151968. lajstromszámú szabadalom • rugalmas tengelykapcsoló, különösen szövőgépek hajtására

151968 3 4 típusú kapcsolók minden példányánál ugyanaz és nem szabható meg az illető munkagép igé­nyei szerint. Ezektől a hátrányoktól mentes a találmá­nyunk szerinti rugalmas tengelykapcsoló, amely tehát az ismertekhez képest haladást jelent annak révén, hogy rugalmas működésének tar­tománya az ismertekénél nagyobb is lehet s emellett e tartomány alsó és felső határa a kapcsoló szétszerelése nélkül beállítható. Leg­nagyobb jelentőségű előnye azonban a találmá­nyunk szerinti kapcsolónak az, hogy — egy, a kapcsoló alkatrészét tevő alakos tárcsa profil­jának, továbbá a benne alkalmazott rugó jelleg­görbéjének megfelelő megválasztása révén —• rugalmas karakterisztikája a munkagép adott­ságaival összhangba hozható. Találmányunk a rugalmas tengelykapcsolók ama típusához tartozik, amelynek a hajtóten­gellyel összekötött hajtótárcsája és a hajtott tengellyel összekötött, hajtott tárcsája van, amelyek egyikéből a másikra a forgató nyoma­tékot rugalmas elem viszi át és találmányunk szerint a hajtásban résztvevő említett tárcsák egyike alakos tárcsa, a másikon pedig kulissza van kialakítva, amelyben eltolódó nyomaték­átvivő tag rugalmas elem hatása alatt az alakos tárcsa profiljára támaszkodik. Találmányunk egyik kiviteli alakjának egy­mással összekapcsolt két kulisszás tárcsája és ezek között elrendezett, egymással összekap­csolt két alakos tárcsája van, amely utóbbiak profiljára az említett nyomatékátvivő tag tá­maszkodik. Találmányunk további megoldása olyan, hogy a nyomatékátvivő tag a kulisszára is, meg az alakos tárcsa profiljára is görgők, előnyösen gördülő csapágyak útján támaszkodik. Találmányunk előnyösen úgy is kivitelezhető, hogy a nyomatékátvivő tagnak a kulisszában való eltolódása és a rugó feszültsége beszabá­lyozható. A találmány ezen és még további részleteit a rajzmellékletre hivatkozva ismertetjük, ame­lyen az 1. ábra a hajtó és hajtott tengelyen átmenő metszet, némely alkatrész nézetrajzával, a 2. ábra az 1. ábrán jelzett A—B sík alatti részek nézetrajza. 1 a hajtótengely, amelyről a tengelykapcsoló a forgatónyomatékot a hajtott 2 csőtengelyre, illetve az ezen megerősített 3 fogaskerékre viszi át. Pl. egy elektromotor tengelye, a 3 fogas­kerékhez pedig a szükséghez képest megválasz­tott erőátviteli szervek útján egy szövőgép fő­tengelye csatlakozik. A forgatónyomaték átvi­tele a 2 hajtott tengelyre a 4 alakos tárcsák, 5 golyóscsapágyak, 6 rugók és a 7 kulisszás tár­csák útján történik, a következő módon: Az 1 hajtótengelyre a 8 tengelycsonk, erre pedig a két 4 alakos tárcsa van egymáshoz ké­pest elmozdíthatatlanul felékelve. Hogy a két alakos tárcsa alakja és felékelése teljesen meg­egyező legyen, pl. úgy járhatunk el, hogy a két tárcsát az ékhoronnyal együtt egy kétszeres vastagságú lemezből egy darabban készítjük el és azután a forgástengelyre merőleges sík men­tén kettévágjuk; így a profil és a felékelés egyező volta biztosítva van. A két kulisszás tárcsa 7 is teljesen egyező alakú. Egyikük a 2 hajtott tengelyhez van rög­zítve, a másik pedig az előbbivel 9 távolságtar­tók útján mereven össze van kötve úgy, hogy egymásnak megfelelő pontjaik — ill. alkatré­szeik, mint a később ismertetendő 10 kulisszák — egymásnak tengelyirányú vetületei legyenek. A forgatónyomatékot a már említett 6 rugók a 4 alakos tárcsákról a 7 kulisszás tárcsákra a 11 nyomatékátvivő tagok útján viszik át, ame­lyekhez egyik végük kapcsolódik. A 6 rugók másik vége pl. a 9 távolságtartókhoz lehet kap­csolva, amit az 1. ábrán egyszerűség végett nem tüntettünk fel. A 11 tagok végei a 12 kulissza kövekben, elő­nyösen, golyóscsapágyakban feküsznek, ame­lyek a 7 tárcsákban kiképzett kulisszákban csúszhatnak és 6 rugó hatására előnyösen az 1. ábrán csak jelzett, de ki nem rajzolt 5 go­lyóscsapágyak közbetételével a 4 alakos tárcsák kerületére támaszkodnak. A 4 tárcsák alakja úgy van meghatározva, hogy amikor a forgástengelyhez legközelebbi — kb. 90° nyílású — 13 profilrész fordul az 5 támasztógörgő, ill. golyóscsapágy felé, akkor az alakos tárcsa a golyóscsapágyat nem éri el és a 6 rugók hatására a 11 csapok vége a 10 ku­lisszák belső végéhez támaszkodik. Amikor az alakos tárcsa egyik, vagy másik irányban el­fordul a 7 kulisszás tárcsához képest, akkor a megfelelő 14 profilrész a hozzátartozó 5 görgőt a kulisszában eltolja, ezzel a 6 rugót megfeszíti és a 7 kulisszás tárcsára forgató nyomatékot ad át. Az előzőkből látszik, hogy mindig csak az egyik rugó vesz részt a nyomatékátadásban, ugyanakkor a másik rugó és a másik 11 nyo­matékátvivő tag a hozzátartozó egyéb részek­kel együtt működésen kívül van. Az alakos tárcsa és a kulisszás tárcsa közötti elfordulási szög az átvitt nyomaték nagyságá­tól függ. Miközben a hajtógép az alakos tárcsát for­gatja, az alakos tárcsa az 5 csapágyra támasz­kodik, s aközben a 6 rugón keresztül a 7 ku­lisszás tárcsát, 2 hajtott tengelyt és a munka­gépet forgásba hozza. Mindaddig, amíg a haj­tott tengelyről a kapcsolóra visszaható ellen­nyomaték bizonyos alsó hátán alatt marad, a 12 csapágy a kulissza belső végére támaszkodik és a tengelykapcsoló rugalmassága nem érvé­nyesül. Ez az alsó határ a 6 rugó kezdeti fe­szültségétől függ és ennélfogva a 16 csavar­anyával beállítható. A csavaranya helyett azon­ban más feszültségszabályozó szerkezet, pl. ék is használható. E hatás fölött az alakos tárcsa 14 profilrésze az 5 görgőt elmozdítja, a 6 rugó megnyúlik és a hajtott tengelyre az említett alsó határt meghaladó nyomatékot visz át. Eb­ben a körzetben a teher változásakor az alakos tárcsák és a kulisszás tárcsák viszonylagos szög-10 15 20 25 30 SS 40 45 50 55 60 2

Next

/
Thumbnails
Contents