152085. lajstromszámú szabadalom • Egyenáram impulzusfrekvencia átalakító kis áramok mérésére

MAGYAR NÉPKÖZTÁRSASÁG ORSZÁGOS TALÁLMÁNYI HIVATAL SZABADALMI LEÍRÁS SZOLGALATI TALÄLMÄNY Bejelentés napja: 1963. III. 09. (MA—1148) Közzététel napja: 1964. XII. 23. Megjelent: 1965. XII. 01. 152H85 Szabadalmi osztály: 21 e 29—36; 21 g 17—21 Nemzetközi osztály: G 01 r; H 03 k Decimái osztályozás: Feltalálók: Binder Gyula oki. vegyészmérnök, Paitz József oki. fizikus, Serf Egyed oki. villamosmérnök, Budapest Tulajdonos: MTA Központi Fizikai Kutató Intézet, Budapest Egyenáram-impulzusfrekvencia átalakító kis áramok mérésére i Jelen találmány célja olyan mérőberendezés létrehozása, amely nukleáris detektorokból nyert egyenáramot a regisztráló, vagy szabályzóberendezések működtetésére alkalmas teljesítmény szintre emeli; 5 A nukleáris detektorok által szolgáltatott egyenáram a 10~14

—10~

5

. A nagyságrendű határok között változik a mért sugárzás intettzi-* tásától függően. A detektorok tápfeszültsége általában 10~2

—10"

4

pontossági határok között 10 tartandó mindazon esetekben, amikor a mért sugárzás energiaeloszlása is összetevője a detektorból nyert információnak, A mérőberendezéssel szemben támasztott speciális követelmények a következők: 15 1. A szivárgási áramok okozta mérési hiba csökkentésére lehetőség legyen a mérőpant védőgyűrűvel való ellátására. 2. Méréshatárváltás nélkül tudja követni a sugárzás intenzitásának (azaz a mért egyen- . 20 áramnak) változását több nagyságrenden át. 3. Lehetőség szerint digitális adatfeldolgozásra alkalmas jelet adjon ki. 4. A detektor és a mérőberendezés közötti mérőkábel hosszának megváltoztatása ne vál- 25 toztassa meg a kalibrációt. A kisárammérésre általában alkalmas, ismert mérési módszerek az alábbiak: a) A mérni kívánt áramot ismert, nagy ellenálláson keresztülvezetve, az ellenállás sarkain 30 2 keletkező feszültséget elektrométercsoves egyen-* áramú erősítővel erősítik. b) A bemeneten mechanikus szaggatóval) vagy rezgőkondenzátorös modulátorral az árammal arányos amplitúdójú váltófeszültségét állítanák elő, melyet váltóáramú erősítővel erősítenek, c) A mérhi kívánt áram kondenzátort tölt*, amelyet adott feszültségszint elérésekor kapcsolóáramkör süt ki. Az, időegységre jutó kisütések száma az aratornál arányos. Ezek közül a) és b) nem teljesíti a 2. és 3. pontokban felállított követelményeket. A c) szerinti mérési elvet megvalósító ismert elrendezés a kondenzátorhoz vezérlőrácsával csatlakozó katódkövetőt, valamint ennek katód" jára kötött kompár átor-áramkört tartalmaz, amely a kondenzátor kisütését kezdeményezi. Láthatóan ebben a formában ez az elrendezés az 1. és 4. követelményekkel nincs összhangban, ui. egyrészt a bemenőpont a komparálási szintek között változó feszültségen van, ami a védőgyűrű alkalmazásával szemben támaszt nehézségeket, másrészt a detektor mérőkábelének kapacitása párhuzamosan kapcsolódik a mérőkapacitással, így a kalibrációt csak az esetben nem befolyásolja, ha utóbbi nagysága mellett előbbié elhanyagolható. Ez azonban olyan nagy mérőkapacitás alkalmazását követelné meg, amely mellett kis mért áramok 152085