152012. lajstromszámú szabadalom • Mintavevő és analóg tároló berendezés
MAGYAR NÉPKÖZTÁRSASÁG ORSZÁGOS TALÄLMÄNYI HIVATAL SZABADALMI LEÍRÁS SZOLGALAT! TALÁLMÁNY Bejelentés napja: 1963. V. 23. Közzététel napja: 1964. X. 23. Megjelent: 1965. XII. 01. (MA—1250) 152012 Szabadalmi osztály: 21 a1 36; 42 m 10—16; 21 g 17—21 Nemzetközi osztály: G 06 f; H 03 k Decimái osztályozás: Feltalálók: Baránszky J. Imre tudományos munkatárs, 25%, Sáftdory Mihály tudományos munkatárs, 25%, Lukács József tudományos munkatárs, 2,5%, Biri János tudományos segédmunkatárs, 10%, Zimmer György tudományos segédmunkatárs, 9% Tulajdonos: MTA Központi Fizikai Kutató Intézet Mintavevő és analóg taroló berendezés Mintavevő és analóg tárolóberendezés alatt olyan berendezést értünk, amely a bemenetére kapcsolt jelnek (a továbbiakban bemenőjelnek) valamely (külső, vagy belső) segédjel által meghatározott időpontban (ez a mintavétel időpontja) felvett értékét bizonyos ideig (ez az analóg tárolás ideje) analóg formában tárolja. Ilyen beendetest kell alkalmazni például akkor, ha a változó bemenő jel feldolgozásakor annak csak bizonyos időpontokban felvett értékeire van szükség, maga a feldolgozás viszont hoszszabb időt vesz igénybe. Ilyen esettel találkozunk például, ha időben változó villamos feszültség bizonyos időpontokban felvett értékét digitálisan kívánjuk mérni. Különösen a nukleáris technikában gyakori alkalmazási területét adják a mintavevő és analóg tárolóberendezéseknek a feszültségek digitális mérésére viszszavezethető feladatok (például szcintillációs módszerrel történő energiamérés). A mintavevő és analóg tárolóberendezéssel szemben támasztott természetszerű követelmény, hogy a bemenőjelnek az analóg tárolás ideje alatt bekövetkező változásaira ne legyen érzékeny, továbbá, hogy az analóg formában tárolt jel és a bemenőjel kijelölt időpontbeli nagysága közötti kapcsolat a lehető legjobb közelítéssel lineáris legyen. A fent vázolt feladat ismert megoldásai mind a következő alapelven működnek: a bemenő jelet szolgáltató generátor alkalmas vezérelt kapcsolón keresztül a bemenőjel pillanatnyi feszültségével megegyező feszültségen tartja a tárolóelemként alkalmazott kondenzátort. A 5 kapcsolót a mintavétel pillanatában nyitjuk, s a kondenzátor feszültsége a továbbiakban . az analóg tárolandó feszültséggel megegyezik. A konkrét megvalósítások a kapcsoló másmás megoldásában különböznek. A legelőnyö-10 sebb ismert megoldás a következő felépítésű: a kapcsoló két, ellenkező polaritással párhuzamosan kapcsolt elektroncső. Ha az elektroncsövek vezérlőrácsán nyitó feszültség van, az elektroncsövek közül az, amelynek az anód ja az 15 épp' fennálló bemenőjel mellett katódjánál pozitívabb, vezet. A mintavétel pillanatában az elektroncsövek vezérlőrácsára zárófeszültséget kapcsolunk. A tárolókondenzátor feszültsége az alatt az idő alatt, amíg az elektroncsövek rácsa 20 zárófeszültséget kap, a feldolgozandó feszültségtől független, állandó érték. Ennek a megoldásnak hátránya egyrészt, hogy a kapcsolóra eső feszültség az elektroncső-25 nek anódáram-anódfeszültség karakterisztikájának görbültsége következtében nem lineáris módon függ a bemenőjel nagyságától és változási sebességétől is, másrészt az elektroncsövek anód-katod kapacitásán keresztül a feldolgo-30 zandó jelet szolgáltató generátor a tárolókon-152012
