151934. lajstromszámú szabadalom • Kapcsolási elrendezés vezérelhető impulzussűrűségű impulzussereg előállítására
7 151934 hogy a relaxációs rezgéskeltő bázisvezetékébe, ahova C&2 csatoló kondenzátor van kapcsolva, ennek töltését részben kisütő Ic j 0 visszáram lecsökkentésére SiD sziliciumdiódát kapcsolunk sorba a 7. ábra szerint oly módon, hogy a dióda 5 a visszáram útjában záróirányú legyen, (p-n-p tranzisztor esetén a dióda an ód ja a tranzisztor bázisára legyen kötve.) A 7a ábra keresztbecsatolt önrezgő multivibrator, a 7b ábra blocking oszcillátor kapcsolás- 10 nál vázolja a dióda alkalmazását. Mivel a szilicium eszközök visszárama az alkalmazás hő- . mérsékletén kb +50...60 C°-ig legalább két nagyságrenddel kisebb a germánium eszközökénél, a bázisköri Cj2 csatolókondenzátor kisütése 15 a tranzisztor visszáramával gyakorlatilag megszűnik és így olyan relaxációs rezgéskeltők építhetők, amelyek zavartalanul működnek tized Hz alatti alsó frekvenciáig, az ismert rezgéskeltők kb. 10 Hz értékű határfrekvenciájával 20 szemben A 7a vagy 7b ábra szerinti kapcsolást a 2. vagy 4. ábra szerinti áramkörökben alkalmazva, a feszültség-frekvencia átalakítóáramkörök lineáris működési tartományának alsó határát néhány tized Hz-ig lehet bővíteni 25 a 3. és 5. ábrán vázolt diagramok szerint. A fent ismertetett kapcsolásokkal rendkívül széles lineáris értékű log ír = B(U& e ) átviteli függvényű feszültség-frekvencia átalakítóáramkörök valósíthatók meg. 30 c) Ha a vezérlő Uj( . feszültség zérus és a Ci tárolókondenzátor sarkain U0 feszültséget kimenőfeszültségnek tekintjük, akkor az elrendezés kapcsolóüzemű feszültség-stabilizátorként működik a 3. ábra szerint, a T2 és T 3 tranzisz- 35 torokból álló impulzusgenerátor nagy frekvenciaátfogása miatt, nagyon szélesen változó tápfeszültség és I0 terhelőáram tartományban. A T4a és T 4 j emitterkövető láncot tartalmazó VK vezérelt elektronikus kapcsoló működése közel 40 áll az ideálishoz: bekapcsolt állapotban 0,5 V körüli telítési feszültség esik csak rajta és a be-, ül. kikapcsolási idők a te működési időhöz képest rövidek és így a kapcsolási veszteség kicsíny. Az ilyen berendezés a folyamatos üzemű, 45 ismert szabályozókhoz képest nagyobb hatásfokú, amiáltal sok amper terhelhetőségű szabályozó készíthető a folyamatos üzemű szabályozók méreténél kisebb térfogatban. A 882.994 angol szabadalom szerinti kapcsoló- 50 üzemű feszültségstabilizátor, a vezérlő impulzusgenerátor kapcsolás nagyon szűk frekvenciaátfogása miatt, nem teszi lehetővé nagy tápfeszültség és Io terhelőáram változási tartományban levő szabályozást. A 7. ábrán vázolt beje- 55 lentés szerinti szilicíümdiódás kapcsolással ez a korlátozás nem lép fel. A terhelőáram rendkívül nagy átfogása engedhető meg és a hatásfokot rontó, de elkerülhetetlenül szükséges, előterhelés a maximális terhelőáramnak század- 60 része, vagy még ennél kisebb is lehet. Ezenkívül az említett angol szabadalomban nem a kimenő feszültség által vezérelt frekvenciájú önrezgő multivibrator kerül alkalmazásra, hanem a kimenő feszültség meghatározott szintje' gg alatt átbillenő, egy stabil helyzetű billenőkor, tehát működés szerint lépcsős üzemű (kétpontszabályozós) és nem folyamatos működésű automatika. Ezzel szemben a. bejelentés szerinti kapcsolású és kiviteli változatként körülhatárolt feszültségszabályozó automatika k^vázifolyamatos működésű az önrezgő relaxációs íezgéskeltő alkalmazása miatt, melynek működését a kapcsoló frekvencia és a szabályozandó kimenőfeszültséggel arányos vezérlőfeszüitség között egy folytonos algebrai függvénnyel le lehet írni. Ennek következtében a szabályozás jósága lényegesen kedvezőbb és a tranziens válaszolási idő lényegesen rövidebb lehet. A 8. ábra szerinti kapcsolás, ha célszerűen zérus a terhelőáram és a tápfeszültség állandó, az Rt—R2 feszültségosztó találkozási pontja és az EE egyenáramú hibajel erősítő bemenete közé kapcsolt vezérlő egyenáramú Uje feszültséggel feszültségfrekvencia átalakító áramkörként, ül. vezérlő váltakozóáramú ute feszültséggel impulzus-frekvencia modulátorként alkalmazható. Ez esetben U0 feszültség is az Ube feszültség ütemében ingadozik. A kimenő frekvencia-modulált impulzusok T3 tranzisztor kimenetén amplitúdó-modulációt is mutatnának, ha T3 tranzisztor Rc3 munkaellenállása az U 0 feszültségre lenne kötve. Ennek elkerülésére Rf3 hideg végződése egy, az U; tápfeszültségénél magasabb értékű U állandó segédfeszültségre lehet kötve és így amplitúdó-moduláció nem jön létre. A 8. ábra szerinti kapcsolás jellegzetes alkatelemei egy U; = 30 V +15% bemenőfeszültségű; Ua = 22 V ±15% segédfeszültségű és 13... 17 V között a Pj. potencióméterrel szabályozható U0 kimenőfeszültségű, 1 A maximális áramterhelésű szabályozó esetén: T1; T 2 , T 3 : OC 1071 tranzisztor; T a4 : OC 1077 tranzisztor; T4ft : ASZ 1017 tranzisztor; ZD V : 6 V zenerdióda; SiD: SiEK 2 szilícium rétegdióda; Rx : 680 Ohm; R 2 470 Ohm; R 3 : 1,5 kOhm; R4 : 10 kOhm; Rcl : 3,3 kOhm; R c2 : 6,8 kOhm; R< :3 : 685 Ohm; Rt,2 : 12 Ohm: R b3 : 27 kOhm; R/: 0,5 Ohm 25 W; Pr : 100 Ohm; Q: 5000 «F; C„2 : 22 nF; C„ 3 : 2,7 nF. Szabadalmi igénypontok: 1. Kapcsolási elrendezés vezérelhető impulzussűrűségű impulzussereg előállítására, amely relaxációs rezgéskeltő\sel (RO) és e rezgéskeltő valamelyik frekvenciameghatározó elemére közvetlenül vagy közvetve csatlakozó vezérlőjelgenerátorral rendelkezik, azzal jellemezve, hogy az elrendezés tartalmaz a tápfeszültség forrás (Ui) sarkai közé sorosan beiktatott tárolókondenzátort (Cx), vezérelt elektronikus kapcsolót (VK) és töltőellenállást (R/) és hogy a tárolókondenzátor egyik fegyverzete a tápfeszültségforrás közös pontjával van összekötve, továbbá 4
