152436. lajstromszámú szabadalom • Eljárás és berendezés mező- és erdőgazdasági vetőmagvak csírázásának megjavítására, keményhéjúságuk feloldására

5 152436 lítható. A hőmérséklet érzékelőket —6— jelöli. A —7— szállítószalag célszerűen végtelenített pályaként van kialakítva és a —8— alsó elektród fölött van vezetve, amely alatt pedig a szívó és nyomó terekkel összekötött —9— légelosztó tálcák vannak elrendezve. Az elektródok a —10— csatlakozóval kapcsolhatók a generátor áramszolgáltató hálózatára. További szerkezeti részek: —11— szívóventillátor, —12— irányváltócsap, —13— áteresztőcsap, —14—• szívónyomó ventillátor a hozzátartozó 'hajtómotorral. A szállítószalag működtetésére a célszerűen távvezérelhető —15— fokozatnélküli hajtómű van alkalmazva, melyhez a —16— szabályozóegység tartozik, a hálózat vezetékébe iktatható —17— csatlakozóval. A kezelendő magvakat pl. lucernát az —1— garatba vagy zsákolt, csomagolt esetleg fémzárolt állapotban a szalagra adagoljuk, ahonnan azok a —2— tolózárral vagy simító hengerrel szabályozható rétegvastagságban jutnak a —7— szállítószalagra. A szállítószalag a ráadagolt keményhéjú magvakat három kezelőzónán viszi át: az első zónában a magvakat differenciáltan kondicionáljuk, amit a szalagon haladó magvak felületére rétegekben csapatott pára kondenzációjával hajtunk végre. Ezt gyakorlatilag a —11 és 14— ventillátor nyomó oldaláról az alsó elektróda fölött haladó magrétegen nyomással átfúvatott páradús meleg levegővel végezzük, amit úgy szabályozunk be, hogy az átnyomott levegő a magvak felületét egyenletes elosztásban érintse és a levegő állapot jellemzőinek szabályozásával a felületegységre a kívánt mennyiségű nedvesség csapódjék le. Ezután a következő zónán a —3-^ felső elektród révén 0,05— 1,00 W/ml határok közötti energiabevitel mellett alacsony térerősségű — 50—600 V/cm értékhatárok közötti — térben kezeljük az anyagot. E kezelőzónában a magrétegen levegőt szívatunk át a —14— szívó-nyomó ventillátorral. Ezzel megakadályozzuk a —3— felső elektróda és a magréteg közötti légrés ionizációját. Ezen alacsony térerősség és a kondenzáció alkalmazása lehetővé teszik az eddigieknél hosszabb kezelési időtartamot a csírázóképesség veszélyeztetése nélkül. Az energiát a keményhéjúság feloldás szempontjából szerepet játszó szöveti részekre ifmaghéj) koncentráljuk és így hatásosabb szerkezeti feltárást érünk el, kisebb energiabevitellel. Szükséges meleg- és páraelszívás, ill. szabályozás a —13— áteresztőcsap kezelésével végezhető. Ezt követőleg hűtési zónán visszük át a magvakat, ahol azok normális raktározási, szállítási hőmérsékletüket kapják vissza. Ez utóbbit a magvakból desztilláló pára elszívásával és hűtésével hajtjuk végre a —11— szívó-nyomó ventillátor révén. A régi eljárások összehasonlító kísérleti alkalmazása során megállapítottuk, hogy a nagy intenzitású fajagos energiabevitel {W/cm3

) bár biztosítja a rövid ideig tartó hőhatást (hőmérsékleti maximumot), azonban rendkívül veszélyes a különböző nedvességtartalmú (történetű) magvak már viszonylag kis nedvességtartalom különbségek esetén is eltérően viselkednek és az átlagosnál nagyobb nedvességtartalmú magvak csírázóképességét veszélyeztetheti. 5 A nagyüzemi kísérletek előkészítésére saját eljárásunkkal végzett kezeléseink során, ahol technikai okokból (a generátor terhelési próbája, munka kondenzátorra való ráhangolás stb.) az anyagainkat viszonylag kicsiny fajlagos energia-10 bevitel mellett hosszabb hatásnak tettük ki, azt a nem várható, sőt a biológusok szemléletével és az addigi törekvésekkel szembenálló hatást értük el, hogy a fajlagos energiabevitel bizonyos értékek alatt tartása és a lassú felmelegedós 15 esetén — annak folytán, hogy a magvak hoszszabb ideig vannak kitéve az erőtér hatásának, — az optimális keményhéjúság feloldást biztosító legmagasabb hőmérsékleteket elérve, sőt kismértékben túlhaladva a kezelt magvak elő-10 történeti különbségei nem jelentkeztek és az így végrehajtott kezelés a szokásosan adódó előtörténeti és nedvességtartalom különbségek esetén — nagy biztonsággal nyújtotta a keményhéjúság ezúton elérhető feloldásának maximu-25 mát. Eljárásunk új utat nyitott a gyakorlati megvalósításra, az új úton haladva alakítottuk ki a védeni kívánt új alapelven nyugvó technológiát és berendezést. 30 Berendezésünkben a fenti technológiai alapelvnek megfelelően nem törekedtünk, amint azt eddig ,—• az irodalomból megismerhetően tették — a laboratóriumi kísérletekben szokásos és csak a fajlagos átütési szilárdsággal korlátozott 35 maximális térerősség és maximális fajlagos energiabevitel elérésére. Sőt korlátoztuk a fajlagos energiabevitelt. Az általunk kidolgozott technológiával így sikerült megoldanunk a keményhéjúság feloldását, a magvak csírázóképes-40 ségének érintetlenül hagyása mellett — különböző előtörténetű és nedvességtartalmú magvakból álló tételekre — nagyüzemi méretekben. A mi eljárásunk lehetővé teszi, hogy egy 43 színvonalra való kondicionálás nélkül, — amely a költségek miatt gazdaságtalan lenne — helyes eredményességgel megvalósítsuk a keményhéjúság feloldását. Amint az előzőekben leírtakból már kitűnik, J0 a fajlagos energiabevitel korlátozásával és megszabott határok közé szorításával, a nagyüzemi nagyfrekvenciás kezelési eljárások alapvető problémáját — a különböző előtörténetű és nedvességtartalmú magvaknál ez ideig fennálló 53 csírázáskárosodás lehetőséget — megoldottuk és az általunk előírt 0,2—0,5 W/ml energiabevitel, a csírázás károsodást kizárta. Ezen túlmenően fofkozni tudtuk a kezeléshez felhasznált energia hatásosságát, mégpedig az C0 eddigi törekvésekkel szemben, ellentétes úton. Ugyanis az eddigiek folyamán a magtételek és ezen belül az egyes magvak nedvességszintjének kiegyenlítésére törekedtek. Ezt az eredményt az irodalmi közlésekből megismerhess tőén, a magvak nagyfrekvenciás kezelést inegal