152258. lajstromszámú szabadalom • Bányatám

152258 3 4 kezesképpen szükségtelenül megnövekszik a tám súlya is. A sérülési veszéllyel magyarázható', hogy eddig könnyűfémből csak a felső támrészt próbálták készíteni, az alsót nem, mert az alsó támrész erősebb dinamikai igénybevételeknek van kitéve. Vannak olyan tárnok, amelyeknél az alsó és felső támrész érintkező, súrlódó felületét több részre bontották. Ezek zárszerkezete azonban rendkívül bonyolult, a tárnokra ható erők nem szimmetrikus megoszlásúak és ennek megfelelően a tárnok kihajlás elleni biztonsága a különböző irányokban változó. A találmány célja olyan könnyű bányatám létesítése, amely kis súlya ellenére a súrlódó felületek megsérülése, illetve a támrészek profiljának maradó deformálódása nélkül nagy terhek tartására képes, alkatrészei kezelés, használat és rablás közben nem sérülhetnek meg, a súrlódásos kötést létesítő szerkezetrészei egyszerűek, szerelhetők és az előre meghatározott súrlódásos terhelés felvételére alkalmasak. A találmány a kitűzött feladatot azzal oldja meg, hogy bordákkal ellátott, körgyűrű keresztmetszetű alsó és felső támrésze és a támrészek egymáshoz viszonyított, beállított helyzetét rögzítő, jobb-balmenetes orsó elfordításával egymáshoz közelíthető végű rugalmas szalagból és a szalaggal a felső támrész bordái közé nyomható, a rugalmas szalag feszítetten állapotában a szalag és a bordák között szabadon mozgatható, alsó felületükkel az alsó támrészre támaszkodó szorítóékekből álló szorítószerkezete van. A találmányt részleteiben a rajzokon vázolt kiviteli példával kapcsolatban ismertetjük. Az 1. ábra a találmány szerinti könnyű bányatám nézete. A 2. ábra az alsó táirirésznek az 1. ábra II—II vonala menti metszete. A 3. ábra a felső fémrésznek az 1. ábra III— III vonala menti metszete. A 4. ábra a súrlódásos kapcsolószerkezet keresztmetszete, részben nézete. Az 1 alsó támrész 2 bordái alkotó irányúak (1. és 2. ábra). A 2 bordák körkeresztmetszetűek, amelyeket a 3 gerincrészek kapcsolnak az 1 támrész körgyűrű keresztmetszetű testéhez. A 2 bordák a körgyűrű keresztmetszetű testtel együtt — gazdaságos anyagkihasználás mellett — nagy tengelyirányú teherbíróképességet adnak. Az 1 támrészre oldalirányban — pl. rablásnál — ható nyomás vagy ütés általában nem tud a támrész körgyűrű keresztmetszetű testében számbavehető meghibásodást okozni, mert a nyomást, illetve ütést a 2 bordák felfogják. A szomszédos 2 bordák közé rugalmas anyagból készült 4 védőidomok illeszthetők be, amelyek a tám testének gyűrűalakú részét a rongáló külső erőhatások ellen biztonságosan védik. Ezzel könnyűfémből kis súlyú és nagy teherbírású alsó támrészt kapunk. Az 1 alsó támrészbe teleszkópikusan illeszkedik az 5 bordákkal ellátott, körgyűrű keresztmetszetű testű 6 felső támrész (1. és 3. ábra). Az 1 alsó támrész aljához a 7 könnyűfémtalp, a 6 felső támrész, felső végéhez pedig a könnyűfém 8 támfej illeszkedik. A 7 és 8 jelű alkatrészek szabványoknak megfelelő kivitelűek. Az 1 alsó támrészbe teleszkópszerűen betolható 6 felső támrészt az alsóhoz a 9 zárszerkezet erősíti (1. ábra). A 9 zárszerkezet belső működő részét az 1 alsó támrész felső végéhez a 10 rugós gyűrűvel erősített 11 alumíniumház fogja körül (4. ábra). Ez a zárszerkezet lényeges alkatrészeit szennyeződésektől védi. A zárszerkezet lényegében a 6 felső támrész 5 bordái közé a 12 acélszalag megfeszítésével benyomott 13 szorítóékekből áll. A 6 felső támrész pl. valamilyen könnyű alumíniumötvözetből, a 13 szorítóékek pedig valamilyen kopásálló és rugalmas műanyagból vagy fémből készülhetnek. A 13 szorítóékek a 12 acélszalagon belül az 5 bordák között lazán és a 12 acélszalagtól függetlenül elmozgathatok, és alsó felületükkel az 1 alsó támrész felső részére támaszkodnak. A 13 szorítóékeket az 5 bordák közé benyomva a szorítóékek oldalfelületei között súrlódásos kapcsolat jön létre. Még ekkor is a szorítóékek belső felületei és a felső támrész körgyűrű keresztmetszetű testének megfelelő külső felületei között rés van. A 13 szorítóékek ékszöge úgy van megválasztva, hogy önzáródás a 13 szorítóékek és az 5 bordák között nem jöhet létre. A találmány szerinti kivitelnél a 13 szorítóékeket a 12 acélszalag meghúzásával szorítjuk az 5 bordák közé. A 12 acélszalag végeit a 14 csavarorsóval működtetett 15 és 16 prizmákkal húzzuk össze. A 14 csavarorsó egyik fele balmenetű, másik fele jobbmenetű csavarmenettel van ellátva, ezért a 14 orsó egyik irányba való forgatásakor a 15 és 16 prizmák egymáshoz közelednek, a csavarorsó másik irányba való forgatásakor pedig egymástól távolodnak. A 14 csavarorsót ismert kivitelű 17 nyomatékkulccsal húzzuk meg, illetve lazítjuk. A 12 acélszalag meghúzása után a 13 szorítóékek és az 5 bordák közötti súrlódásos kötés anélkül jön létre, hogy a 6 felső támrész körgyűrű keresztmetszetű testére sugárirányú, a keresztmetszetet deformálásra veszélyeztető erők hatnának. A találmány szerinti bányatám alkalmazása, illetve kezelése a következő: A 6 felső támrész kihúzása és a tám valamilyen ismert módon végzett előfeszítése után a 17 nyomatékkulccsal a 12 acélszalagot összehúzzuk. A 17 nyomatékkulcs által kifejthető nyomaték úgy van meghatározva, hogy a 13 szorítóékek és 5 bordák felületei között ébredő súrlódóerő a támra ható megengedett legnagyobb terhelésnek feleljen meg. Ha a támra ható terhelés nagyobb, mint amire a 9 zárszerkezetet a fenti módon beállítottuk, a terhelés legyőzi a 13 szorítóékek és a 6 felső támrész 5 bordái közötti súrlódóerőt, a tám engedékennyé válik és megcsúszik anélkül, hogy a 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 2