152150. lajstromszámú szabadalom • Hálózatok eredő teljesítményének és fogyasztásának mérésére szolgáló kapcsolási elrendezés

3 152150 4 térhetnek egymástól, ezt a 2 A összegező áram­váltó méretezésénél figyelembe kell venni. Az ábrán feltüntetett Wx watimérő az 1 ág teljesít­ményét méri. Ez a módszer csak addig alkalmazható telje­sítmények, ill. fogyasztások összegezésére, míg az egyes hálózati feszültségek nagyságainak arányai és fázishelyzetei nem változnak egy­máshoz képest. Ez a helyzet azonban csak ki­sebb, merev hálózatokban áll fenn. A hálózati feszültségek egymáshoz képest való változása esetén a W 2 wattmérő, ill. Wh 2 fogyasztás­mérő hibásan méri az eredő teljesítményt, ill. fogyasztást. Ezek a hibák a feszültségingado­zásoktól függenek, de gyakran olyan nagyok is lehetnek, hogy a fenti módszer már nem alkal­mas a teljesítmény, ill. a fogyasztás pontos mérésére. A találmány szerinti kapcsolás alkalmazása lehetővé teszi a teljesítmények, ill. fogyasztások összegének meghatározását összegező áramvál­tókkal akkor is, ha egymáshoz képest nagymér­tékben ingadozó feszültségű hálózatokról van szó. A találmány alapgondolata az, hogy az összegező áramváltó kapcsolását feszültségössze­gező rendszerrel egészítjük ki. Ezen azt kell ér­teni, hogy pl. a 2. ábra kapcsolása szerint aW2 hatásos teljesítménymérő, Wh 2 hatásos fo­gyasztásmérő, VAr^ meddő teljesítménymérő, VArh 2 meddő fogyasztásmérő áramtekercseit a 2 A összegező áramváltó szekunder körébe, míg feszültségtekercseiket a 2 F feszültségössze­gező rendszerrel nyert U* 2 összegezett feszült­_ ségre kapcsoljuk. Ezen utóbbi feszültségnek egyes U*1; U* 2 ... U*jr összetevőit az 1, 2... N összegezendő há­lózati ágak Ui, U2 ... UJV feszültségei adják olymódon, hogy nagyságaik aránya megegyezik az I, II ... N főáramváltókon átfolyó hatásos, ill. meddő teljesítmények arányával. A 2. ábrán alkalmazott példaképpeni kapcsolás szerint a 2F feszültségösszegező rendszer összegező fe­szültségváltókból áll. Az U*2 összegezett fe­szültség az összegező feszültségváltók szekunder feszültségeinek vektoros eredője: ~2 = v? + v? +.,. T. + IFs'. A 2F összegező feszültségváltók primer teker­cseit az egyes összegezendő ágakra kapcsolt FI, F2 és FN hálózati feszültségváltók szekunderjei táplálják. A találmány alapgondolata szerint az eredő' teljesítmény-, ill. fogyasztásmérők feszültség­tekercseit feszültségösszegező rendszerrel elő­állított eredő feszültségről táplálva, olyan telje­sítmény-, ill. fogyasztásértékeket mérünk, ame­lyek pontosan arányosak az ágak teljesítményei­nek, ill. fogyasztásainak összegével. Az egyes ágak feszültségeinek egymáshoz ké­pest való ingadozásából származó hibák ily­módon teljesen megszűnnek akkor, ha az egyes ágak teljesítményeinek egymáshoz való viszonya nem változik. A feszültségösszegező rendszert ezért célszerűen a leggyakrabban előforduló tel­jesítményviszonyokra méretezzük. Amennyiben a teljesítményeknek egymáshoz való viszonyított értékei ettől eltérnek, úgy fellép egy hiba, amely azonban mindig kisebb — a gyakorlatban 5 előforduló legtöbb esetben 1—2 nagyságrenddel kisebb — mint amekkora feszültségösszegező rendszer nélkül lépne fel. A hiba nagysága a teljesítmény- és a feszültség ingadozások mér­tékének ismeretében kiszámítható. 10 AzXJ* 2 eredő feszültség képzésének több elvi megoldása lehetséges. A 2. ábrán vázolt példa­képpeni megoldásnál, mint láttuk, az egyes FI, F2 ... FN hálózati feszültségváltók szekunder ir> kapcsaira kötött 2¥ összegező feszültségváltók U*i. U*2 ... U*# szekunder feszültségeit össze­gezve ' kapjuk az XJ*2 összegezett feszültséget, amelyet az eredő teljesítményt mérő W2 watt­mérőre, ill. Wh2 fogyasztásmérőre kapcsolunk. 2" Ezt a megoldást mutatja a 3/a. ábra kapcsolási vázlata is. A gyakorlat számára ez a legfonto­sabb megoldás. Másik megoldás szerint az.FI, F2 ... FN há­lózati feszültségváltókat méretezzük úgy, hogy 23 ezek U*i, U*2 ... TJ*N szekunder feszültségei legyenek arányosak a megfelelő ágak hatásos, ill. meddő teljesítményeivel (3/b. ábra). Az FI, F2 ... FN feszültségváltók szekunder tekercseit sorbakapcsolva kapjuk az XJ*2 összegezett fe­li szültséget, amelyet az eredő teljesítmény, ill. fogyasztásmérők feszültségtekercseire kell kap­csolni. Egy további megoldás lehet, hogy az U*i, U*2 ... U*jy feszültségekkel arányos 0t, 02 • • • <£ s 35 fluxusokat összegezzük és az eredő fluxus in­dukálója a feszültségtekercsekre kapcsolandó \]*2 összegezett feszültséget (3/c. ábra). A 2. ábrán látható, hogy a 2 F feszültség­összegező rendszert a W2 eredő hatásos telje-40 sítményt* ill. Wh2 hatásos fogyasztást mérő műszerekre kapcsoltuk. A YAr2 meddő telje­sítmény, ill. VArh2 meddő fogyasztás mérésére szolgáló műszerekre egy második — nem áb­rázolt — hasonló elvi kapcsolású feszültség-45 összegező rendszert kell kapcsolni, melynek fe­szültségei a megfelelő ágak meddő teljesítmé­, nyeivel arányosak. Az összegező áramváltók alkalmazását korlá« 50 tozhatják olyan körülmények, amelyeknél az egyes primer tekercsek menetszámaira semmi­képpen nem adódik ki elfogadható kerek szám. Fokozottan áll ez akkor, amikor a hálózatok feszültségeinek viszonyai nem egész számok, 55 különösen, ha a hálózatok feszültségei nincse­nek fázisban. Ilyenkor ugyanis y3-as szorzók ' is szerepet játszanak a menetszámok kiszámí­tásánál. Ilyen esetekben ÁM áttételmódosító tar karéktranszformátorok közbeiktatásával érhe-60 tünk el célunkhoz, amely módon gyakorlatilag tetszőleges áttételeket is megvalósíthatunk. Az ÁM takaréktranszformátor beiktatását a 2. áb­rán mutatjuk be. Az áttételmódosító takarék­transzformátornál nincs gyakorlati akadálya an-65 nak, hogy nagy ampermenetszámmal, tehát kis \

Next

/
Thumbnails
Contents