152481. lajstromszámú szabadalom • Eljárás és katalizátor szénhidrogének átalakítására

152481 13 14 alapított aktivitási viszonyszám nem volt meg­állapítható, minthogy az „A" katalizátorral ter­melt összes gázmennyiséggel egyenlő összes gáztermelés esetén a „D" katalizátornál a bután­elválasztóból kapott gáz mennyisége túlságosan * nagy volt ahhoz, bogy pontos számszerű össze­hasonlításit lehessen végezni. Az „E" katalizátor esetében a vegyileg kötött" kén legalább egy részét eltávolítottuk olyan hidrogénies redukció útján, amilyen egy ipari 10 berendezés megindítása esetén is bekövetkezik. Azonban még ez a katalizátor is gyenge minő­ségűnek mutatkozott. Valójában e katalizátor még a „D" katalizátornál is gyengébb minősé­gű; az egyenlő oktánszámú termék esetén a 15 butánel választóból kapott gáztöbblet jóval na­gyobb, az egyenlő oktánszámra vonatkoztatott térsebesség alapján kifejezett aktivitás pedig kb. 7%-kal alacsonyabb. Az „F" katalizátort a jelen találmány szerinti 20 eljárással állítottuk elő. Az oxidált platina­tartalmú készítményt lényegileg száraz környe­zetben előredukciónak vetettük alá kb. 482 C° hőmérsékleten, kb. 1 órai időtartamú kezeléssel, majd a katalizátort a szobahőfok körüli hőmér- 25 sékleten addig kezeltük hidrogénszulfiddal, míg az kb. 0,10% ként i(a készítmény össz-súlyára számítva) fel nem vett. E katalizátor esetében mindhárom aktivitási viszonyszám lényeges javulást mutatott, míg a butánelválasztóból 30 kapott gáz aránya kb. 25%-kal alacsonyabb volt. 3. példa: 35 Az e példában szemléltetett viszonylagos akti­vitási próbákban felhasznált katalizátorokat 1,6 mm átmérőjű gömbalakú alumíniumoxid-szem­csék hordozóként való felhasználásával készítet­tük. Az alumíniumoxid-szemeséket kb. 204 C° 40 hőmérsékleten megszárítottuk, majd 510 C° hőmérsékleten levegőben Ikb. 1 óra hosszat kal­cináltúk őket. A hőmérsékletet ezután 680 C° emeltük és a kalcinálást további kb. 2 óra hosszat folytattuk, amikorra az alumíniumoxid- 45 szemcsék illékony anyag tartalma 1,98 súly%-ra csökkent. Az így Ikalainált alumíniumoxid­szemcséket azután olyan mennyiségű hidrogén­kloroplatináttal impregnáltuk, amennyi elegendő volt ahhoz, hogy a katalizátor elemi platinára 50 számítva 0,750 súly% platinát vegyen fel. 272 kg kalcinált alumíniumoxid-szemcse össz-súlyra számítva, 515 liter vizet és 15,7 kg 34,6 súly%­os sósavat adagoltunk be a forgó bepárlóba. Az alummiumoxid-szemcséket a forgó bepárló- 55 ban kb. 3,4 atm. gőznyomás alatt kb. 6 óra hosszat szárítottuk. A megszárított szemcséket azután 288 C° hőmérsékleten magashőfokú kal­cinálásnak, ill. oxidálásnak vetettük alá 1 óra hosszat, araikoris a készítmény illékony anyag gg tartalma 4,5 súly% volt. Az oxidálási hőmér­sékletet ezután 500 C°-ra emeltük és a kalci­nálást további 2 óra hosszat folytattuk; ezalatt az illékony anyag mennyisége 1,7 súly%-ra csökkent, Az így kapott katalizátor fluorid- 65 mentes volt, elemi platinára és klórra számítva 0,750 súly% platina- és 0,95 súly% klorid­tartalommal. Az oxidált katalizátor egy részét egy hosszú­kás edényben kb. 482 C° hőmérsékleten tartot­tuk, mialatt egy kb. 95% hidrogént tartalmazó gázáramot keringtettünk folytonosan a kata­lizátor felett. Másfél óra múlva a hidrogén­keringtetést megszakítottuk, a visszamaradt hid­rogént nitrogénnel kiöblítettük az edényből és a katalizátort kb. szobahőmérsékletre hűtöttük le. Amikor az edényből távozó gáz hidrogén­tartalma már 2,0 mól%, alá csökkent, hidrogén­szulfidot vezettünk a katalizátorra olyan meny­nyiségben, hogy a katalizátor végül is 0,10 súly% ként tartalmazzon. Az alábbi III. táblázatban szereplő ,,G" kata­lizátort oly módon készítettük, hogy a feleméit hőmérsékleten történő előredukciót és a kb. szobahőfokon lefolytatásra kerülő előszulfidosí­tást nem alkalmaztuk. Ezt a katalizátort egy másodlagos kiértékelési próbának vetettük alá, amelynek során „nedves" üzem megindítást al­kalmaztunk, az ipari reformálási eljárásokban alkalmazott katalizátorok esetében tapasztalt visizonyoikihoz hasonló módon. A „H" katalizátort a jelen találmány szerinti eljárás egyik előnyös kiviteli módja szerint állítottuk elő, magashőfokú száraz előreduká­lással és szofoahőfokon végzett előszulfidosítás­sal; ezt a katalizátort is alávetettük az említett másodlagos kiértékelési próbának, de „száraz" üzem megindítási körülmények között. Az ,,I" katalizátort is a ielen találmánv sze­rinti eljárással állítottuk elő, de ezt a katali­zátort a „G" katalizátorhoz hasonló módon, tehát „nedves" körülmények között vetettük alá a másodlagos kiértékelési próbának. Ez a másodlagos kiértékelési próba azt a célt szolgálta, hogy a katalizátor huzamoiSäbb idő­tartam folyamán mutatott stabilitása is kiérté­kelhető legyen. Ebben a próbában kb. 71 C°-tól kb. 127 C°-ig terjedő forrpontú könnyűbenzint használtunk és a próbát olyan körülmények között folytattuk le, amelyek különösen alkal­masak arra, hogy az üzem némi instabilitását idézzék elő. Így a katalizátort 20,4 atm. hidro­gén túlnyomás alatt tartottuk és a betáplálásra kerülő kiindulóanyagot viszonylag alacsony, 1,5 óránkénti folyadék térsebességgel vezettük a katalizátoron keresztül, 12 :1 mólarányú hidro­gén jelenlétében. A próba során az, eljárást kb. 150 óra hosszat vagy ezt is meghaladó ideig folytattuk, miközben az üzemi hőmérsékletet folytonosan szabályoztuk oly módon, hogy a butánmentesített folyékony termék oktánszáma állandóan 100,0 értékszinten legyen. A kapott eredményeket az időegységre vonatkoztattuk, a viszonylagos aktivitási és szelektivitási érték­számokat pedig az egyéb katalizátorokkal ka­pott értékékhez viszonyítva adtuk tneg. A kata­lizátorok viszonylagos stabilitását oly módon határoztuk meg, hogy a különböző katalizáto­rokkal kapott értékgörbék esési szögét hason­lítottuk össze 100 órai üzem esetén. 7

Next

/
Thumbnails
Contents