152164. lajstromszámú szabadalom • Változó belső alapvonalú mérőberendezés távolság két egymásra merőleges vetületének meghatározására
5 legyen és az különböző mérési határoknak megfelelően a műszeren változtatható legyen. Az e parallaktikus szöget egyik iránysugár útjába helyezett ékprizmával — vagy változtathatóan beállítható, forgatott ékprizmapárral biztosíthatjuk. A ferde t távolsággal arányos b alapvonal b„ és b/ vetületeinek a parallaktikus « szöggel választott szorzóállandóval való szorzata megadja az egyik —, illetve arra merőleges másik — irányban a redukált távolságot. Ha a vetítési sík a műszerben függőlegesen van kiképezve, úgy a b/ értéket megszorozva a k szorzóállandóval a távolság vízszintes vetületét, a bv értéket pedig, megszorozva a k szorzóállandóval, a távolság függőleges síkra való vetületét, azaz a távolság végpontjainak magasságkülönbségiét kapjuk. Ha a vetítősík vízszintes és ha a vetítősík vetítővonalrendszerének egyikét a koordinátarendszer kezdőirányára —• például az északi irányra — tájékozzuk, úgy a szorzóállandóval megszorzott b alapvonal bv és b/ vetületei a részkoordinátákkal egyenlők. A találmány szerinti mérőberendezés 2. ábrán látható kiviteli példájának elvi vázlata szerint 1 okulárból, 2 választóélből, belső állítású 3 lencséből és 4 objektívből álló geodéziai távcső előtt az 1. ábrának megfelelő B pontban a 4 objektív fél szélességében a rajz síkjára merőlegesen, a geodéziai távcső I irányvonalában 5 pentaprizma van a 2 választóéllel letakart sugárnyalábban elrendezve, Az 5 pentaprizma előtt — a 2 választóéllel le nem takart sugárnyalábban — « parallaktikus szöget képező 6 ékprizmapár van. Az 5 pentaprizma belső sugármenetének metszéspontjában, az I irányvonalon levő B pontból mint talppontból k'iindulóan, a kívánt egymásra merőleges vetítési vonalakkal meghatározott vetítősíkban — az I irányvonal bármely helyzetében arra merőlegesen — b alapvonalat képező bázissfci van kialakítva. A bázissínen 7 pentaprizma van a b alapvonalon élmozdíthatóan elrendezve. A 7 pentaprizma belső sugármeneténék metszéspontjában — az ábrán az A pontban — index van elhelyezve. A vetítősífchan a b alapvonal és az I irányvonal —, illetve a kiviteli példán a b alapvonal és az I irányvonal normális vetületének — metszéspontjából, a B pontból kiindulóan a vetítővonalakkal párhuzamos egyenesekből kialakított derékszögű 8 mérőhálózat van elhelyezve. Az 1. és 2. ábrán ábrázolt kiviteli példán vízszintes síkra redukált távolság és a távolság két végpontja közötti magasságkülönbség méré^ sere alkalmas kivitelt ábrázoltunk. Ebben az esetben a b alapvonal és a 8 mérőhálózat függőleges síkban vannak kialakítva. A 8 mérőhálózat függőleges és vízszintes egyenesekből áll. Vízszintes, illetve függőleges vetület mérésénél tehát megirányozzuk a geodéziai távcsővel a megmérendő C pontot. A C pontból érkező sugárnyaláb egyik része közvetlenül a geodéziai távcső 1 okulárjában, másik, a 2 választóéllel eltakart része pedig a 7 és 5 penta-6 prizmákon/megtörve, ugyancsak az 1 okulárban jelentkezik. A 7 pentaprizmát addig kell a geodéziai távcső I irányvonalára mindig merőlegesen álló bázissínen elmozdítani, amíg az 5 irányzott C pont 2 választóélen keletkezett képe és az 5, illetve 7 pentaprizmákkal eltérített, ugyancsak a 2 választóélen keletkezett képe egybeesnék, azaz amíg a képek koincidenciába kerülnek. Koincidencia esetén a 7 penta-10 prizmában a belső sugármenet metszéspontjában kiképzett index-szel határolt b alapvonal arányos a t ferde távolsággal. A 8 mérőhálózatról az index segítségével a vízszintes hálózati vonalakról a ferde t távolság végpontjainak 15 magasságkülönbségét, a függőleges hálózati vonalakról pedig a ferde t távolság vízszintes vetületét olvashatjuk le. A kapott b/, illetve bv értékeket az « parallaktikus szöghöz tartozó k szorzóállandóval megszorozva, a t távolságnak 20 megfelelő vízszintes síkra redukált távolságot, illetve a távolság végpontjai közti magasságkülönbséget kapjuk. A 7 pentaprizmában elhelyezett indexnek a 8 mérőhálózaton való két egymásra merőleges 25 irányú leolvasása nehézkes és könnyén zavart okozó. Ezért a leolvasásokat helyes szétválasztani, azaz a távolság- és magasságkülönbségleolvasásokat egymástól függetlenül leolvashatóvá tenni. A találmány szerinti berendezés-30 nél — mint az a 3. ábrából látható — a 8 hálózatot hordó üveglap egyik oldalára csak a függőleges hálózati vonalakat, másik oldalára csak a vízszintes vonalakat visszük fel. A 8 hálózatot, természetesen úgy kell elkészíteni, 35 hogy annak kezdőpontja a b alapvonal síkjában, a b alapvonal és I irányvonal talppontjában 4— azaz a B pontban — legyen. A 3. ábrán például F jelzés az üvegskála függőleges osztás vonalait, G jelzés pedig az 40 üvegskála vízszintes osztásvonalait jelöli. A leolvasandó helyen — azaz az A pontban — (2. ábra) 9 és 10 prizmákból álló ragasztott prizmarendszert helyezünk el. A 9 prizma átfogója vékonyan 50%-osan tükrösítve van. A 9 45 prizma tükrösítése olyan, hogy a fénymennyi- ség felét átengedi a. 10 prizmába, a másik felét a tükrözőfelületen visszaveri és azt 90°-os irányváltozás után a 9 prizma előtt elrendezett 11 lencserendszerbe vezeti. A 11 lencserendszer íO által képzett képet 12 okulárral nagyítjuk. A 8 mérőhálózaton átvezetett fénymennyiség másik fele a 10 prizma tükröző oldaláról 13 lencserendszerbe kerül és az ott leképzett képet 14 okulár nagyítja. A 11 lencserendszer úgy 55 van beállítva, hogy a 8 mérőhálózat függőleges F vonalait — amelyek az üvegskála egyik oldalára vannak felvive — képezi le élesen. A 13 lencserendszer pedig úgy van beállítva, hogy csak az üvegskála másik oldalára fel-60 vitt G vízszintes vonalakat képezi le élesen. Az üveglap- vastagsága és a leolvasáshoz szükséges nagy nagyítás ezt a beállítási tehetőséget igen könnyűvé teszi. A leolvasó indexet a .11 lencserendszer és 12 okulár között a tiszta C5 látás távolságába helyezett. F', illetve a 13 3
