152614. lajstromszámú szabadalom • Eljárás javított tulajdonságú poliészter kontakt gyanták előállítására
5 152614 6 _ Iában csak korlátozott mértékben elegyednek sztirollal; egy átlagos összetételű gyanta csupán 40% sztirollal, míg 10% palmitinsav bevitele révén 85% sztirollal elegyíthető. A kémiailag kötött monokarbonsavak — hidrofob szén- 5 láncuk következtében — egyúttal kedvezően befolyásolják a poláris vegyszerekkel szembeni ellenállóképességet is; ilyen alapon a gyanták vízállósága is megnövekszik. A monokarbonsav. bevitele révén a levegő lö oxigénjének a kopolimerizáeióra gyakorolt inhibitáló hatása is kiküszöbölhető, vagyis megszüntethető a felület ragacsossága keményedé» után, és nő a felületi keménység. Ismeretes, hogy erre a célra paraffint és hasonló anyag»- IS kat szoktak a poliészter gyantákhoz keverni, amelyek a felületen elhelyezkedve elzárják a gyantát a levegőtől; ez a módszer azonban csak vízszintes felületeken alkalmazható, és a paraffinos réteget utólag végzett csiszolással, poliro- 2C zással el kell a felületről távolítani. Ezzel szemben a találmány szerinti eljárással készült gyanták függőleges helyzetű tárgyak esetén is alkalmazhatók; a kapott felület sima, a gyanta szabad monokarfoonsav-tartalmától függően ki- 2 5 sebb-nagyobb mértékben zsíros fényű; polirozásra csak akkor van szükség, ha magasfényű felülethez kívánunk jutni. Lakk-jellegű felhasználások esetén célszerű az eljárást úgy foganatosítani, hogy a polikondenzáció után viszony- 30 lag nagyobb i(0,l—2%) szabad monokarbonsavtartalmú terméket kapjunk. Itt említjük; meg, hogy a monokairbonsav-adalék sem kémiailag kötve, sem szabadon nem gátolja a gyanta tapadását a különböző felületekhez, szemben a 35 paraffin-adalékkal. A találmány szerinti eljárás alkalmazása öntőgyanták előállítása, ill. a kapott kontakt gyanta öntőgyantaként történő felhasználása esetén is igen előnyös, minthogy kopolimeriza- 40 ció, vagyis keményedés közben kisebb a repedezési veszély, és így nagyobb tárgyak is viszonylag könnyebben állíthatók elő. A találmány szerinti eljárás foganatosítására az alábbi kiviteli példákat adjuk meg. 45 1. példa: Olyan háromnyakú gömblombikba, amelyhez keverő, kondenzvíz-elvezető és gázbevezető 50 csatlakozik, beadagolunk 417 g ftálsavanhidridet ós 333 g etilénglikolt, majd melegítéssel megindítjuk a kondenzációs reakciót. A kondenzvíz eltávolítását C02 - vagy N 2 -gázárammal segítjük elő. A kondenzációt kib. 100-as sav- 55 szám eléréséig folytatjuk, majd 250 g maleinsavantoidridet adagolunk be. Ezután a reakciót addig folytatjuk, amíg a savszám ismét 160— A kiadásért felel: a Közgazdasági 6605770. Zrínyi (T) Nyomda, Budape 180-ra nem csökken, majd három részletben összesen 15 g ftálsav-monoetilésztert adagolunk be olyan módon, hogy a harmadik részletet kb. 90—95-ös savszám elérésekor adjuk a reakcióelegyhez. A kondenzációt 50—60-as savszám elérésekor fejezzük be. A kondenzáció során kapott gyantát 25—50 súly% sztirolban oldjuk, majd 1—2 súly% benzoilperoxiddal kikeményítjük. A keményedés időtartama 6'5 C°-on 2 óra, 80 C°-on 30 perc, 100 C°-on 10 perc. 2. példa: Mindenben az első példa szerinti módon járunk el, azonban a kondenzációs reakciót 469 g maleinsavanhidrid és 431 g 1,4-butilénglikol beadagolása után kezdjük el és 250—280-as savszámig folytatjuk. Ekkor kezdünk folyamatosan beadagolni 100 g sztearinsavat olyan módon, hogy az adagolást 50—60-as savszám elérésekor fejezzük be. A kondenzációt 30~H50~es savszám eléréséig folytatjuk, majd a kopolimerizációt az 1. példában leírtak szerint végezzük. Szabadalmi igénypontok: 1. Eljárás javított tulajdonságú poliészter kontakt gyanták előállítására két- vagy többértékű alkoholok, telítetlen kétbázisú savak, továbbá adott esetben telített kétbázisú savak polikondenzációja, majd az így kapott telítetlen poliészternek vinil- és/vagy allil-monomerekkel iniciálé anyagok jelenlétében végzett kopolimerizációja útján, amelyre jellemző, hogy a polikondenzációt kis mólsúlyú savanyú félészterek állandó jelenlétében végezzük oly módon, hogy a savanyú félészterek állandó jelenlétét 6—20 széniatomszámú monokarbonsavak adagolásával biztosítjuk. 2. Az 1. igénypont szerinti eljárás foganatosítási módja, amelyre jellemző, hogy a 6—20 szénatomszámú monokarbonsavakat 0,1—25 súly%, előnyösen 2—10 súly% mennyiségben alkalmazzuk. 3. Az 1. vagy 2. igénypont szerinti eljárás foganatosítási módja, amelyre jellemző, hogy a 6—20 szénatomszámú monokarbonsavakat a polikondenzáció során folyamatosan, vagy gyakorlatilag egyenletes elosztásban, több részletben adagoljuk a reakeióelegyhez. 4. Az 1. vagy 2. igénypont szerinti eljárás foganatosítási módja, amelyre jellemző, hogy a 6—20 szénatomszámú monokarbonsavak adagolását akkor kezdjük, amikor a polikondenzáció során a kezdeti savszám értéke gyakorlatilag a felére csökkent. és Jogi Könyvkiadó igazgatója :t V., Balassi Bálint utca 21—23. 3
