152495. lajstromszámú szabadalom • Eljárás mikroorganizmusok és/vagy azokból származó terméekek kinyerésére
152495 8 re. A lüktetések keltésére bármely alkalmas ismert eljárás felhasználható; előnyösen egy oly alternáló mozgású szivattyút használhatunk erre a célra, amelynek a szelepeit eltávolítottuk. A lüktetések száma előnyösen percenként 1 és '60 között lehet. Az eljárás során felhasználható oldószereket fentebb már említettük. Az első extrakciós fokozatban — amennyiben ez kívánatos — poláris oldószerrel, pl. valamely alkohollal, mint 10 etanollal vagy izopropanollal dolgozhatunk, azutáni részlegesen már tisztított mikroorganizmusokat az eljárás egy második extrakciós fokozatában valamely szénhidrogén jellegű oldószerrel, pl. n-hexánnal, „platformálási" eljárás- 15 ból nyert könnyű frakcióval vagy benzollal kezelhetjük. A második extrakciós szakaszban előnyösen oly oldószerelegyet alkalmazunk, amely nagyobb részben szénhidrogénből, kisebb részben 20 pedig valamely poláris oldószerből áll. Előnyösen hexán izopropanollal vagy etanollal képezett azeotropos elegyét használhatjuk. Kívánt esetben mindkét extrakciós szakaszt folytonos eljárással folytathatjuk le. 25 Ha oly oldószerrel dolgozunk, amely valamely szénhidrogén és poláris oldószer elegyéből áll, akkor a poláris oldószer szerepe, vagy legalábbis egyik szerepe, valószínűleg az, hogy gyengíti az extrahálandó anyag kötődését (még 30 az olyan szénhidrogének kötődését is, amelyek maguk nem oldódnak a poláris oldószerben). Ha a fent leírt kétfokozatú extrakció első •c -1 4il "- « n ir, w ii„ n n alVnl-irv1+ alkalmazunk oldószerként, akkor ezzel számottevő mértékben 35 csökkentettük a mikroorganizmuspép víztartalmát. Ennek eredményeképpen a második extrakciós fokozatba betáplálásra kerülő mikroorganizmus-tartalmú anyag víztartalma már eléggé csekély lesz ahhoz, hogy biztosítható 40 legyen a még jelenlevő nem-vizes szennyezéseknek a második extrakciós fokozatban felhasználásra kerülő oldószerrel való elegyedése. Mindegyik extrakciós fokozat egy vagy több alfokozatból is állhat, amelyek során a tiszti- 45 tandó anyagot az előző extrakciós fokozatban felhasznált oldószerrel mossuk, majd az oldószert elkülönítjük. Ha az első extrakciós fokozatban csupán 50 egyetlen mosást alkalmazunk, akkor erre a célra előnyösen oly mennyiségű etanolt vagy izopropanolt használhatunk, amely a mikroorganizmuspépben jelentlevő víz térfogatának 1,5— 3-szorosa. Kívánt esetben azonban két etanolos 55 vagy izopropanolos mosást is alkalmazhatunk, amikoris az első mosáshoz a mikroorganizmuspépben jelenlevő víz térfogatával egyenlő térfogatú oldószert, a második mosás során pedig kisebb, pl. az első mosáshoz alkalmazott oldó- 60 szer felének megfelelő mennyiségű etanolt vagy izopropanolt használunk. Az egyes fokozatok, ill. alfokozatok során végzett mosások között a mikroorganizmuspépet szikkadni hagyjuk, pl. szűrés útján; a 65 visszamaradó oldószer egy részét azután előnyösen vákuumszűrés útján távolíthatjuk el. A második extrakciós lépésben az oldószer mennyisége (akár egyszeri, akár többszöri mosás esetén) rendszerint a termékként kapott száraz mikroorganizmustömeg térfogatának kétszerese és hússzorosa között lehet. Az oldószer eltávolítására utolsó műveletként célszerűen bepárlást alkalmazunk, előnyösen csökkentett nyomás alatt, célszerűen valamely közömbös gáz, pl. nitrogén vagy túlhevített vízgőz áramában. Ha a második extrakciós fokozatban oly oldószert használunk, amely szénhidrogének és valamely poláris oldószer elegyéből áll, akkor ezzel stabilizálhatjuk a második extrakciós fokozatban szereplő oldószer összetételét; ehhez az oldószerhez ugyanis mindenképpen kerül poláris oldószer az első extrakciós fokozatból is. A poláris oldószernek a felgyülemlését a desztillációs szakasz során küszöbölhetjük ki, amikor a második extrakciós fokozatbeli oldószert oly módon nyerjük vissza, hogy külön folyadékáramokban kapjuk a) az első extrakciós fokozatba visszakeringtetendő poláris oldószert és b) a második extrakciós fokozatba visszakeringtetendő, szénhidrogénekből és poláris oldószerből álló oldószerelegyet. Egy ilyen desztillálási műveletben a második extrakciós fokozatból kapott szerves oldószeres kivonatot célszerűen oly módon desztilláljuk, hogy a) felső termékként szénhidrogénből, poláris oldószerből és vízből álló elegyet kapjunk, amelyet visszakeringtethetünk a második extrakciós fokozatba, b) aiso iraKcioüeni, petug tg,y puxcuia oldószert, vizet és az extrahált anyagokat tartalmazó frakciót kapjunk, amelyet azután előnyösen az első extrakciós fokozatból jövő kivonattal elegyítünk, és így tápláljuk be egy másik desztillációs műveletbe, ahol az oldószeres extrakcióval kinyert valamennyi szenynyező anyag fenéktermékként távolítható el. Poláris oldószerként a fenti műveletekhez etanolt vagy izopropanolt alkalmazhatunk. A második extrakciós fokozatban oldószerként célszerűen egy azeotropos oldószerelegy használható. Az extrakció során a legkedvezőbb érintkeztetési idő rendszerint fordítottan arányos az extrakció hőmérsékletével. Általában nem kívánatos 70 C°-ot meghaladó hőmérsékleten extrahálni, minthogy magasabb hőmérsékleten rendszerint a termék bizonyos mértékű bomlása következik be. Ha a mikroorganizmuspépet az oldószeres extrakció előtt részleges szárításnak vetjük alá, akkor az első extrakciós fokozatban rendszerint elegendő egyetlen mosást végezni alkoholos oldószerrel, és ehhez is kisebb mennyiségű oldószerre van szükség, mint ha előzetes részleges szárítás nélkül dolgoznánk. Ha ez az előzetes szárítás számottevő mértékű volt, akkor a poláris oldószerrel történő első extrakciós fokozat el is hagyható; ilyen esetekben egyfokozatú extrakcióval dolgozhatunk, olyan oldószerrel, 2
