152236. lajstromszámú szabadalom • Festőszerszám előre meghatározott szakaszokon színezett fonalak és ilyen fonalak felhasználásával készült szövetek előállítására

152236 5 6 vannak elrendezve, átmérőjük azonban a 10 csúcs felé egyre csökken, amint ez a rajzón jói­látható. Ezzel szemben a 2. ábra szerinti példakénti kiviteli alak esetén a 14 falban levő 17 nyílások 18a, 18b, 18c, 18d köze a 10 csúcs felé egyre növekszik, átmérője azonban változatlan, amint ez a rajzon ugyancsak jól látható. Nyilvánvaló, hogy a 12 szárban a festékoldat számára ki­alakított kiáramlási keresztmetszet a 10 csúcs felé mindkét esetben egyaránt csökken. Nyil­vánvaló azonban az is, hogy e kétféle meg­oldás együttesen is alkalmazható, nevezetesen nemcsak a nyílások száma csökkenhet a csúcs felé, hanem ugyanakkor átmérőjük is egyre kisebb lehet. Mindez méretezés kérdése. A 3. ábrán látható festőszerszám lényegében abban különbözik a 2. ábra szerintitől, hogy 12 szára nem hengeres, hanem kúpos és kúpszöge olyan, hogy a 10 csúccsal együtt geometriailag egy kúp részeit alkotják. Látható az is, hogy a találmány szerinti festőszerszám hogyan csatla­koztatható 20 tömlőhöz, amely az ábrán föl nem tüntetett festékforráshoz vezet. A csatla­kozás a festőszerszám 11 tövében kialakított kúpos 15 beömlő nyílásba szorított kúpos 21 toldat segítségével történik, amely önmagában ismert csatlakozó szerelvény részét alkotja és ezért részletesebb ismertetésre nem szorul. A 4. ábrán a találmány szerinti perforált falú 24 festőhenger példakénti kiviteli alakját tün­tettük föl. A 24 festőhengernek önmagában is­mert módon perforált falú üreges 26 tengelye van, amelyet a találmány értelmében folyadék­áteresztő engedékeny 27 védőréteg vesz körül. Ilyen védőréteg készülhet például az üreges 26 tengely külső palástjára tekercselt puha kötél­ből. A lényeg az, hogy a 27 védőréteg a perfo­rált falú 26 tengelyen át beáramló folyadékot áteressze, ugyanakkor azonban megakadályoz­za, hogy a festőszerszám 10 csúcsa hirtelen "a perforált falú 26 hengernek ütközve kicsorbul­jon. A 27 védőréteg vastagsága éppen ezért gya­korlatilag egyenlő a 10 csúcs hosszával, tehát például körülbelül 10 mm. Az 5. ábrán látható festékforrás ltnyegében 30 színezéktartályból és ezzel 31 hörgőszelepen át közlekedő 32 hengerből áll. A 32 hengerben 33 dugattyú van elcsúsztathatóan elrendezve, amelynek 34 dugattyúrúdja 35 csuklórúd útján 36 lengőkarhoz csatlakozik. A csatlakozást 37 csukló biztosítja, amely 33 résben elállíthatóan van elrendezve. A 38 rés mellett skála van, amelyen a 37 csukló beállítása leolvasható. A 36 lengőkart 39 rugó az óramutató járásával azo­nos 40 értelemben való elmozdulás értelmében terheli. Fölső vége 41 vezetőkar és 42 szög­emeltyű, valamint 43 kapcsolókar útján 44 lábítóval van összekötve. A 32 hengernek a 33 dugattyú mögötti része 45 hörgőszelepen át pél­dául az 1—3. ábrákon látható festőszerszámhoz vezető 20 tömlővel közlekedik. A 36 lengőkar lengésének két szélső helyzetét 46, illetőleg 47 ütköző határolja. Az 5. ábra szerinti festékforrás működés­módja a következő: Amikor a 44 lábítót az 50 nyíl irányában le­nyomjuk, a 36 lengőkar a 43, 42, 41 rudazat, útján a 39 rugó ellenében az óramutató járásá­val ellentétes 51 értelemben mindaddig elmoz­dul, amíg a 46 ütközőnek nem ütközik. Egyes elemeinek ezzel járó elmozdulását egyhegyű nyilak jelzik. Ugyanekkor a 33 dugattyú az 52 nyíl irányá­ban előre megy és az előző löketben beszívott színezék oldatot a 45 hörgőszelepen és a 20 töm­lőn át például a 3. ábra szerinti festőszerszámba nyomja. Innen a festék oldat például a 4. ábrán látható módon a 24 festőhengerre csévélt 53 fonaltestbe jut. Amikor a 44 lábítót elengedjük, a 39 rugó a csuklós rudazatot a kettős hegyű nyilak irányá­ban mozdítja el mindaddig, amíg a lengő 36 kar a 47 ütközőnek nem ütközik. A 33 dugattyú ekkor az 54 nyíl irányában mozdul el és maga mögött szívóhatást kelt. Ennek hatására a 31 hörgőszelepen át a 30 színezéktartályból újabb színezékoldat mennyiség áramlik a 32 henger­nek a 33 dugattyú mögötti terébe. A beáramló színezékoldat mennyiségét a 37 csuklónak a 38 résben való elállításával szabályozhatjuk. A 33 dugattyú lökete ugyanis nyilvánvalóan a 37 csukló és a 38 rés viszonylagos helyzetétől függ. Minél magasabb helyzetet foglal el a 37 csukló a 38 réshez viszonyítva, annál nagyobb a 33 dugattyú lökete és így annál nagyobb a 30 szí­nezéktartályból beszívott, illetőleg a festőszer­számon át az 53 fonalteste (4. ábra) juttatott színezékoldat mennyisége. A 6. ábrán a találmány szerinti eljárás foga­natosításához való mintát tüntettünk föl. Ennek méreteit úgy kell meghatároznunk, hogy ha­sonló darabok egymáshoz illesztésével az 53 fonaltest (4. ábra) 60- palástját éppen beborít­hassuk. Ebben az esetben ugyanis a minta a 60 palástielület egészén azonos jellegű lesz. A min­tát átrajzoljuk a 60 palástra. Az ábrázolt pél­dakénti kiviteli alak esetén a minta négy színt ír elő rézsútos sávozás alakjában. A színek kü­lönbözőségét keresztcsíkozással, jobbra, illetőleg balra dűlő és vízszintes vonalkázással érzékel­tettük. Az 1—6. ábrákon föltüntetett festőszerszámok, festőhenger és festékforrás alkalmazásával már­most a találmány szerinti eljárást a következő­képpen foganatosíthatjuk: A színezendő fonalat a 4. ábrán látható 24 festőhengerre tekercseljük. A tekercselést addig folytatjuk, amíg az 53 fonaltest sugárirányú vastagsága el nem éri az alkalmazandó festő­szerszám 12 szárának hosszúságát. Az 53 fonal­test külső átmérőjének megfelelő kerület, vala­mint a fonaltest hosszúsága alapján kiszámíV juk a 60 palástra viendő 61 minta méreteit. Ezután a 61 mintát a 60 palástra rajzoljuk és ezzel eleve kitűzzük azokat a színeket és helye­ket, amelyeken előre meghatározott színű és mennyiségű színezék oldatot kell az 53 fonal­testbe vinni. 10 15 20 25 30 35 40 45 50 5ü 60 3

Next

/
Thumbnails
Contents