152240. lajstromszámú szabadalom • Eljárás új kinolinszármazékok előállítására
13 15224ft 14 Szulfonilkloridból, piridin jelenlétében történhet 15. példa: 12,8 g 4-(l-metiI-2-klór-etil-amino)-7-klór-kinolin, 12,1 g (2-diizobutilamino-etil)-piperazin, 5,1 g vízmentes trietilamin, 7,5 g nátriumjodid és 150 ml metiletilketon elegyét 7 óra hosszat forraljuk visszafölyató hűtő alatt. A hevítés befejezése után az oldószert vízfürdőn, csökkentett (20 mm Hg-oszlop) nyomás alatt elpárologtatjuk, a maradékhoz 150. ml desztillált vizet és 5 ml nátronlúgot (fs. 1,33) adunk, majd az így kapott oldatot összesen 200 ml metilénkloriddál extraháljuk. A szerves oldószeres oldatot előbb 300 ml desztillált vízzel, majd 19,5 g metánszulfonsav 150 ml desztillált vízzel készített oldatával kirázzuk. A kapott vizes oldathoz 25 ml nátronlúgot (fs. 1,33) adunk és a felszabadított bázist négyszer, összesen 250 rnl metilénkloriddál extraháljuk. A metilénkloridos oldatot egy 2,5 cm átmérőjű, 50 cm magas, 200 g alumíniumoxiddal töltött oszlopon kromatografáljuk és 1700 ml metilénkloriddál eluáljuk. Az eluátumból az oldószert vízfürdőn elpárologtatjuk, amikoris 18 g olajszerű bázis marad vissza. Ezt a bázist 75 ml etanollal forralva oldjuk, az oldatot 0,5 g aktívszén hozzáadásával derítjük, majd szűrjük és a szüredékhez 14 g vízmentes oxálsav 100 ml etanollal készített oldatát adjuk; a só azonnal leválik. Ezt leszivatjuk, 100 ml etanollal mossuk és vákuumban (0,2 mm Hg-oszlop nyomás alatt) 20 C° hőmérsékleten 20 óra hosszat szárítjuk. Ily módon 27,7 g Í-[2--(7-klór-kinolil-4)-ainino-propil]-4-(2-diizobutilamino-etir)-piperazin-tetraoxalátot kapunk, amely 160—162 C°-on olvad. A fenti eljárás egyik kiindulóanyagául szolgáló (2-düzobutilamino-etil)-piperazin 0,4 mm Hg-oszlop nyomás alatt 160—163* C°-on forr; efőállíiása 19,6 g l-(2-diizobutilamino-etil)-4--benzil-piperazin (fp. 0,5 mm Hg-oszlop nyomás alatt 166—168 G°) debenzilezése útján történhet; ez utóbb említett terméket 15,4 g diizobutilamin és 17,8 g l-(metánszulfoniloxi-etil)-4-benzíl-piperazin benzolos oldatban lefolytatott kondenzációja útján nyerhetjük. Az l-(mertánszulfon!iloxi~etil)-4-benzil-piperazin-hidroklo" ridja 205 C°-ori olvad; a bázis előállításához e hidroklorid 22,6 g-ját használjuk fel; ezt.a vegyületet 17,6 g l-(2-hidroxi-etü)-4-benzil-piper~ azin [fp. 0,2 mm Hg-oszlop nyomás alatt 135 C°, előállítva W. S. Ide, J. Am. Chem. Soc. 76, 1122 (1954) szerint] 11,1 g metánszulfonilkloriddal való reagáltatása útján állíthatjuk elő. 16. példa: 12,5 g 4-(2-kiór-l-metil-etil-amino)»7-klór-kinolin, 23 g (2-di-dodecilamino-etil)-piperazin, 5 g vízmentes trietilamin, 7,4 g nátriumjodid és 150 ml metiletilketon elegyét 7 óra hosszat forraljuk visszafolyató hűtő alatt. A reakeióelegyet a 4. példában leírthoz hasonló módon dolgozzuk fel, csupán azzal az eltéréssel, hogy 4 cm átmérőjű, 100 cm magas, 330 g alumíniumoxiddal töltött oszlopon kromatografálunk és 1900 5 ml metilénkloriddál eluálunk. Ily módon 25 g tisztított bázist kapunk, ezt. azután 150 ml etanolban oldjuk. Az oldathoz 10 ml brómhidrogénsavat (fs. 1,78) adunk és a brómhidrátot 400 ml aceton hozzáadásával lecsapjuk. A terméket 10 leszívatjuk, 200 ml aeetonnal mossuk és 20 C° hőmérsékleten vákuumban (0,2 mm Hg-oszlop nyomás alatt) 20 óra hosszat szárítjuk.' Ily módon 29 g l-[2-(7-klór-kinolil-4)-amino-propil]-4--(2-di-dodecilamino-etil)-piperazin-tetrahidro-15 bromidot kapunk, amely 244—246 C°-on olvad. A fenti eljárás során kiindulóiany ágként felhasználásra kerülő (2r-di-dödecilamino-etil)-piperazint (elemzési adatai: talált N = 8,90%, számított N — 9,02%) 28,5 g l-benzil-l-(2-di-dode-20 cilamino-etil)-4-behzil-piperazin (elemzési adatai: talált N = 7,62%, számított N = 7,55%) debenzilezése útján állíthatjuk elő, míg ez utóbb említett terméket 29,8 g l-(metánszulfoniloxi-etil)-4-benzil-piperazinnak és 34,6 g di-dodecil-25 aminnak a 4. példában leírthoz hasonló módon lefolytatott kondenzációja útján állíthatjuk elő. ^17. példa: 30 35 g l-[2-(hexametilénimino)-etil]-4-(2-amino-propil)-piperazin, 25,8 g 4,7-diklór-kinolin és 37 g fenol elegyét 2 óra.hosszat hevítjük 150 C° hőmérsékleten. Ezután a reakeióelegyet kb. 100 G°-ig hagyjuk lehűlni, majd beleuntjuk 60 35 ml nátronlúg (fs. 1,33) és 250 ml desztillált víz elegyébe és a kivált bázist összesen 250 ml kloroformmal háromszor extraháljuk. Az így kapott kloroformos oldatot azután 50 g metánszulfonsav 150 ml vízzel készített oldatával, 40 utána pedig 100 ml desztillált vízzel extraháljuk. Az így kapott vizes oldathoz 60 ml nátronlúgot (fs. 1,33) adunk és újból extraháljuk a bázist háromszor, összesen 300 ml metilénkloriddál. A metilénkloridos oldatból az oldó-4.3 szert csökkentett (20 mm Hg-oszlop) nyomás alatt vízfürdőn elpárologtatjuk, majd a maradékot 75 ml forró acetonitrillel felvesszük; a kapott elegyet leszívatjuk, a szilárd terméket 15 ml acetonitrillel mossuk és csökkentett (20 50 mm Hg-oszlop) nyomás alatt 20 C° hőmérsékleten 15 óra hosszat szárítjuk. Ily módon 19 g 120—122 C°-on olvadó bázist kapunk. Ezt a terméket 75 ml acetonitrillel forralva ' ismét feloldjuk, az oldathoz 0,5 g aktívszenet 55 adunk és forrón leszűrjük; lehűlés után a képződött kristályokat leszívatással elkülönítjük, 30 ml acetonitrillel mossuk és 40 C° hőmérsékleten, vákuumban (0,2 mm Hg-oszlop nyomás alatt) 5 óra hosszat szárítjuk. Ily módon 17 g 60 l-[2-(7-klór-kinolil-4)-amino-propil]-4-(2-hexametilénimino-etü)-piperazint kapunk, amely 122—124 C°on olyad. A fenti eljárás során kiindulóanyagként felhasználásra kerülő l-[2-(hexametiIénírnino)-etil]-65 -4-(2-amiho-propil)-piperazin 0,2 mm Hg-oszlop 7