151968. lajstromszámú szabadalom • rugalmas tengelykapcsoló, különösen szövőgépek hajtására

151968 3 4 típusú kapcsolók minden példányánál ugyanaz és nem szabható meg az illető munkagép igényei szerint. Ezektől a hátrányoktól mentes a találmányunk szerinti rugalmas tengelykapcsoló, amely tehát az ismertekhez képest haladást jelent annak révén, hogy rugalmas működésének tartománya az ismertekénél nagyobb is lehet s emellett e tartomány alsó és felső határa a kapcsoló szétszerelése nélkül beállítható. Legnagyobb jelentőségű előnye azonban a találmányunk szerinti kapcsolónak az, hogy — egy, a kapcsoló alkatrészét tevő alakos tárcsa profiljának, továbbá a benne alkalmazott rugó jelleggörbéjének megfelelő megválasztása révén —• rugalmas karakterisztikája a munkagép adottságaival összhangba hozható. Találmányunk a rugalmas tengelykapcsolók ama típusához tartozik, amelynek a hajtótengellyel összekötött hajtótárcsája és a hajtott tengellyel összekötött, hajtott tárcsája van, amelyek egyikéből a másikra a forgató nyomatékot rugalmas elem viszi át és találmányunk szerint a hajtásban résztvevő említett tárcsák egyike alakos tárcsa, a másikon pedig kulissza van kialakítva, amelyben eltolódó nyomatékátvivő tag rugalmas elem hatása alatt az alakos tárcsa profiljára támaszkodik. Találmányunk egyik kiviteli alakjának egymással összekapcsolt két kulisszás tárcsája és ezek között elrendezett, egymással összekapcsolt két alakos tárcsája van, amely utóbbiak profiljára az említett nyomatékátvivő tag támaszkodik. Találmányunk további megoldása olyan, hogy a nyomatékátvivő tag a kulisszára is, meg az alakos tárcsa profiljára is görgők, előnyösen gördülő csapágyak útján támaszkodik. Találmányunk előnyösen úgy is kivitelezhető, hogy a nyomatékátvivő tagnak a kulisszában való eltolódása és a rugó feszültsége beszabályozható. A találmány ezen és még további részleteit a rajzmellékletre hivatkozva ismertetjük, amelyen az 1. ábra a hajtó és hajtott tengelyen átmenő metszet, némely alkatrész nézetrajzával, a 2. ábra az 1. ábrán jelzett A—B sík alatti részek nézetrajza. 1 a hajtótengely, amelyről a tengelykapcsoló a forgatónyomatékot a hajtott 2 csőtengelyre, illetve az ezen megerősített 3 fogaskerékre viszi át. Pl. egy elektromotor tengelye, a 3 fogaskerékhez pedig a szükséghez képest megválasztott erőátviteli szervek útján egy szövőgép főtengelye csatlakozik. A forgatónyomaték átvitele a 2 hajtott tengelyre a 4 alakos tárcsák, 5 golyóscsapágyak, 6 rugók és a 7 kulisszás tárcsák útján történik, a következő módon: Az 1 hajtótengelyre a 8 tengelycsonk, erre pedig a két 4 alakos tárcsa van egymáshoz képest elmozdíthatatlanul felékelve. Hogy a két alakos tárcsa alakja és felékelése teljesen megegyező legyen, pl. úgy járhatunk el, hogy a két tárcsát az ékhoronnyal együtt egy kétszeres vastagságú lemezből egy darabban készítjük el és azután a forgástengelyre merőleges sík mentén kettévágjuk; így a profil és a felékelés egyező volta biztosítva van. A két kulisszás tárcsa 7 is teljesen egyező alakú. Egyikük a 2 hajtott tengelyhez van rögzítve, a másik pedig az előbbivel 9 távolságtartók útján mereven össze van kötve úgy, hogy egymásnak megfelelő pontjaik — ill. alkatrészeik, mint a később ismertetendő 10 kulisszák — egymásnak tengelyirányú vetületei legyenek. A forgatónyomatékot a már említett 6 rugók a 4 alakos tárcsákról a 7 kulisszás tárcsákra a 11 nyomatékátvivő tagok útján viszik át, amelyekhez egyik végük kapcsolódik. A 6 rugók másik vége pl. a 9 távolságtartókhoz lehet kapcsolva, amit az 1. ábrán egyszerűség végett nem tüntettünk fel. A 11 tagok végei a 12 kulissza kövekben, előnyösen, golyóscsapágyakban feküsznek, amelyek a 7 tárcsákban kiképzett kulisszákban csúszhatnak és 6 rugó hatására előnyösen az 1. ábrán csak jelzett, de ki nem rajzolt 5 golyóscsapágyak közbetételével a 4 alakos tárcsák kerületére támaszkodnak. A 4 tárcsák alakja úgy van meghatározva, hogy amikor a forgástengelyhez legközelebbi — kb. 90° nyílású — 13 profilrész fordul az 5 támasztógörgő, ill. golyóscsapágy felé, akkor az alakos tárcsa a golyóscsapágyat nem éri el és a 6 rugók hatására a 11 csapok vége a 10 kulisszák belső végéhez támaszkodik. Amikor az alakos tárcsa egyik, vagy másik irányban elfordul a 7 kulisszás tárcsához képest, akkor a megfelelő 14 profilrész a hozzátartozó 5 görgőt a kulisszában eltolja, ezzel a 6 rugót megfeszíti és a 7 kulisszás tárcsára forgató nyomatékot ad át. Az előzőkből látszik, hogy mindig csak az egyik rugó vesz részt a nyomatékátadásban, ugyanakkor a másik rugó és a másik 11 nyomatékátvivő tag a hozzátartozó egyéb részekkel együtt működésen kívül van. Az alakos tárcsa és a kulisszás tárcsa közötti elfordulási szög az átvitt nyomaték nagyságától függ. Miközben a hajtógép az alakos tárcsát forgatja, az alakos tárcsa az 5 csapágyra támaszkodik, s aközben a 6 rugón keresztül a 7 kulisszás tárcsát, 2 hajtott tengelyt és a munkagépet forgásba hozza. Mindaddig, amíg a hajtott tengelyről a kapcsolóra visszaható ellennyomaték bizonyos alsó hátán alatt marad, a 12 csapágy a kulissza belső végére támaszkodik és a tengelykapcsoló rugalmassága nem érvényesül. Ez az alsó határ a 6 rugó kezdeti feszültségétől függ és ennélfogva a 16 csavaranyával beállítható. A csavaranya helyett azonban más feszültségszabályozó szerkezet, pl. ék is használható. E hatás fölött az alakos tárcsa 14 profilrésze az 5 görgőt elmozdítja, a 6 rugó megnyúlik és a hajtott tengelyre az említett alsó határt meghaladó nyomatékot visz át. Ebben a körzetben a teher változásakor az alakos tárcsák és a kulisszás tárcsák viszonylagos szög-10 15 20 25 30 SS 40 45 50 55 60 2