152578. lajstromszámú szabadalom • Vízre nem érzékeny kenőanyag
152578 kenőanyagot az jellemzi, hogy oly adalékot tartalmaz, amely egy- vagy többféle, pirogén úton előállított, finom eloszlású fémoxidból és/vagy sziliciumdioxidból áll, amelyéknek a részecskéi ilyen oxidhidrát-csoportokat tartalmaznak vagy ilyeneket képezni tudnak. A fentiek során alkalmazott „részecske" kifejezés oly módon értelmezendő, hogy az mind a primer részecskékre, mind pedig az ezek agglomerációja útján képződő szekundér részecskékre is kiterjed. Különösen jól beváltak erre a célra az úgynevezett elegy-oxidok, amelyeket pirogén úton nyerhetünk, két oly illékony vegyület elegyének lángban történő elbontása útján, amely vegyületek hidrolízis vagy oxidáció útján oxidokat képeznek. Ilyen elegy-oxidok keletkeznek pl. akkor, ha valamely szilicium-tetrahalogenid és alumíniumhalogenid gőzalakú elegyét egy lángba vezetjük és vízképző gázok jelenlétében hidrolízisnek vetjük alá. Ezek az elegy-oxidok azt a jellemző tulajdonságot mutatják, hogy 0,005 mikron és 0,1 mikron közötti nagyságrendű primer részecskéiknek mindegyike tártai' mázza az elegy mindkét alkotórészét. A fentebbi jellemzésnek megfelelő és a találmány szerinti termékek előállítására alkalmazható néhány iyen elegy-oxid összetételét az alábbi I. táblázatban szemléltetjük. I. táblázat Elegy-oxidok Si02 A12 0 3 Fe2 0 3 Ti0 2 % % % % 1. 99,0 1,0 - - (a) 2. 80,0 20,0 — — 3. 83,0 — 17,0 — 4. — 7,0 — 93,0 5. 2,0 — — 98,0 (b) 6. 95,0 4,0 1,0 vagy 1,0 Megjegyzések: (a) Az elegy-oxidok alkalmazása nincs az e táblázatban megadott összetételi arányú elegy oxidra korlátozva, hanem az ilyen elegy-oxidok előállítási feltételeinek megfelelően tág határok közötti változások lehetségesek, (b) Az elegy-oxidok összetétele nincsen az itt megadott elemekre sem korlátozva, hanem e tekintetben is különféle változatok lehetségesek. A fentiekben ismertetett elegyoxidokkal ellentétben az ilyen oxidok mechanikai keverékei nem használhatók a találmány szerinti célra. Megkísérelték már pl. kenőanyagok kenőolajból történő előállítását oly módon, hogy sűrítőszerként kb< 40% pirogén úton előállított sziliciumoxid és 60% pirogén úton előállított alumíniumoxid keverékét alkalmazták. Az ilyen kenőzsírok azonban az alumíniumoxidnak bizonyos esetekben tulajdonított hidrofob tulajdonságok ellenére sem rendelkeztek a gyakor-5 lati célokra szükséges vízállósággal magasabb hőmérsékleteken. Ugyanilyen tapasztalatokat szereztek magnéziumoxid és pirogén úton nyert sziliciumdioxid keverékével készített kenőzsirokkal is. 10 A kenőanyagok elegy-oxidokkal, pl. 98—99% sziliciumdioxidból és 2—1% alumíniumoxidból álló elegy-oxiddal történő előállítása esetén nagyobb mennyiségű oxid-adalékra van szükség, mint az olyan kenőanyagok esetében, amelyek-15 ben sűrítőként csupán az egyik oxid-komponenst alkalmazzák tiszta állapotban, pl. sziliciumdioxidot, amely csupán „szilanol"-csoportokat, nem pedig a találmány szempontjából lényeges nehezen oldódó vagy oldhatatlan oxidhidrát-20 csoportokat tartalmaz. Ugyanabból az olajból kiindulva, ugyanolyan konzisztenciájú kenőzsírhoz jutunk, ha az elegy-oxidot kb. másfélszer vagy kétszer akkora mennyiségi arányban alkalmazzuk, mint amennyi tiszta sziliciumdioxid 25 alkalmazása esetén- az adott konzisztencia eléréséhez szükséges. Az alábbi II. táblázatban összehasonlítás céljából bemutatjuk az olyan kenőanyagok vízzel szembeni viselkedését, amelyeket pirogén úton 30 nyert sziliciumdioxidnak elegyítetlen alap-olajokhoz való hozzáadása útján állítottunk elő, a találmány szerinti olyan kenőanyagokkal szembe állítva, amelyeket sziliciumdioxidból és 1% alumíniumoxidból álló elegy-oxid adalékkal ké-35 szítettünk. A kenőanyagoknak a vízzel szembeni viselkedését a DIN 51 807 sz. német szabvány szerinti üvegcsík-próba útján határoztuk meg. Az összehasonlítandó kenőanyagokat mindenkor kb. ugyanolyan konzisztenciára állítottuk 40 be, úgy, hogy a táblázat ugyanazon vízszintes sarában szereplő kétféle kenőanyag penetrációértéke gyakorlatilag egyenlő. A táblázatban az egyes olajfajták viszkozitását Engler-fokban, 20 C°, ill. 50 C° hőmérsékleten, továbbá a tiszta 45 sziliciumdioxid-adalék mennyiségét, valamint az ugyanilyen minőségű olajjal készített találmány szerinti kenőzsír esetében az elegy-oxid adalék mennyiségét adtuk meg. Ezeknek a kenőzsíroknak a vízzel szembeni 50 viselkedése alapjában véve kisebb vagy nagyobb mértékű olajkiválással, ill. „feloldódással" magyarázható, vagyis olyan jelenségekkel, amelyek végeredményben a kenőzsírt képező elegy bomlásán alapulnak, amelynek során az olaj fel-55 száll, a hozzáadott oxid pedig a fenékre ülepszik. Az „elszíneződés a felületen" azt mutatja, hogy az alapfolyamat kis sebességgel megy végbe, míg a „részleges leválás az üveglapról" a kezdődő bomlást mutatja. 60 A fentiekhez hasonló kísérleti eredményeket mutatunk be a III. táblázatban is: ezeket a kísérleteket azonban 50 C° vízhőmérséklet mellett végeztük, hogy a kenőanyag hővel szembeni ellenállóképességét meghatározzuk. A 65 III. táblázatban ,a 3 E/20° viszkozitású olajból (
