152587. lajstromszámú szabadalom • Rácsos tartószerkezet és az ahhoz tartozó kapcsolatok

13 152587 14 fogja azt, hogy az acélanyagú rácselem elő­állítás és összeszerelés után sohasem kerül nyo­más alá, benne nyomóigénybevétel nem kelet­kezik. Az acélanyagú rácselem előfeszítése to­vábbá azt is biztosítja, hogy a teljesen össze­szerelt rácsos tartószerkezet az illesztéseket szo­rosan egymásba kapcsolódó állapotban tartja még azok szállítása közben is, amíg olyan erő­hatások keletkeznek, amelyek a kötéseket szét­nyitni igyekeznek. A 14—18. ábrákon az előnyújtott vagy elő­feszített húzott rácselemek különböző változatai láthatók. A 14. ábrán pl. a 114 bilincs ki van küszöbölve és az alsó 100, illetőleg 102 öv­elemekhez külön előnyújtott 118, illetve 120 rácselemek vannak közvetlenül hozzákötve. A 118 és 120 rácselemek át vannak bujtatva a felső 96 és 98 övelemek összekapcsolódó fogai között és át vannak hajlítva a felső övelemek legfelső végeihez való hozzáerősítés céljából megfelelő rögzítőelemek segítségével. Látható tehát, hogy a húzott 118 és 120 rácselemek is meghatároznak egy módosított tetőponti illesz­tést és nemcsak azért vannak előfeszítve, hogy kezdeti feszültségeket létesítsenek az övelemek rálapolt illesztéseiben, hanem azért is, hogy a tetőponti illesztésnél a bilincs kiküszöbölhető legyen az összeszerelési idő és költségek csök­kentése céljából. A 15. ábrán 122 acélanyagú módosított alakú húzott rácselem van átbújtat­va a nyomott 106 övelem és a hozzá csatlakoz­tatott alsó övelem között. A húzott 122 rács­elem legalsó 124 végszakasza az alsó 102 öv­elem felső lapjához van erősítve megfelelő rögzítő elemekkel — mint ácskapcsok és ha­sonlóak — ami által a 12. ábrán bemutatott acélkengyelek feleslegessé válnak. A 16. ábrán a nyomott 104 farácsrúd be van kötve a felső 94 és alsó 100 övelemek közé. A további húzott 126 rácselem is — amely általában függőleges irányú és be van kötve a felső 96 övelem, va­lamint az alsó 100 övelem egymással ellenkező oldalon levő oldalfelületeibe — a 17. ábrán még világosabban van ábrázolva. A nyomott faanyagú rúd végei szintén ki vannak gyalulva vagy vágva a 96 és 100 felső, ill. alsó övelemek­re való rálapolás céljából egymástól eltolva vannak egymáshoz lapolással illesztve, de ame­lyeket a nyomott 104 rúd választ el egymástól. A 18. ábra a tetőponti illesztésnek és egy húzott elemnek a módosított alakját mutatja be előfeszítő 128 acélelemmel, amely át van búj­tatva felső 96 és 98 övelemek által meghatáro­zott tetőponti illesztésen, valamint az alsó 100 es 102 övelemek egybe kapcsolódó fogai- között. Az előfeszített 128 elemnek a felső és alsó övek közötti rögzítése céljából 130 és 132 végszaka­szok át vannak hajlítva. Ha szükséges, úgy húzott 134 és 136 vonórudak köthetők rá a 128 acélelemre és innen meghosszabbíthatók a tető­ponti illesztéshez és az alsó 100 és 102 övelemek­hez való erősítés céljából. Az előfeszített 128 acélelem a 134 ós 136 vonóvasakkal együtt azt a célt szolgálják, hogy előterheljék és előfeszít­sék az illesztéseket és kezdeti feszültségeket hozzanak létre az egész szerkezetben. Ez bizto­sítja a szoros és tökéletesebb fogzáródást és a rácsos tartószerkezet összes kapcsolatának szo­rosabb és tökéletesebb összetartását, minthogy 5 az illesztésekben létrehozott kezdeti feszültsé­gek mind ugyanazon típusúak és irányúak, mint amelyek a normális terhelés alatt keletkez­nek. Bár itt nem ismertetjük az itt ábrázolt vagy leírt acél rácselemek semmiféle külön-10 leges előfeszítési módját, az elgondolás szerint bármelyik jól ismert eljárás alkalmazható, minthogy ezek az előfeszítési módok nem képe­zik a találmány tárgyát. A találmány szerinti rácsos tartószerkezet va-15 lamennyi leírt kiviteli alakjánál látható, hogy az egymásra lapolt elemek által meghatározott illesztéseknek megvan az a rendkívüli képes­ségük, hogy felvegyék az egyes elemek között keletkező feszültségeket a fogak teherhordó fe-20 lületével és a fában keletkező nyírással azon a területen, ahol az elemek egymásra vannak lapolva. A faelemekbe bemetszett fogak ugyan­is az illesztéseknél az elemek között átadják a feszültségeket. A rácsos tartószerkezet elő-25 állításánál a fogaknak a szerkezeti elemekbe való bevágása egyszerű munka és így a talál­mány szerinti rácsos tartószerkezeteket nagy­bani gyártási módszerrel gazdaságosan lehet előállítani. A rácsos tartószerkezet kialakításá-30 nál két azonos alakú felső öv és két azonos alakú alsó öv képezhet egy egyszeres rácsos szerkezetet, míg a két nyomott rácsrúd, ame­lyek szintén azonos alakúak, csak két vágást igényel és így ezek is egyszerűen állíthatók elő 35 és szerelhetők össze. Minthogy az elemeket ' egymásra lapolják, a kivágási műveleteknél nagy megtakarítás érhető el. Az illesztéshez az egymásba kapcsolódó fogak vannak felhasznál­va és így semmiféle különleges berendezésre '!0 nincs szükség a rácsos tartószerkezet összeállí­tásához. Ezért az összeszerelési művelet lénye­gesen gazdaságosabb, mint bármely eddig is­mert rendszernél. A rácsos tartószerkezetek eddig ismert össze­'15 szerelési módjainál az erre a célra rendszeresí­tett lemezeknek a rácsos tartószerkezet elemei­vel való összeszereléséhez különleges szerelő-­asztalokra és szerszámokra volt szükség — mint pl. hidraulikus vagy mechanikai bertendezések-S0 re a tartóelemek megfogása céljából, mielőtt a lemezeket bepréselhették. Ezenkívül különleges eszközökre volt szükség a lemezek elhelyezésé­hez, drága hengereket és préseket kellett be­szerezni a lemezek fogainak, vagy a szegeknek 55 az eddig ismert rácsos tartószerkezetek, övele­meibe való besajtoíás céljából. A találmány alkalmazásával a rácsos tartószerkezet elemei­nek összeszereléséhez szükséges munkaidő csak töredéke az eddig ismert szerkezetek elemeinek 60 összeállításához szükséges időnek. A találmány tárgyát képező rácsos tartószerkezet ezenfelül összeszerelhető egyetlen helyzetben és nem kell átfordítani, amire pedig más rendszereknél szükség volt, ha szegek beverésére, ácskapcsok 55 beverésére, ragasztásra, vagy a lemezek elhe-T

Next

/
Thumbnails
Contents