152191. lajstromszámú szabadalom • Eljárás karbamid-származékok előállítására

152191 ló ab'szorpció: 1540, 1590, 1670 és 3350 cm-1 -nél. Hasonló módon a következő karbamidokat állítjuk elő: N1 -2-karboxi-4-jódfenil-N 2 -4-bróm­f enilkarbamid, olvadáspont 212—214 C°, infra­vörös abszorpció: 1530, 1565, 1580, 1660, 2400— 2700 és 3300 cixri-nél; Ni-2-karboxi-4-nitro­fenil-N2 -4-brómfenilkarbamid (száraz tetrahid­rofuránban előállítva), olvadáspont 206 C°, inf­ravörös abszorpció: 1540, 1580, 1600, 1680, 1730, 2400—2700 és 3300 cm" -nél; N^-^-karboxi­naftil)-N2-4-brómfenilkarbamid, olvadáspont 208 C", infravörös abszorpció: 1560, 1575, 1590, 1660, 1680, 2400—2700 és 3300 cni~i-nél; Ni-2-karboxi­-4,6-diklórfeml-N2 -4-brómfe t nilkarbamid, olva­dáspont 199—202 C°, infravörös abszorpció: 1550, 1585, 1640, 1740, 2400—2700 és 3300 cm-i­nél; N1 -2-karboxi-5-nitrof enil-N 2 -4-brómf enil­karbamid (száraz tetrahidrofuránban előállítva), olvadáspont 206—208 C°, infravörös abszorp­ció: 1550, 1600, 1690, 1725, 2400—2700 és 3350 cm-1 -nél;. N 1 -4,6-dibróm-2-karboxifenil-N 2 -4-" -brómfenilkarbamid, olvadáspont 225—230 C°, infravörös abszorpció: 1565, 1600, 1650,1690, 1750, 2400—2700 és 3350 cm-i-nél; N1 -2-karboxi­-3,4,5,6-tetraklórfeml-N2 -4-brómfenilkarbamid, olvadáspont 266—271 C°, infravörös abszorpció: 1550, 1565, 1600, 1640, 1670, 1735, 2400—2700 és 3300 cm-1 -nél; N 1 -2-karboxi-5-klórfenil-N 2 -4--brómfenilkarbamid, olvadáspont 208—209 C°, infravörös abszorpció: 1520, 1575, 1600, 1665, 1710, 2400—2700 és 3100—3300 cnrMiel és Ni­-S-amincflzulfonil^-karboxifenil-N^-brómf enil­karbamid,. olvadáspont 219—221 C'°, infravörös abszorpció: 1540, 1580, 1680, 1695, 2400—2700, 3250 és 3350 cm^-nél. 7. példa: 0,33 rész N1 -2-benziloxikarbonilfenil-N 2 -2,4--diklórfenilkarbamidot 20 rész száraz dioxánban feloldunk és hidrogénatmoszférában 0,1 rész palládiumszén katalizátorral addig rázzuk, amíg nem abszorbeálódik több hidrogén (20 óra). A katalizátort leszűrjük és a szürletet 100 rész vízzel hígítjuk. A keletkező csapadék N1 -2-karb­oxifenil-N^^-diklórf enilkarbamid, olvadáspont 196—197 C°. 8. példa: 13 rész fenilizocianátot 15 perc lefolyása alatt 13,7 rész antranilsav 90 rész száraz etilaeetáttal készített oldatához adunk. A keletkező zagy­hoz 15 perc lefolyása alatt erős kavarás közben 16 rész brómot adunk. A reakcióelegyet további 45 percig kavarjuk, majd megszűrjük. A szilárd maradékot etilacetáttal mossuk és alkoholban kristályosítjuk. Ily módon N1 -2-karboxifenil-N 2 ­-4-brómfenilkarbamidot kapunk, olvadáspont 203—205 C°. 9. példa: 1 rész 3-(4'-brómfenil)-kinazolin-2,4-diont 20 rész víz és 1,95 rész 11 n nátriumhidroxid forró elegy éhez adunk. A keletkező oldatot 15 percig forraljuk, majd jég hozzáadásával hirtelen, le­hűtjük és 2 n sósavval pH l-ig megsavanyítjuk. Az elegyet megszűrjük és a szilárd maradékot 5 12 rész metanol, 15 rész víz és 1 rész etanol­amin elégyével extraháljuk. Az extraktumnak 2 n sósavval pH l-ig történő megsavanyítása­kor N1 -4-brómfenil-N 2 -2-karboxifenilkarbamid csapódik ki, olvadáspont 203—205 C°. 10 IS 20 25 30 10. példa: 1 rész N-(4-brómfeniI)-fenilkarbamát és 0,47 rész antranilsav benső elegyét 15 percig 150. Cc -on hevítjük. A reakcióelegyet ezután lehűt­jük és vizes etanolaminnal extraháljuk. A ki­vonatnak- 2 n sósavval pH 2-ig való megsava­nyítása N1 -4-brómfenil-N 2 -2-karboxifenilkarb­amidot csap ki, olvadáspont 203—205 P°. A találmány körébe nem tartoznak azok az eljárások, melyekkel az alábbi ismert vegyüle1 ­tek állíthatók elő: N^-karboxifenil-N^S-klór­f enilkarbamid, N^-karboxifenil-NS-S-nitrof enil­karbamid, N1 -2-metoxikarbonilfenil-N 2 -4-metil­f enilkarbamid, N1 -2-metoxikarbonilf enil-N 2 -2,4, -5-trijódf enilkarbamid, N1 -2-etoxikarbonilfenil­-N2 -3-jódfenilkarbamid, N 1 -2-etoxikarbonilfenil­-NM-jódfenilkarbamid és N1 -2-etoxikarbonilfe­nil-N2 -4-metil-3-nitrof enilkarbamid. Szabadalmi igénypontok: 1. Eljárás az (1) képletű karbamid-származé­kok és ezek gyógyászatilag használható sóinak 35 az előállítására, ahol R hdrogén vagy legfeljebb 6 szénatomos alkil- vagy alkenil-csoport, leg­feljebb 8 szénatomos aralkil-csoport vagy elő­nyösen egy vagy több halogénatommal vagy legfeljebb 4 szénatomot tartalmazó alkoxi-cso^ 40 porttal helyettesített fenil-csoport, X fenil­vagy naftil-csoport, melynek egy vagy több alábbi helyettesítője lehet: halogénatomok, leg­feljebb 4 szénatomot tartalmazó alkil-, alkoxi-és alkoxikarbonil-csoportok, trifluormetil-cso-45 port, cián-csoport, nitro-csoport, metilszulfonil­-csoport és fenil-csoport, mimellett az A gyűrű előnyösen egy vagy több alábbi szubsztituenst tartalmazhat: halogénatomok, legfeljebb 4 szén­atomot tartalmazó alkil- vagy alkoxikarbonil-50 csoportok, nitro-csoport, karboxi-csoport és aminoszulfonil-csoport, azzal jellemezve, hogy az X-NCO képletű vegyületet, ahol X jelentése a fentiek , szerinti és a (2) képletű vegyületet, ahol A és R jelentése a fentiek szerinti, vagy 55 ennek sóit, reakcióba hozzuk. (1963. július 12.) 2. Eljárás az (1) képlet szerinti oly karbamid­-származékok előállítására, ahol A, R és: X jelentése az (1) igénypont szerinti, de R jelen­tése hidrogéntől eltérő, azzal jellemezve, hogy 60 az X-NH2 képletű vegyületet, ahol X jelentése az 1. igénypont szerinti és a (3) képletű vegyü­letet, ahol A jelentése az 1. igénypont szerinti és R* jelentése a hidrogénatom kivételével az 1. igénypont szerinti R jelentésének felel meg, •S reakcióba hozzuk. (1963. július 12.) /

Next

/
Thumbnails
Contents