152235. lajstromszámú szabadalom • Eljárás fokozott és elnyújtott hatású injektálható ACTH készítmények előállítására

152235 hatású hormon-elegy fő alkotórészét értjük. Ismeretes az az aminosav-szekvencia, amely az említett emlősök agyalapi mirigyhormonjának ezt a fő alkotórészét képezi. Ez a vegyület minden esetben 39 aminosav maradékból áll. Az N-terminális helyzetű .aminosavtól, a szerintői számított 1—24 szekvencia azonos módon fordul elő a különböző emlősök agyalapi mirigy-hormonjában. A 25—32 szekvenciában azonban bizonyos különbségek tapasztalhatók a különböző emlősök esetében az aminosavak összetétele és sorrendje szempontjából; ezek a különbségek azonban nem bizonyultak lényeges , fontosságúaknak az ACTH biológiai aktivitása szempontjából. Az ACTH-molekulák különféte állatfajokból nyert termékek esetében történő felderítésével kapcsolatban az irodalomra utalunk; vö.: pl. T. H. Lee és mtsai, J. Biol. Chem. 236, 2970 (1961) és R. G. Sheperd és mtsai, J. Am. Chem. Soc. 78, Ö069 (1956). A fent említett nehezen oldódó komplex vegyületeket tartalmazó injektálható készítmények a komplex vegyület vizes szuszpenziójából állíthatók elő, kb. 6,0 és 8,0 közötti pH-értékkel. Az ilyen készítmények elnyújtott és fokozott ACTH-aktivitással rendelkeznek. Mind az említett nehezen oldódó komplex vegyületek, mind pedig az ezeket tartalmazó injektálható készítmények, amelyek a találmány szerinti eljárással előállíthatók^ új termékek. A találmány szerinti eljárással előállítható * komplex vegyületek alkotórészeként alkalmazható ACTH-aktivitású peptidekként a megfelelő szabad peptidek vagy ezek funkcionális származékai kerülhetnek felhasználásra. * Ez utóbbi származékok pl. amidok és hidrázidok lehetnek, amelyek az ötödik és a C-terminális aminosav-maradék karboxilcsoportján képezhetők és amelyek adott esetben helyettesítőket is tartalmazhatnak; további ilyen funkcionális származékok lehetnek még az alifás, aromás vagy aralifás alkoholokkal, mint metanollal, etanollal vagy benzilalkohollal képezett észterek, továbbá a peptidek alkálisói és savakkal, mint szerves karbonsavakkal, pl. citromsavvá], borostyánkősavval, almasawal, malonsavval, borkősawal, glutaminsawal, csersawal, ecetsavval, vagy propionsavval, vagy pedig szervetlen savakkal, pl. sósavval vagy foszforrawal képezett addíciós sój is. Az ilyen funkcionális származékok a szóbanforgó peptidek előállítása során vagy a már előállított peptidekből képezhetők. A találmány szerinti eljárásban felhasználható peptidek példáiként az ACTH molekuláját képező első 19, 20, 24, 26, 28 vagy 31 aminosav-maradékból álló, ACTH-aktivitású peptidek említhetők; az alábbi példákban ezek kerülnek felhasználásra az injektálható gyógyszerkészítmények előállítása során. Az AOTiH molekulájában valamennyi bázisos aminosav a 6—21 szekvenciában fordul elő, eltérően a savas aminosavaktól, amelyek többsége a 25— 39 szekvenciában fordul elő. Így tehát az 1—18 és 1—31 közötti szekvenciákat tartalmazó peptidek magasabb izoelektromos pontot mutatnak, mint maga a 39 aminosav-maradékot tartalmazó ACTH-molekula. Emellett ezek az ACTH-aktivitású peptidek 6—8 körüli pH-értéknél 5 megnövelt mértékű oldhatóságot mutatnak. Minthogy fizikai és kémiai tulajdonságaik sok tekintetben eltérőek az ACTH-molekula megfelelő tulajdonságaitól, meglepő, hogy az ACTH-aktivitású bázisos peptidek oly komp-10 lexeket képeznek az említett fémvegyületekkel, amelyek 6—8 körüli pH-értéknél nem vagy csak kevéssé oldódnak és hogy e komplexek az ACTH-hoz viszonyítva megnövelt és elnyújtott hatással rendelkeznek. A bázisos aminosavig maradékok feltehetően fontos szerepet játszanak a nehezen oldódó fém-komplexek képezésében. Az említett peptidek fém-komplexeinek elnyújtott hatása nagyobb mértékben jelentkezik, ha rövidebb láncú peptidekkel képezzük a komp-20 lexeket. Ezért előnyösebb, ha az 1—19-től 1— 24-ig terjedő, ACTH-aktivitású aminosav-szekvenciából álló peptideket alkalmazunk a találmány szerinti eljárásban. Ezek felhasználásá- val készített termékek farmakológiai tulajdon-25 ságait az alábbi példák szemléltetik. Emellett az ilyen rövidebb láncú peptidekből előállított készítmények gyógyászati alkalmazása esetén elkerülhető, hogy idegen peptideket adjunk be injekció útján a kezelt személyeknek, ami 30 huzamosabb kezelés esetén ártalmas lehet. A találmány szerinti eljárásban felhasználható ACTH-aktivitású peptidek pl. az ACTH-enzimes lebontása útján i(vö.: Shephard és mtsai, J. Am. Chem. Soc. 7ß, 5051, ((löSC) állít-35 hatók elő. Előállíthatunk azonban ilyen peptideket szintetikusán is, pl. a H. Kappeler és R. Schwyzer [Helv. Chim. Acta 44, 1136 i{1961)] áltál leírt módszerrel is. A 20-peptid szintézisét K. Hoffman és mtsai írták le [J. Am. Chem. 40 Soc. 84, 4481 <1962)]. Ezt a peptidet amidja alakjában állították elő; az alábbi 7. példában is ilyen alakban kerül felhasználásra. A. 19--peptid szintézisét C. H. Li [J. Am. Chem. Soc. 82, 5760 ('11960)] ismertette. Eddig az alábbi 45 ACTH-aktivitású peptideket állították elő: a) 1—33 szekvencia, pepszinnel történő lebontás útján; b) 1-—28 szekvencia, pepszinnel és A-karboxi-50 -pepszidázzal történő lebontás útján; c) 1—26 szekvencia, az észterezett ACTH pepszines lebontása, majd A-karboxi-peptidázzal való lebontás és elszappanosítás útján; d) 1—24 szekvencia, a 2i6-peptid B-karboxi-pep_ 55 tidázzal történő lebontása útján; e) 1—-34 szekvencia, szintézissel; f) 1—20 szekvencia, szintézissel; g) 1—19 szekvencia, szintézissel. 60 A XVI. amerikai gyógyszerkönyv szerinti aszkorbinsav kimerítési próba alkalmával az egyes említett peptidek szubkután injekcióban való beadása után az alábbi biológiai hatáserősséget találtuk, a megadott hibahatárokkal, 65 P — 0,05 esetén: 2