152043. lajstromszámú szabadalom • Eljárás széntartalmú anyagok hidrogénezésére

3 152043 4 ot), az acetilén (ill. többfajta acetilén jelenlété­ben ezek összmennyisége) pedig nem haladja meg a 10 mó]%-ot Dién-vegyületként előnyösen C3 - és/vagy C 4 ­diének, főként 1,3-butadién lehetnek jelen a kiindulóanyagban, míg acetilénként ilyen ese­tekben Cr vagy C 4 -acetilének, különösen metil­aeetílén lehetnek jelen. Dolgozhatunk olyan kiinduló anyaggal, amely­ben a diéneken és acetiléneken kívül más szén­hidrogén nincs is jelen; így az eljárás jól alkal­mazható butadién-gézáramok szelektív hídrogé­nezésérc. Felhasználhatók azonban olyan kiín­dulóanyagok is, amelyek más szénhidrogéneket, különösen az adott hi drogén ezési reakcióiéi téte­lek mellett közömbös, pl. telített szénhidrogéne­ket, továbbá adott esetben aromás szénhidrogé­neket és monooleíineket is tartalmaznak; a fel­használt katalizátor szelektív jellege folytán ez utóbbiak sem hidrogéneződnek az eljárás során. A kiindulóanyag előnyösen olyan lehet, amelyben a dién (ill. a diének összmennyisége) legalább 20 mól%-ot, előnyösen azonban leg­alább 50 mól%-ot ér el. A hidrogénezés erélyessége általában a reak­tor hőmérsékletének és a gázáram térsebességé­nek megfelelő együttes megválasztásával sza­bályozható; a nyomás változtatása rendszerint kevésbé van határozott befolyással a. hidrogé­nezés mértékére. A roakcióhőmérséklel általá­ban 90 C°-iól 150 C": '»íg terjedhet, előnyösen 100 C° és 130 0" közötti hőmérsékleteken dol­gozunk. A reakciót valamely szabad hidrogént tartal­mazó gáz jelenlétében folytatjuk le; a betáp­lálásra kerülő kiindulóanyag folyékony fázisú, gázfázisú vagy kever fázisú lehet. A reakcióelegy óránkénti, térsebessége általá­ban 100 tf/tf/óra és 10 000 tf/tf/óra között le­het; a nyomás a légköritől kb. 70 atm-ig ter­jedhet, míg a hidrogén: szénhidrogén mólarány — a hidrogénezendő telítetlen szénhidrogénekre számítva — 0,5 és 100 között lehet. A találmány szerinti eljárás különös előnye, hogy a kiindulóanyag hidrogénezése a kívánt mértékű hidrogénezésbez szükséges mennyisé­get meghaladó, tehát feleslegben levő hidrogén jelenlétében is történhet és így a hidrogénezés mértékét nem kell a jelenlevő hidrogén meny­nyiségének a korlátozása útján szabályozni. A hidrogénfelesleg mértéke azonban bizonyos be­folyással van a hidrogénezés fokára; a hidro­gén: szénhidrogén mólarány növelése esetén a hidrogénezés foka is megnövekszik. Hidrogén­forráskánt tiszta hidrogén vagy ismert hidro­géntartalmú gázelegyek, pl. katalitikus refor­málási véggázak alkalmazhatók. A katalizátor elkészítése és aktiválása bár­mely célszerű módon történhet; az alábbiakban leírt három módszer csupán az eljárás lehetsé­ges kiviteli módjainak példaképpeni szemlélte­tésére szolgál. a) A katalizátor elkészítése történhet impreg­nálási módszerrel oly módon, hogy valamely nikkelsót, pl. nikkelnitrátot vízben oldunk és a hordozóanyagot ezzel az oldattal átitatjuk. A hordozóanyag célszerűen tetszés szerinti méretű szemcsék vagy tabletták alakjában alkalmaz­ható, ezeket a szemcséket, ill. tablettákat meg­őrölt hordozóanyagból készíthetjük el. A kata­lizátort az említett oldattal történő átitatás után megszárítjuk; ebben az állapotban a katalizá­tor huzamosabb ideig tárolható romlás veszélye nélkül. Felhasználás céljaira a katalizátort ak­tiválni kell, ami a nikkelsó elbontását eredmé­nyező hevítés útján történik. Ha nikkelsóként nikkelnitrátot használtunk, akkor a hevítést kb. 500—550 C° hőmérsékleten kell végezni és a nikkel ennek során oxid-alakba megy át. A végső aktiválást, amelynek során a nikkelt fém­nikkellé redukáljuk, hidrogén-áramban vagy hidrogéntartalmú gázáramban, 150 C° és 600 C° közötti hőmérsékleten, a légköritől kb. 13 atm-ig terjedő nyomás alatt történő hevítés út­ján végezzük. A kezelés ideje a hőmérséklettől függ. Szepiolit-hordozóra felvitt katalizátor ese­tében pl. légköri nyomás alatt, 500 C° hőmér­sékleten 16 óra hosszat történő hevítéssel vé­gezhetjük ezt az aktiválást; a szepiolit-hordoző azonban nem szenved károsodást abban az esetben sem, ha a hevítést 600 C° feletti hő­mérsékleten végezzük. b) Elkészíthetjük a katahzátort oiv módon is hnqy nikki lloi miatot valami K pontod 1 a'ah ihn -hoi dn/< il (>i Inni >> " in l'1 i/ < ^ t-t pol t pol ll ikll k( \ ' ] ' ki I l ll)l III lk t ii 111 k I moflszeimk <li>n\< hoov t nk,in il 111111' i nikkelloum it ko^ilkuul mkkt t'<- i^dala lódnak (amlkiil hot>^ tl'vkü o» ,r]J 1 ^lilul nanak) ha t hevítet \ il ,mr h n< rr ujain 1 g­korben pl k' /"mhn-. ga/b^n wg\ hid'ofin­ai unban, 150—'100 C hontisikld 1 mw vi-250 C" hőmérsékleten torteno kezeles eseten 4 órai hevítés általában kielégítő eredményt ad. Ennek a módszernek további előnye, hogy nem szükséges nagy katalizáformennyiségeket 500 C°-ra vagy ennél is magasabb hőmérsékletre felhevíteni. c") Elkészíthető a katalizátor oly módon is. hogy a nikkfclformiát ammóniában történő ol­dása útján kapott vízben oldódó komplexvegyü­letet használjuk fel erre a célra. Hevítés hatá­sára ez a pomlexvegyület elbomlik és ismét nikkelt'ormiátot ad. E vízben oldódó komplex­vegyület felhasználása esetén impregnálási mód­szerrel dolgozhatunk akkor is, ha rendes kö­rülmények között vízben nem oldódó vegyüle­teket, mint nikkelformiátot használunk fel ki­indulóanyagként. A vízben nem oldódó nikkel­vegyületet ammcniaoldatban oldjuk és ezt az oldatot használjuk fel a hordozóanyag szem­cséinek, ill. tablettáinak impregnálására. A ka­talizátort a nikkelvegyület oldatával történő átitatása után megszárítjuk és az aktiválást a b) alatt' leírt módszerrel folytatjuk le. A redukció megtörténte után a nikkel kata­lizátort nem szabad levegővel érintkezésbe jutni hagyni, mert különben a nikkel magától nik­keloxiddá oxidálódhat. Az aktivált katalizátor előnyösen 1—50 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 2

Next

/
Thumbnails
Contents