152251. lajstromszámú szabadalom • Eljárás és berendezés időfüggvénnyel arányos villamos mennyiség logaritmusának előállítására és kijelzésére, célszerűen kivezérlés mérésére

\ 3 sec-os) mechanikai mutatós műszerrel is teljesíti a kívánatos 10 msec-os integrációs idő követelményét. A kissé késve jelzés nem. jelent különösebb hátrányt, mert a kezelő teljes cselekvési reflex ideje és magának a végrehajtásnak, mozgásnak !(pl. visszaszabályozás túlvezérlés észlelésekor) az ideje együttesen amúgy is 0,5—1 sec közöttire tehető, ugyanakkor a lassabb mozgású műszerrel a műsor áramok mérése és ellenőrzése szu-bjektíve kedvezőbb, mint égy gyors mozgású műszerrel, mert a figyelő szemét és idegeit kevésbé fárasztja. A találmány eljárás időfüggvénnyel arányos villamos mennyiség logaritmusának előállítására és kijelzésére;, célszerűen kivezérlés mérésére, amelynek során az átalakítandó jelet párhuzamosan kötött — szelephatású elemet tartalmazó — ellenállások seregére bocsátjuk, amely szelephatású elemeknél áganként eltérően beállítható a szelephatás küszöbértéke. A találmány szerinti eljárás abban van, hogy az átalakítandó jelet feszültséggenerátorról csatoljuk a párhuzamosan kapcsolt — szelephatású elemet tartalmazó — ellenállások seregére, £ÍZi3.Z olyan jelforrásról, amelynek belső ellenállását úgy állítjuk be, hogy az a vizsgálandó feszültség maximumának 10%-át meghaladó jelszint mellett ne haladja meg a párhuzamosan kapcsolt :— szelephatású elemet tartalmazó — ellenállások eredő ellenállásának 2%-át és a feszültséggenerátor és a párhuzamosan kapcsolt szelephatású elemet tartalmazó ellenállások serege közé sorosan beiktatott mérőműszerrel mérjük a körben folyó áramot. A találmány szerinti eljárás foganatosítására. javasolt berendezést időfüggvénnyel arányos villamos mennyiség logaritmusának előállítására és kijelzésére alkalmazzuk, amelynél "az átalakítandó jelet feszültséggenerátorról bocsátjuk párhuzamosan kapcsolt —- szelephatású elemet tartalmazó — ellenállások seregére, amely szelephatású elemek seregével nem szelephatású ellenállás van párhuzamosan kapcsolva. A találmány szerint a feszültséggenerátor katóderősítő i(emittererősítő), amelynek katódellenállása l(;emitterellenállása) a szelephatású elemet tartalmazó ellenállásokkal párhuzamosan kapcsolt nem szelephatású ellenállás értékének legfeljebb 3%-a, továbbá á párhuzamosan kapcsolt 'szelephatású elemet tartalmazó ellenállások alkotta két pólus és a feszültséggenerátor közé soroisan árammérő műszer van kapcsolva. A találmány' szerinti berendezés kivitelezhető oly módon, hogy a .katóderősítő l(emittererősítő) bemenőkapcsaira párhuzamíssan RC-tag csatlakozik, az RC-tag bemenőkapcsaira pedig csúcsegyenirányító van kötve. A találmány szerinti berendezés kialakítható oly módon is, hogy a párhuzamos RC-tag ellenállásával sorosan nem-lineáris elem van beiktatva, amelynek vezérlő elektródja a katóderősítő (emittererősítő) anódjára (kollektorára) van kötve és a katáderősítő i(emittérerősítő) külön anódimpedaneiával (emitterimpedanciával) is rendelkezik. '2251 4 A találmány szerinti berendezésben a párhuzamos RC-tag ellenállásával sorosan heiktatett nem-lineáris elem vezéiiőelektródája kapcsolható kondenzátorral vezérelhető erősítő 5 kimenetére, amely esetben ezen elektróda nem a katóderősítő l(|emittererősítő) anódjára (kollektorára) van kapcsolva. ' A találmányt a készülék egy példaképpeni kiviteli alakján keresztül a mellékelt ábrákkal to kapcsolatban ismertetjük. Az ábrák a következők: 1. ábra a kivezérlésmérő példakénti kivitelének tömbvázlata, a 2. ábra a logaritmáló áramkör, a 13 3. ábra a 4 feszültséggenerátor, a 4. ábra az időállandókat meghatározó egyszerű 3 R—C tag, az 5. ábra az U l(t) és-a (t) függvények ábrája, ahol U = meghatározott amplitúdójú és idő-2-1 tartamú egyetlen beérkező feszültség iimpulzus hatására fellépő feszültség a 3 R—*C tag sarkain, a = a műszer mutatójának kitérése az TJ feszültség hatására, míg a 6. ábra 3 R—C tag és a 4 feszültséggeneráter 25 impulzus időt növelő kapcsolásban. Az 1. ábra szerinti kivezérlésmérő működése: A mérendő váltófeszültség megfelelő 1 erősítőn keresztül kétoldalas 2 csúcsegyenirányítóra kerül. Az egyenirányított jel a visszafu-39 tási időt meghatározó 3 R—C tagra, majd a 4 feszültséggenerátorra jut, amely a 3 R—C tagot nem terheli, kimenete pedig kis impedanciájú és a párhuzamosan kapcsolt — szelephatású elemet tartalmazó — ellenállások seregé-35 bői alkotott 5 logaritmáló áramkört táplálja, arhely magában foglalja a műszert is. Így a > dB-ben lineáris skálán a feszültség csúcsértéke leolvasható. Az egyes fokozatok ismertetését az utolsó 40 fokozattal, a párhuzamosan kapcsolt — szelephatású elemet tartalmazó — ellenállások seregéből alkotott 5 logaritmáló áramkörrel kezdjük, mert a már említett más megoldásoknál fennálló . stabilitási és időbeni állandósággal 43 kapcsolatos hibákat elsősorban ennek megoldása és az ezzel alkalmazható eljárás küszöböli ki. Az eljárás lényege az, hogy az ismert logaritmáló áramkörök közül viszonylag legstabilabb diódás 5 logaritmáló áramkörrel ((párhuzamo-50 san kapcsolt, szelephatású elemet tartalmazó ellenállások rerege) a bemenő és kimenő feszültség közti logaritmikus összefüggés helyett a bemenő feszültség és az átfolyó áram között létesítünk logaritmikus kapcsolatot és az érzé-53 kelő i^kijelző) műszer ezen áramot közvetlenül méri. Az eljárás kivitelezésére szolgáló áramkör kapcsolási vázlata a 2. ábrán látható. Az eddigi megoldásoktól eltérően, — amelyeknél olyan diódás áramkörből felépített feszültei) ségosztó négypólussal végezték a logaritmálást, amelynek kimenő feszültsége arányos a bemenőfeszültség logaritmusával és ézt a kimenőfeszültséget a műszer egyenáramú erősítő közbeiktatásával mérte, — az átalakítandó jelet 65 kis belsőellenállású generátor szolgáltatja és az 2