151981. lajstromszámú szabadalom • Eljárás mikróorganizmusok leküzdésére

151981 6 ahol X halogén. Ez a reakció különösen lassan megy végbe lúgos oldatban (Chemistry of Carbon Compounds, kiadó E. H. Ródd, IVa kötet, 169. és 181. old., Elsevier Publishing Company, New York, 1957.). Az acetoxi-származék e feltételek mellett könnyen hidrolizálható a megfelelő o-szubsztituált hidroxi-vegyületté. Másrészt a metoxicsoport stabilis és nem lép hasonló reakcióra közönséges feltételek mellett. A találmány szerinti eljáráshoz használt vegyületeket oly módszerekkel állíthatjuk elő, amelyek a kémiai irodalomban általában le vannak írva. A leginkább alkalmazott eljárás abban áll, hogy megfelelő o-, m- vagy p-szubsztituált acetofenonokat brómozunk, mimellett a brómot a szubsztituált acetofenonnal ekvimoláris mennyiségben használjuk. Oldószerként széndiszulfidot, kloroformot, jégecetet használhatunk és a hőmérséklet a reakció folyamán 0—25 C° között változhat. Az acetofenon 2--helyzete alfa a karboxil-csoportra vonatkoztatva és így a legaktívabb hely a brómozás szempontjából. Ezek folytán a 2-brómacetofenonban általában jó kitermelést lehet elérni. Némely esetben rendszabályokat kell bevezetnünk a gyűrű brómozásának elkerülésére. Ha vízmentes jégecetet, használunk oldószerként (Buu-Hoi, Xuong és Lavit, Journal of Chemical Society, 1954, 1034—1038), a bróm kizárólag a 2-helyzetbe irányul, míg a víz már csekély mennyiségének jelenléte a benzolgyűrű brómozására vezet. A brómfelesleg valamennyi reakcióban elkerülendő, hogy a vegyület polibrómozódását elkerülhessük. A 2-brómacetofenont a gyűrűben acetoxicsoporttal úgy helyettesíthetjük, hogy a megfelelő hidroxiacetofenont acetilező szerrel, mint ecetsavanhidriddel vagy acetilkloriddal hozzuk reakcióba. Az irodalomban más módszereket is leírtak, de a fenti két módszer mutatkozott leghasznosabbnak. A 2-brómacétofenonokat nem lehet kielégítően jellemezni brómanalízissel, mivel számos gyűrűben brómozott izomer termék ugyanazt az elméleti brómmennyiséget tartalmazza. Ezért a vegyületek jellemzésére olvadáspontokat, brómanalízist, ultraibolya- és infravörös analízist alkalmazunk. Azt találtuk, hogy a bróm helyettesítése az acetofenon 2-helyzetében megnöveli a karbonil abszorpciós sáv hullámhosszát, kb. 5—15 millimikronnal és csökkenti a moláris extinkciós koefficienst kb. 500—3500-zal. Az infravörösben az abszorpciós csúcs, amely kb. 10,4 mikronnál jelenik meg acetofenonokban, kb. 10,0—10,1 mikronra csökken, ha a bróm a 2-helyzetben van szubsztituálva. A 2-bróm-m-hidroxiacetofenon új vegyület. Előállítását és tulajdonságait az 1. példa ismerteti. A találmány szerinti 2-brómacetofenonok vízben csak csekély mértékben oldhatók, ezért a 5 különböző ipari rendszerekhez szilárd alakban adhatók hozzá, előnyösen azonban e vegyületek szerves oldószerekben való oldatához. Megfelelő oldószerek pl. alkoholok, ketonok, észterek, glikoléterek, éterek és oly oldószerek, mint form-10 amid és dimetilformamid. Általában minél polárosabb oldószer előnyös, de egyes esetekben klórozott szénhidrogének és szénhidrogének, mint toluol és hexán mutatkoznak alkalmasaknak. A 2-brómacetofenonok diszpergálhatóságát 15 a fenti oldószerekben és ezzel azokban a vizes ipari rendszerekben, melyekben e vegyületeket használjuk, úgy segítjük elő, hogy különféle emulgeálószert és egyéb felületaktív anyagot adunk hozzá. Általában nemionos típusú emul-20 geáló anyag összeférhetőbb a 2-brómacetofenonokkal, azonban egyes esetekben más típusú felületaktív anyagokat is használhatunk. A találmány további megvilágítása céljából az alábbi példákra hivatkozunk, megjegyezzük 25 azonban, hogy a találmány nincs a példákban felsorolt különleges feltételekre vagy részletekre korlátozva, kivéve azokat az eseteket, amidőn e korlátozásokat az igénypontok is tartalmazzák. 30 1. példa: 2-bróm-m-hidroxiacetofenon előállítása A kereskedelemben kapható, ipari tisztaságú 35 m-hidroxiacetofenont vízben való átkristályosítással tisztítjuk. 1000 ml-es, háromnyakú, kavaróval, tölcsérrel és hőmérővel ellátott gömblombikba 27,23 g (0,2 mól) tisztított m-hidroxiacetofenont és 470 ml kloroformot mérünk be 40 és tiszta oldatot kapunk. A reakcióedénybe cseppenként, 1 óra lefolyása alatt 32 g (0,2 mól) brómot és 50 ml kloroformot tartalmazó oldatot adagolunk, a hőmérsékletet 2 C°-on tartjuk. A reakcióelegyet további 3,5 órán át 2 C-on 45 rázzuk, majd forgó vákuum elpárologtatóba helyezzük át és a kloroformot eltávolítjuk. A barna olajos maradékot hűtőszekrénybe helyezzük, éjjelen át állni hagyva kristályosítjuk. 41,2 g (96%) nyers, kristályos anyagot kapunk. A 50 szilárd anyagot háromszor 1 :1 benzol-hexán oldatban átkristályosítjuk. A fehér, kristályos 2-bróm-m-hidroxiacetofenon 70—72 C°-on olvad és 36,8% brómot tartalmaz (elméleti: 37,2% bróm). A 2-bróm-m-hidroxiacetofenon és az m-55 -hidroxiacetofenon ultraibolya és infravörös színképeit összehasonlítjuk. A brómvegyület ultraibolya színképe a karbonilsáv ugyanolyan „bathochrom" eltolódását és a molekuláris extinkciós koefficiens hasonló nagyságbeli csök-60 kenését mutatja, mint amit más 2-brómszubsztituált acetofenonok esetében észleltünk. A brómszármazék ezenkívül az infravörösben „hypsoehrom" eltolódást is mutat, 10,38 mikron és 10,00 mikron között. Ilyen eltolódás jellemző 35 a 2-brómacetofenonokra.