152616. lajstromszámú szabadalom • Mérőkör és végfokozat három-, ill. többálásos szabályozóhoz
3 152616 4 háromállásos szabályozó egy példaképpeni kiviteli alakját ábrákon mutatjuk be, amelyek közül az 1. ábra egy végfokozattal, erősítőkkel és mérőkörrel bíró teljes készülék kapcsolási rajzát, míg a 2. ábra a mérőkör egy általánosított kiviteli alakjának kapcsolási rajzát mutatja. Az I. végfokozat relés működésű. Egy transzformátor SA szekunder tekercse váltakozó feszültséggel táplálja a Vi és V2 elektroncsöveket. Az elektroncsövek helyett értelemszerűen más elektromosan vezérelhető kapcsolóelem, mint pl. tiratron vagy egyéb gáztöltésű cső, tranzisztor stb. is alkalmazható. A kapcsolás olyan, hogy a csövek a tápfeszültség félperiódusára felváltva lezárnak. A csövek rácsán az anódfeszültséggel azonos frekvenciájú és a mérendő értéktől függően azzal azonos vagy ellenfázisú vezérlő feszültség van. Ha a vezérlő jel az anódfeszültséggel megegyező fázisú, akkor az illető cső vezet. Ennek anódkörében elhelyezett Q, ill. C2 kapacitással csillapított Ji, ill. J2 jelfogó addig marad behúzott állapotban, amíg a vezérlő jel fázist vált. Ellenfázisú vezérlőjel esetén a Ji, ill. J2 jelfogó elengedett állapotban marad. A példa szerinti kapcsolás szimmetrikus, az index-számok csupán az egyes csatornákra utalnak; a szimmetria nem feltétlenül szükséges, mert a csatornák függetlenek egymástól. Az Rvi, ill. Rv2 védőellenállások a csövek rácsait védik a megengedettnél nagyobb rácsáramoktól. Példánkon egyszerű R)C csatolást tüntettünk fel, amelyet az Rg és Cc elemek képeznek; ehelyett azonban más rendszerű pl. transzformátoros csatolás is alkalmazható. Az Ei és E2 feszültségerősítők Sz szűrőn keresztül való egyenfeszültség ellátását a G Graetz-kapcsolással oldottuk meg. Az I végfokozatot a megfelelő érzékenység elérése céljából, valamint a kapcsolás hiszterézisénék elkerülése végett az Et és E2 feszültségerősítőkön keresztül célszerű táplálni. A II erősítő- és szűrő-fokozat Ei és E2 feszültségerősítői a transzformátor anódköri SA szekunder tekercsének váltakozó. feszültségével azonos frekvenciájú váltakozó feszültséggel meghajtott olyan III mérőkörről táplálandók, amelynél a mérendő jellemző egy előre meghatározott értékének megfelelő ellenálMsértéknél — amikor az I végfokozatnak kapcsolnia kell — a fázishelyzet 180°-os változása áll elő. Ez lehet váltakozó áramú hídkapcsolás is, amelyet célszerűen ugyanannak a transzformátornak egy másik SH szekunder-tekercséről táplálunk, amelynek SA szekunder tekercse az I végfokozat anódköreit táplálja. A híd váltakozó feszültségű táplálása a K és az L ipontokon történik, míg az ezzel átellenes két másik, M és N pontja az Ei és E2 feszültségerősítőkhöz csatlakozik. A III. mérőkör feladata a I végfokozat mindkét csatornájának kivezérlése az Ei és E2 feszültségerősítőkön keresztül. A mérőkor lénye^ gében különleges hídkapcsolás, amivel minden olyan jellemző ím érhető, amely ellenállás-távadóval ellenállásváltozássá alakítható. Az ellenállás-távadó mérőellenállása az Rm mérőellenállás. A változtatható Ra alapjelellenállás az alapjel beállítására szolgál, vagyis arra, hogy az Rm mérőellenallás, mely értéktartományban történjék a mérés; hogy az Ra alapjelellenállá-5 son beállított alapjelhez viszonyítva ténylegesen höl, azt az 1 csatornára vonatkozólag a Pi, a 2 csatornára vonatkozólag a P2 potenciométerek segítségével, egymástól függetlenül lehet beállítani. Az Rn és. Ri2 az 1 csatorna P x potenlf ciométeirének, az R2i és R22 a 2 csatorna P 2 potenciométerének beállítási tartományait megfelelően szűkítő előtétellenállások. A 2. ábrán olyan mérőkört mutatunk be, amely az Ra alapjelellen állás által meghatározott egyetlen Rm 1." mérőellenállás gyakorlatilag tetszőleges értékének környezetében a Pi, P2 • • • P« potenciométerek egyedi és egymástól független beállításával n-pontios kapcsolást tesz lehetővé, n/2 számú fázisérzékeny végfokozat segítségével. A poten-20 ciométierek — esetleg a kapcsolási tartományokat beállító RH, ... Ri2, R„i... R„ 2 előtétellenállásokkal — a transzformátor SH szekunder tekercsének két sarkára párhuzamosan vannak kapcsolva. így n + 1 állásos szabályozók épít-25 hetők. Az 1. ábrán bemutatott háromállásos szabályozó működése a következő: a szabályozni kívánt térbe benyúlik az Rm mérőellenállás, adott esetiben ellenálláshőmérő, amely folyamatosan 30 érzékeli a szabályozott jellemző pillanatértékét. Miközben Pi és P2 potenciométerekkel 0-állásban vagyunk, ami azt jelenti, hogy ha a változtatható Ra alapjelellenállás és R m mérőellenallás hidegyensúlyban van, akkor, a kimenő 35 feszültség mindkét potenciométeren 0. Ha az egyensúly felbomlik a Pi és P2 potenciométerek csúszkáin az egyensúly megbomlásának mértékétől függő nagyságú és annak irányától függő fázishelyzetű váltófeszültségű jel jelenik meg. 40 Ha Pi, ill. P2 potenciométerek et a 0 állásaikból ellentett értelemben állítjuk, akkor ez elállítások mértékétől függően az Ra alapjel-ellenálLással meghatározott hőmérséklet környezetében egy minimális és egy maximális hőmérsékletet 45 jelöltünk meg, amely értékek alatt, ill. felett az egyik, vagy másik csatorna Ji, ül. J2 jelfogója kapcsol. A jelfogók érintkezőit alkalmas kapcsolásban akár jelzésre, akár beavatkozó szerv működtetésére használhatjuk. 50 A találmány tárgyát képező háromállásos szabályozó és elektromotoros szelep használata esetén olyan háromállású, integráló tulajdonságú szabályozáshoz jutunk, amellyel a kétállásos szabályozással ellentétben — megfelelő ?5 beállítás mellett — a szabályozás nyugalomba kerül és a hőmérsékletet a terheléstől és egyéb zavaró jelektől függetlenül az előre beállított két határ között tartja. 'Kétállásos szabályozás esetén nyugalom egyáltalán nem. következhet í/U be. Egy másik példaként azt az eljárást írjuk le, amikor eluciós kromatográfiai és a találmány tárgyát képező készülékkel jelzést, vagy irányítást végzünk. A fcromatográf detektorában elhelyezett mérőellenallás által szolgáltatott jel 65 a detektoron átvezetett gáz hővezetőképességé-2