152586. lajstromszámú szabadalom • Eljárás nehéz szénhidrogének átalakítására gázolajjá
152586 r 3 4 tánál per katalizátor-térfogat per óra térsebességgel (V V H), olyan mennyiségű hidrogén jelenlétében, amely az aszfaltmentesített maradék egy literére vonatkoztatva legalább 400 l-nek (előnyösen 500 és 5000 1 közötti mennyiségnek) felel meg, ami által aszfaltmentesített és hidrogénezett maradékot kapunk; d) az aszfaltmentesített és hidrogénezett maradék frakcionálása olyan módon, hogy legalább egy olyan desztillátumot kapjunk, amelynek a kezdeti desztillációs hőmérséklete 150 C° és 350 C° közé esik, és végső lepárlási hőmérséklete 450 C° és 650 C° közé (előnyösen 525 C° és 625 C° közé) esik, mimellett az említett desztillátum legalább 80 térf.% (előnyösen legalább 90 térf.%) mennyiségben tartalmaz 350 C° fölötti normális forrpontú komponenseket; e) az utóbbi desztillátum reagáltatása hidrogénnel a fentebb említett nehézpárlatnak legalább egy részével keverten, hidrokrakkoló zónában, olyan katalizátor jelenlétében, amely lényegileg legalább egy krakkoló elemet és legalább egy olyan hidrogénező elemet tartalmaz, amelyet a periódusos rendszer VI. és VIII. csoportjának féméiből, azok oxidjaiból és szulfidjaiból választottunk ki, 350 C° és 450 C° közötti (előnyösen 375 C° és 425 C° közötti) hőmérsékleten, 70 és 140 kg/cm2 közötti nyomáson, 0,2 és 2 térfogat folyadékbetáplálás a "hidrokrakkoló zóna bejáratánál per katalizátor-térfogat per óra térsebességgel, és legalább 400 1 (előnyösen 500 és 5000 1 közötti) mennyiségű hidrogén jelenlétében a folyékony töltet 1 literére vonatkoztatva a hidrokrakkoló zóna bejáratánál, miáltal olyan terméket kapunk, amely jelentős mennyiségben tartalmaz magas Dieselindexű olyan gázolajat, amely desztillációval elkülöníthető, mimellett ez a gázolaj pl. rendes körülmények között 160 G° és 360 C° közötti hőmérsékleten illó szénhidrogénekből áll. A hidrokrakkolásnál használt katalizátor-hordozók nem egyenértékűek. Ennek következtében, bár-lehetséges pl. molekuláris szitát vagy a szokásos szilicium-dioxid — alumínium-oxid keveréket használni, előnyös — ha magas kitermelést akarunk kapni — olyan sziliciumdioxid — alumínium-oxid keveréket használni, amelyben a szilicium-dioxid mennyisége 5— 45%, előnyösen 15—35%, az alumínium-oxidé pedig 55—95%, előnyösen 65—85% a hordozó súlyára vonatkoztatva. A találmány szerinti eljárásra tehát a feltételek bizonyos száma jellemző, amelyeket1 feltétlenül figyelembe kell venni, mert figyelmen kívül hagyásuk a kitermelés jelentős csökkenését, valamint a végső gázolaj minőségének romlását, elsősorban a felhasznált katalizátorok gyors dezaktiválódását eredményezi. Így fontos a hidrogénező lépés termékét olyan módon frakcionálni, hogy a hidrokrakkoló zónába csak desztillált frakció jusson, a desztillációs maradék kizárásával, amelyet előnyösen visszatáplálunk közvetlenül a hidrogénező egységbe vagy az aszfaltmentesítő egységbe. Hasonlóképpen lényeges legalább 150 kg/cm2 nyomást alkalmazni a hidrogénező lépésben, minthogy kisebb nyomások, pl. 50—100 kg/cm2 nagyságrendű nyomások esetén a jó minőségű gázolaj hozama csökken. A találmány szerint felhasznált berendezés elrendezése pl. a következő lehet. Az 1 vákuum-desztillációs kolonnába a 2 vezetéken keresztül nyers kőolaj atmoszférikus maradékát vezetjük be. A 3 vezetéken keresztül a vákuum-maradékot a pentánt (vagy C5 —C 6 könnyűbenzint) tartalmazó 4 aszfaltmentesítő egységbe továbbítjuk. Az aszfaltot az 5 vezetéken keresztül ürítjük ki, míg az aszfaltmentesített maradékot a 6 vezetéken keresztül távolítjuk el. Az utóbbi maradék a 7 hidrogénező egységbe jut; a rajzon egyszerűség kedvéért nem mutatjuk a hidrogén bevezetésére és recirkuláltatására szolgáló szokásos vezetékeket. A 7 egységből távozó anyagot, amelyből a hidrogént elkülönítettük, a 8 vezetéken keresztül a kisnyomású 9 szeparátorba vezetjük. A rendes körülmények között pl. 200 Cc alatt desztilláló könnyű szénhidrogéneket a 9 szeparátor felső részén a 10 vezetéken keresztül különítjük el: Az el nem desztillált szénhidrogéneket a 11 vezetéken keresztül a 12 vákuumdesztilláló egységbe juttatjuk. Ennek felső részén a 13 vezetéken keresztül rendes körülmények között pl. 200 C° és 600 C° között illó frakciót különítünk el. A maradékot a 14 vezetéken keresztül az aszfaltmentesítő egységbe vezetjük. Egy változat szerint azonban a maradékot közvetlenül, egész mennyiségében vagy részben továbbíthatjuk a 15 vezetéken keresztül a 7 hidrogénező egységbe. A 13 csővezetékben maradó frakció, egyesülve az 1 vákuum-desztillációs kolonna desztillátumával, amelyet a 23 vezeték szállít, a 16 hidrokrakkoló egységbe jut, amelynek a szokásos hidrogén-cirkuláltató vezetékeit a rajzon egyszerűség kedvéért nem rajzoltuk meg. A 16 zónából távozó hidrogéntől elkülönített anyag a 17 vezetéken keresztül a 18 desztilláló egységbe jut, amelyben elkülönül a keresett, pl. 160 C° és 360 C° között illó gázolaj frakció (19 vezeték), valamint a fejtermék, pl. egy Ci—C4 frakció (20 vezeték), és egy 160 C°-on illó C5 frakció (21 vezeték). Ennek a desztillációnak a 360 C° kezdeti forráspontú maradékát a 22 vezetéken keresztül recirkuláltatjuk. Egy változat szerint az 1 vákuum-rdesztilláló kolonna desztillátúmának egy részét a 24 vezetéken keresztül a 7 hidrogénező egységbe vezetjük. Ez a megoldás különösen akkor ajánlatos, amikor a 6 vezeték aszfaltmentesített vákuum-maradékának viszkozitása túlságosan nagy. A gyakorlatban 100 rész aszfaltmentesített maradékot előnyösen 10—50 rész vákuum-desztülátummal keverhetünk. Általában célszerű a 12 kolonna desztillációs maradékának csupán egy részét recirkuláltatni. Ebben az esetben a másik részt a 25 vezetéken keresztül ürítjük ki, és az 5 vezeték aszfaltjához adhatjuk. Egy másik lehetőség szerint a 9 kolonna fejlő 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 i
