152217. lajstromszámú szabadalom • Légkondenzációs rendszer, különösen hőerőművekhez
; • • • • * Ily módon az <(1) és '(2) egyenletet összeadva az alábbi újabb egyenletet nyerjük: Pi +P2 = 2 • P +'hi +h2 +i(l—y)ri O) 5 Ha most bevezetjük, hogy 2P+i h i +h 2 =ki . <4) 10 akkor természetesen ki konstans értéket jelent, mivel a hí és h2 nivókülönbségek természetszerűen változatlanok, a P nyomást pedig előírás szerint változatlan értéken kívánjuk tar- \s tani. Ezek szerint tehát a következő egyenletet nyerjük: , . Pi+3p2=5 fci+!(il— <p)?i (5) 20 Ha most bevezetjük még, hogy P+h!=k2 <! 6) 25 akkor ezzel az (1) egyenlet a következőképpen alakul ka +ri=P 1 • 30 (7) és ebből végül ri=Pi—ü£2 35 .(8) Ezt az >05) egyenletbe helyettesítve: Pi + P2 =k 1 + í Cl— <p) (Pi—k2 ), 40 amely rendezve P2 4. (ppL »fk!—)(1 73)k2 (9) 45 Végeredményben tehát Pa+9>Pi= konstans , (10) 50 Mint látjuk tehát, a szabályozás ez utóbbi aszimmetrikus esetben is minden további nélkül megoldható. A különbség mindössze az, hogy a szabályozó berendezésnek most már 55 nem a Pi és P2 nyomások összegét, hanem a P2 nyomásnak és a Pj nyomásnak a cp tényezővel való szorzatát kell állandó értéken tartania. A cp tényező viszont a terhelés függvényében, illetve a keringetett vízmennyiség vál- 60 tozásával nem változik, mivel az egyes részek ellenállásainak aránya az ellenállások abszolút értékétől függetlenek. Így tehát, ha a cp tényezőt valamely tetszőleges üzemállapotra egyszer megállapították, akkor a szabályozó be- gj rendezést az ily módon nyert <p értékre mint korrekciós faktorra kell beállítani. A ;(10) egyenlet jobb oldalának konstans értéke egyébként a '(4), (6) és '(9) egyenletek alapján a következőképpen alakul: k=2 P+( hi+h 2 —<(<1— <p) :(P+hí) = ^$l + <P)P+h2 +<ph 1 (11) Ez utolsó általános összefüggésnek a teljesen szimmetrikus eset egy speciális esete, mivel akkor ' hi = h.2=<h és " 9=1 . esetén a (11) egyenlet az alábbiak szerint alakul: P2 +P t = 2 P + 2 h = 2-l(P+h), tehát azonos az eredetileg a szimmetrikus esetre levezetett összefüggéssel. Fentiek alapján tehát a találmány abban van, hogy a rendszer legnagyobb geodetikus magasságú helyén uralkodó nyomásnak előre meghatározott állandó értéken való tartása végett a szivattyú nyomócsonkján és a nyomáscsökkentő szerv bemehetén egy-egy nyomásérzékelő szerv van elrendezve, ezek kimenete az érzékelt nyomásokat a nyomásérzékelő szervek és a rendszer legnagyobb geodetikus magasságú helye közötti áramlási ellenállások arányában súlyozva összegező szabályozó berendezéshez van csatlakoztatva, ennek kimenete pedig a nyomáscsökkentő szerv átáramlási keresztmetszetét ' változtató működtető szervvel van összekötve. Célszerű, ha az érzékelt nyomásokat a szabályozó szerv útján egyszerűen összeadhatjuk, mert ekkor viszonylag egyszerű szerkezethez jutunk. Ezt a találmány értelmében azzal érjük el, hogy a két nyomásérzékelő szerv és a rendszer legnagyobb geodetikus magasságú helye közötti hidraulikus ellenállásokat egymással egyenlőre vesszük. Célszerű továbbá, ha nyomáscsökkentő szervként vízturbinát alkalmazunk, amelyet energiájának hasznosítása végett a rendszer szivattyújával kötünk össze. A találmány szerinti légkondenzációs rendszer két példakénti kiviteli alakjának elrendezési vázlatát a rajz 1. és 2. ábráján tüntettük fel. Az 1. ábra szerinti példakénti kiviteli alak szimmetrikus felépítésű rendszert tüntet fel, amelyben az 1 keverőkondenzátorból a vizet a 2 csővezetéken keresztül a 3 szivattyú elszívja, majd a 4 vezetéken keresztül a hőcserélő berendezés egyik 5 részébe szállítja. Az 5 hőcserélőrészből kilépő víz a hőcserélő berendezés tetején alkalmazott 6 fordulókamrában a víz megfordul és a b-V^rélő második 3
