőveze-50 téken keresztül a rajzon fel nem tüntetett végső kezelési és elválasztási műveletekbe vezetjük őket, miközben a 9 kürtő 10 szelepe zárt hely­zetben van. A szabad oxigént tartalmazó égési gázok és 55 a redukáló jellegű gázalakú reakciótermék ele­gyedésének elkerülése, valamint az átalakítás befejezése után a berendezés teljes térfogatát még kitöltő termelt gáz maradéktalan kinyerése érdekében az üzem két szakasza között vízgőz-60 zel öblítjük át a berendezést. Az alább következő példák az eljárás külön­böző gyakorlati lehetőségeinek megértését se­gítik elő; az eljárás alkalmazási köre azonban nincsen ezekre a példákra korlátozva. A példák 65 azt is mutatják, hogy a kiinduló ásványolaj-2

Next

/
Thumbnails
Contents