151906. lajstromszámú szabadalom • Kapcsolási elrendezés fénycsőgyújtók kezelésére

3 151906 4 Ha a fázisjavító kondenzátort vagy kondenzá­torokat nem kapcsolgatjuk (3. ábra), vagyis a Q ... Cn kondenzátorok (3/a ábra), illetve azok eredő kapacitásával egyenlő kapacitású C kon­denzátor (3/b ábra) állandóan a hálózatra van­nak kapcsolva, akkor a Gyí . . . Gyn gyújtóknak a glimmelési vagy a gép állás időtartamára még mindig nagy kapacitív jellegű meddő teljesít­mény lép fel. A kapacitív jellegű terhelés a hálózat szempontjából kedvezőbb, mint az in­duktív, de ezt is célszerű elkerülni. Az eddig felsorolt esetekben a kondenzátorok ismert módon kizárólag fázis kompenzáció cél­jaira szolgáltak és a gyújtók működésére ki­hatással nem voltak. A szakaszos kezelés folyamán tapasztalat sze­rint a gyújtó egyre jobban átmelegszik és a rövidzár időtartama egyre hosszabb lesz. A ke­zelés célja viszont a gáz és a bimetall működ­tetése lenne. Ez utóbbi feladatot az ismert ke­zelések nem teljesítik. Találmányunk szerinti megoldás az eddig fel­sorolt fogyatékosságokat mind kiküszöbölni az­által, hogy az egyidejűleg kezelt n számú Gyí. . . Gyn gyújtó mennyiség egyik felével Fx . . . Fn / 2 fojtót, másik felével Q,. . . C„/ 2 kon­denzátort kapcsolunk sorba. (5. ábra.) így a gyújtók kezelése gyújtópáronként (Gyx . .. Gyn ) történik. A kapcsolásból megállapítható, hogy Cj . .. Cn / 2 kondenzátor szerepe itt kettős: áram­korlátozás (a gyújtó rövidzárási időtartamára) és fázis kompenzáció. Ez a szerep lényegesen eltér az előzőekben ismertetett megoldásokban alkalmazott kondenzátorok feladatától. Az is­mert kapcsolásokban ugyanis a kondenzátorok­nak kizárólag fázisjavító szerepük van és a gyújtó működése szempontjából nem lényege­sek. Találmányunk szerinti elrendezés, illetve annak működése tehát nem azonos az irodalom­ból ismert kapcsolásokkal. A találmány szerinti elrendezésből megálla­pítható, hogy n számú gyújtó egyidejű kezelé­séhez csak fele annyi fojtó, illetve kondenzátor szükséges, mint az irodalomból ismerteknél. Míg az ismert módszereknél C kondenzátorok mind egyénileg, mind (összevonva) csoportosan alkalmazhatók fázis kompenzálásra, addig itt a gyújtóval sorba kapcsolt kondenzátorok ösz­szevonása már nem is lehetséges, mert fel­adatuk más. A találmányunk szerinti gyújtópár elrendezés a fázis kompenzációt statisztikusán és automa­tikusan végzi el oly módon, hogy a bekapcso­lást követően a hálózatra a 3. és 4. ábrákkal kapcsolatban már vázolt — az időben változó — kapacitív jellegű terhelése sem lép fel. Több száz gyújtó egyidejű kezelése esetén a kompen­záció statisztikusán és időben helyesen jön létre. A 2. ábrán a gyújtóval és kondenzátorral sor­ba még egy rx . . . r„/2 ellenállás van kapcsolva. Ha a kondenzátor pillanatnyi feszültsége a há­lózati feszültség csúcsértéke körül van és a gyújtó ekkor létesít rövidzárat, akkor a konden­zátorban tárolt energia a bimetall lemezkéket összehegesztheti (4. ábra). így rL ilyen esetben a maximális rövidzárási áramot korlátozza. Ér­telemszerűen rx ellenállás értéke sokkal kisebb, mint C kondenzátor impedanciája a hálózati frekvencián, mert ellenkező esetben rajta jelen­tős hő keletkezne. Az rx ellenállás a fázistolásra is kihatással van, ezért méretezése fentiek figyelembevételé­vel kompromisszum alapján történik. A felsoroltak alapján megállapítható, hogy találmányunk szerinti elrendezés az irodalom­ban nem ismert és feladatát nem a szokásos kapcsolásban és módon teljesíti, továbbá a fázis kompenzációt —: szemben az ismert módszerek­kel — kevesebb alkatrésszel és tökéletesen meg­oldja. A találmány szerinti megoldás révén a keze­léshez szükséges energia jelentősen csökken. A meddőteljesítmények a már említett módon statisztikusán kiegyenlítődnek. A hálózathoz csatlakozó vezetékek kereszt­metszete csökkenthető. A fojtók számának csök­kenése a berendezésnél (több mázsa) súly csök­kenést eredményez. A kezelő áramkörben alkal­mazott áramkorlátozó elemek egyidejűleg cse­rélhető szabványos alkatrészek, ami mind üzem­biztonság, mind a karbantartás szempontjából előnyös. Végezetül a gép műszaki kivitele kor­szerű, ami gépexport esetén nem elhanyagol­ható körülmény. A találmány szerinti megoldás révén a gyúj­tók kezelése — fojtóval, kondenzátorral, vagy — ciklikusan is történhet. Ciklikus kezelés mel­lett célszerű még hűlési időszakokat beiktatni, amit a hálózatnak K kapcsoló útján való ki­kapcsolásával érhetünk el. A szakaszos kezelés tehát nemcsak hatásosabb, hanem gazdaságo­sabb is. A gyárakban egyidejűleg több száz gyújtót kezelnek. így a szakaszos kezelési mű­velet kialakítható úgy, hogy egyideig a gyújtók egyik felét kezelik és a másikat hűtik, majd a gyújtók előbbi felét hűtik és az utóbbi felét kezelik. A ciklikus kezelés a már .említett szakaszos kezeléssel egyesíthető. A kezelés menete ebben az esetben pl. induktív kezelés, hűlés, kapacitív kezelés, hűlés stb. alakul. Ez a kezelési mód automatiz álható. Automatikus kezelés esetén az áramkorlátozó elemek ciklikus és szakaszos átkapcsolását egy erre alkalmas kapcsoló szerkezet végezheti. Eb­ben az esetben a gyújtó helyben áll. Ha a keze­lés folyamán a gyújtó (transzport láncon, forgó dobon) halad, akkor megfelelő (csúszó és álló) kontaktus rendszerrel a kívánt ciklikus és sza­kaszos kezelés megvalósítható. A gyújtóhoz ké­pest lényegesen nehezebb áramkorlátozó elemek mozgatása nem célszerű. A gyártási eljárás folyamán a kezelési műve­letet a minősítő eljárás követi. Az utóbbi két eljárást tehát egy szakaszosan forgó henger se­gítségével összevonhatjuk és folyamatossá tehet­jük. A kezelő és minősítő eljárások közé egy hűlési szakaszt célszerű beiktatni. Utóbbit a már említett kontaktus rendszer segítségével köny­nyen megvalósíthatjuk. 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 k 2

Next

/
Thumbnails
Contents