152038. lajstromszámú szabadalom • Eljárás alloxazinszármazékok, adott esetben 5-N-oxialloxazinszármazékokkal együtt való előállítására

MAGYAR NÉPKÖZTÁRSASÁG ORSZÁGOS TALÁLMÁNYI HIVATAL SZABADALMI LEÍRÁS Bejelentés napja: 1963. IX. 28. (AE—158) Német Demokratikus Köztársaság-beli elsőbbsége: 1962. IX. 29. Közzététel napja: 1964. XII. 23. Megjelent: 1965. XII. 01. 152038 Szabadalmi osztály; 12 p 6—10 Nemzetközi osztály: C 07 d2 Decimái osztályozás: Feltalálók: Dr. Goldner Herbert vegyész, Radebeul, Dr. Dietz Günther vegyész, Dresden, Dr. Carstens Ernst vegyész, Radebeul, Német Demokratikus Köztársaság Tulajdonos: VE1B Arzneimittelwerk Dresden cég, Radebeul, Német Demokratikus Köztársaság Eljárás alloxazinszármazékok, adott esetben 5-N-oxialloxazinszármazékokkal együtt való előállítására A találmány új eljárás az (1) általános kép­let szerinti alloxazinok és eddig ismeretien 5-N­-oxidszármazókainak (2. ált. képlet) előállításá­ra, mely képletben Rí és/vagy R2 hidrogént, egyenes vagy elágazó szénláncú alkilcsoportot, melynek szénlánca íheteroatommal megszakítva lehet, továbbá aril-, aralkil-, vagy dialkilamino 'Csoportot jelenthet, mimellett az alkilcsoportok a nitrogániatommal is, adott esetben pedig to­vábbi heteroatommal megszakított gyűrűvé zá­rulhatnak, valamint karbalkoxi- vagy ciano­csoportot jelenthetnek, míg R;í •hidrogént, halo­gént vagy valamely alkil-, alkoxi-, amino- vagy hidroxicsoportot képvisel. A fent isimertetett szerkezetű alloxazinszárma­zékokat az ismert eljárásokkal eddig általában alloxánszármazékok o-feniléndiaminszármazé­kokkal való kondenzálása során nyertek [W. Pfleiderer, Oheni. Ber. 89, 1148 '(1956), H. Bre­dereck, W. Pfleiderer, Chem. Ber. 87, 1119 (1954)]. Mivel azonban az alloxánszármazékok az alloxánon kívül nehezen hozzáférhetők, ezért további reakciókkal 'Utólagosan szükséges az 1-és/vagy S-helyzetben a szubsztituenseket be­vinni. Az ialloxazinszármazékok jelentősége az utóbbi időben nőtt meg, mert gyógyszerként alkalmaz­zák őket [2,993.898 sz. amerikai szabadalom, C. A. 56, 3490— 91 (1982)]. A szakirodalom azon­ban S-N-oxi-alloxazineket« nem ismertet. 10 15 20 25 30 Meglepő módon azt találtuk, hogy a talál­mány szerinti vegyületek egyszerű módon elő­állíthatók, ha a megfelelően szubsztituált, i(3) ált. képlet szerinti 4-fenilaminouiracileket, mely képletben az: Rí, R2 és R3 szuíbsztituensek jelen­tése fentebbiekkel azonos, nitrozálásnak vetünk alá. A nitrozálás során általában a 3- vagy 1,3-helyzetben szubsztituált (3) ált. képletű 4-fenil­amino-uracilek esetében egyidejűleg a képző­dött intermedier '5-nitrozo-származékokból víz­kilépés közben spontán eiklizálódás is bekövet­kezik. A nitrozo-származékok csak kevés eset­ben különíthetők el, és a vízkilépéssel (hasonló gyors lefutású debidrogénezés, valamint eikli­zálódás is bekövetkezik (a jelenlevő HNOa foly­tán), amikoris a megfelelő 5-N-oxi-alloxazinek képződnek. A végbemenő reakció az (I) reakció­egyenlettel jellemezhető. A reakcióegyenletben az egyes szübsztituensek jelentése a fentebbiek­kel azonos, A . víziéhasadás és deihidrogénezés egymás mellett, egyidejűleg bekövetkező reak­ciók, és mindig ez az eset áll fenn akkor, ha az S-nitrozo-származékok nem különíthetők el és ezek in statu nascendi továbbreagálnak. Ha az 5-nitrozo-szá'rmazékok pl. l-metil-4--fenilammo-S-nitrozo-uracil esetében elkülönít­hetők, akkor ezek száraz hevítés vagy oldószer­ben, mint pl. butanol, xilol, toluol, dimetilform­amid stb. történő hevítés útján a megfelelő de-152038

Next

/
Thumbnails
Contents